Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-76

180 A Nemzetgyűlés 76. ütése 1920. az itt megemb'ttetik, de a statisztikából tudom, hogy sokkal nagyobb arányban vettek részt a falusi népjóléti mozgalmakban a lelkészek és a tanítók. En tehát azt hiszem, hogy javaslatom nem ütközik Frühwirth Mátyás képviselő ur javaslatával, sőt azt bővíti, amennyiben még a tanítóknak is módot ad a mezőgazdasági kamarákban való részvételre. Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, szentesítse ezen névtelen hősök érdemeit azzal, hogy most, amikor arról van szó, hogy a mezőgazdasági érdekképviseletet törvénybe iktatjuk, az ő munkásságuknak tovább is helyt adjunk és utólag fejezzük ki elismerésünket és hálánkat m a falusi nép névtelen hősei iránt. (Élénk helyeslés.) Csizmadia Sándor: Ezt a munkások mondják meg, nem ő ! (Zaj a haloid don. Elnök csenget.) Bródy Ernő jegyző: Vass József! Vass József : T. Nemzetgyűlés ! Nagy örömmel hallottam azokat a megjegyzéseket, melyeket Schandl igen t. képviselőtársam a falusi nép jólétével és műveltségével foglalkozó tényezők munkájának elismerésére szentelt és szívesen hozzájárulok ahhoz az indítványhoz, melyet ő benyújtott, csak arra kérem, hogy talán néhány szóval módosítva szíveskednék azt beadni. Abban a beszédben t. i., melyet a földmivelésügyi minister ur tegnap mondott, valamint az ő egyébként igazán elismerő megjegyzései során nem esett semmi szó arról az óriási nagy szervezetről, mely immár több mint másfél évtizede foglalkozik a falusi nép kultúrájának emelésével, gazdasági érdekeinek művelésével. Értem ez alatt a Katholikus Népszövetséget. A Katholikus Népszövetség egy időben az ország legnagyobb szervezete volt és mivel a főcélja az volt, hogy a falu népét tömörítse, saját gazdasági érdekeinek helyesebb felfog és védelmére megtanítsa és a falu népének kultúráját emelje, ugy gondolom, hogy mindazok a férfiak, akik ezen népszövetség élén állanak, az egyes falvakban és másfél évtizeden keresztül óriási munkát fejtettek ki a falu népe érdekében, megérdemlik azt az elismerést, amely egyébként teljesen egybeesik Schandl igen t. barátom vezérgondolatával, elismerést, hogy ebben a szervezetben ők is hivatalból résztvegyenek. Azt kérem tehát az indítványtevő igen t. képviselőtársamtól, legyen szives talán egy szóval beszúrni indítványának megfelelő helyére a Katholikus Népszövetség vezetésével foglalkozó férfiakat. Még egy megjegyzést kívánok tenni. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy Schandl képviselő urnák most már szólási joga nincs, tehát az ajánlott módosítást most már nem viheti keresztül indítványában, ellenben a képviselő ur adhat be ilyen módosítást. Vass József : Nagyon köszönöm az elnök ur figyelmeztetését. Azt gondoltam, még előtte van évi augusztus hó 3-án, kedden. az indítvány, fogja a ceruzát és beleírja ezt a pár szót. (Felkiáltások: Nem lehet!) Második megjegyzésem azon dicséretre vonatkozik, melyet a képviselő ur ugyanolyan mértékkel mért ki a falusi tanítóságnak, mint a falusi keresztény lelkészkedő papságnak. Én mindenféle munkásember és munkásosztály iránt igen nagy elismeréssel vagyok, de méltóztassanak nekem megengedni, hogy a dicséretek kimérése tekintetében itt most mégis egy kis szót emeljek az egyenlőség elve ellen. Nagyon jól tudom, káplánkoromban, a falusi életet tanulmányozó éveimben, valamint a kommün alatt szerzett tapasztalataimból, hogy ezrével vannak igen derék falusi tanítók, akik valósággal patriarchái, édesatyjai a gondjaikra bízott népnek, (Igaz! Ugy van!) de én azt gondolom, hogy mikor munkáról van szó és a munkásnak a nemzet legmagasabb testületében való elismeréséről, akkor mégis meg kell tenni a különbséget, mert hiszen a falusi tanítóság egy igen jelentékeny része egyáltalában nem volt kapható semmiféle munkára az iskolatermen kivül. Csizmadia Sándor: Csak a papok dolgoztak mindig, a tanítók nem! (Zaj.) Bartos János: A népbiztosok még többet! (Zaj.) Csizmadia Sándor : Ön nem mert népbiztos lenni ! Hol volt akkor, melyik kályhalyukban ? (Zaj. Elnök csenget,) Ön nem mert lenni semmi ! Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy csendben tartozik lenni! (Helyeslés.) Vass József : Nagyon sajnálnám, ha némelyek ugy vennék felszólalásom e részét, mintha én a megérdemelt elismerést akarnám megvonni a falusi tanitóságtól. Ez távol áll tőlem, a munkát érdeme szerint én is meg akarom becsülni. Miután azonban magam tapasztaltam keservesen, hogy nagyon sokan voltak, százával, ezrével, akik semmiféle munkára kaphatók nem voltak, épen ezért némi helyreigazításul akartam felszólalni, amikor a végzett munka tekintetében egyenlő mértékkel mérnek a tanítóságnak és a papságnak is. Az a papság, amelyet névtelen hősök osztályának nevezett a t. képviselőtársam és az a tanítóság, amelyben szintén százával és ezrével vannak a munka névtelen hősei, mindenesetre megérdemli ezt az elismerést, mert hiszen ezek végzik el azt az alapozó munkát, amelyre a mostani politikai élet felépült és amelyen népünknek gazdasági öntudatra ébredése alapozódik. Van szerencsém tehát mély tisztelettel a következő indítványt beterjeszteni a 9. §-hoz (olVassa): »Schandl Károly módosító indítványának végére beszúrandó: »a Katholikus Népszövetség vezetősége«. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Rubinek Gyula , földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés! Én, őszintén szólva, érdek-