Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-75

A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920. évi augusztus M 2-án, hétfőn. 161 boldogálásunkat az Ur Isten szabad ege alatt keressük, minden egyéb foglalkozási ágtól eltér­nek, a természetnek sajátossága forraszt egybe és épen azért egymáshoz való viszonyunkat, ha tintával és papirossal lehet is esetleg kereteiben vázolni, de annak valódi súlyát és sankcióját sohasem a paragrafus szigora, hanem csak egy­másra való utaltságunk szükségességének érzete adhatja meg. Történelmi igazság az, hogy időről-időre megvalósitandó reformok nélkül fejlődő életet nem élhetünk, de ugyancsak a tapasztalat bizo­nyítja azt is, hogy csak azok -a reformok vál­tották be az alkotásokhoz fűzött reményeket, amelyek életerős fán csüngve, hasonlóan a hatal­mas természet fejlődéséhez, bevárták az érlelő napsugarat. így a mezőgazdasági érdekképvise­letnek is megvan a maga történelme és múltja nemzetünk közgazdasági és politikai életének történetében, ahogy azt az előadó ur oly rész­letesen és kimeritően kifejtette. De ha épen ezen ismertetés alapján látszó­lag talán az a 42 esztendő, ahonnan az érdek­képviselettel való komoly foglalkozás időszakát számithatjuk, túlhosszu idő is, viszont, ahogy ő is felhozta, ha a szabadtársuláson alapuló gazdasági szervezeteknek, nevezetesen a gazda­sági egyesületeknek több, mint egy évszázadra volt szükségük, hogy felvirulhassanak, — mert ahogy elmondta, hogy 1766—1868-ig dacára a politikai momentumoknak, amelyek belejátszot­tak, mégis csak 28 gazdasági egyesület alakult az országban — ugy szerintem inkább akkori vezető politikusaink és agráriusaink bölcsességét és előrelátását bizonyítja az, hogy már 1879­ben a székesfehérvári gazdakongresszuson han­goztatták a mezőgazdasági érdekképviselet szük­ségességét, semminthogy csökönyösséggel vagy maradisággal lehetne vádolni a foglalkozásánál fogva úgyis bizonyos mértékű mindig inkább a konzervativusmus felé hajló gazdaközönségünket. Bevallom őszintén, hogy mielőtt e kérdéssel alaposan foglalkozhattam volna, én is azon a véleményen voltam, hogy a szabadtársuláson alapuló, jelenleg fennálló gazdasági szervezetek­nek a haladó kor igényeihez alkalmazkodó átfor­málásával — ahogyan ezt Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam is felhozta az előbb — ugyanezt a célt szolgálhatjuk és tulajdonképen az állami kiépítés talán felesleges is, mert a szabadtár­sulással mégis csak jobban szolgáljuk az auto­nómiát, mentesítjük az államot ujabb hivatalnoki apparátus beállításától, viszont igaz az is, hogy a kamarai illetékkel közvetve mégis csak az államkincstárt gyengitjük, mert ugyanazt az összeget ugyanazok az adóalanyok esetleg más címen is befizethetnék az állampénztárnak. Tapasztalataimat szűkebb hazámból, Zala vármegyéből merítettem, ahol a gazdaközönség bizalma engem állított a gazdasági egyesület élére, S igy alapos tapasztalat alapján elmond­NEM'ZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — IV. KÖTET. hatom azt, hogy ott mindenkor gondosan őrköd­tünk azon, hogy a vármegyei gazdasági egyesü­let életében a kisgazda-osztály is élénk részt vegyen, a bizottságokban is dolgozzék és hogy az anyaegyesület ellenőrzése alatt működő járási gazdakörökben a földmiveléssel foglalkozók min­den rétege ne csak a tagok névjegyzékében sze­repeljen, hanem ténylegesen tevékenykedjék is. Belátom azonban, hogy ez általánosságban tény­leg nem igy van. Meglehetős zűrzavar és össze­visszaság van e tekintetben az országban. Egyik vármegyében külön működnek a gazdasági egye­sületek, a másik vármegyében a gazdakörök alá vannak rendelve az anyaegyesületnek. Már pedig a gazdaközönség egyöntetűségét és teljes tömö­rítését — ami egyik főerőforrása a gazdakö­zönségnek — csak az állami kiépítéssel ér­hetjük el. Jobban biztosítva látom ez utón a közigaz­gatással való harmonikus együttműködést is. Annak reformja előbb vagy utóbb mégis csak aktuálissá válik és talán célszerű ránk, gazdákra is, ha a mi szervezetünk kiépítése megelőzi a közigazgatás reformját, ugy hogy majd az lesz kénytelen ehhez simulni, semhogy mi újra elhalasszuk ezen a cimen érdekképviseletünk kiépítését, amint a 90-es években, a lex Szapáry idején történt. De remélem azt is, hogy a föld­mi velésügyi minister ur, akinek a javaslat 46. és 56. §-ai megadják a jogot, hogy a mezőgaz­dasági kamarák és az országos kamara vezetői állásait legalább is elsőizben betöltse, ezen állá­sok betöltésénél elsősorban a menekült tisztvi­selőkre lesz tekintettel. (Helyeslés.) Rubinek Gyula földmivelésiigyi minister: Grazdákra ! Tarányi Ferenc: Azt hiszem, ők nagyon szívesen elfogadnák ezeket az alkalmazásokat és ebben a tisztviselők elhelyezése nehéz kérdé­sének egyik részbeni megoldásának lehetőségét is látnám. A menekült tisztviselők nagy része közigazgatási tisztviselő, tehát gyakorlati isme­retekkel mindenesetre rendelkeznek; a törvény­javaslat feljogosítja a földmivelésügyi ministert arra is, hogy az alaki képesítés alól esetleg felmentést adhasson. Még egy nagyon fontos indok szól szerintem amellett, hogy elsősorban a menekült tisztviselőkre legyünk tekintettel, t. i. az, hogy a mezőgazdasági kamarák tevé­kenységét nagyon szépen össze lehetne kapcsolni az irredentizmus eszméjének szolgálatával, mert hiszen a nemzeti együvétartozás érzését a gazda­sági tevékenység ezernyi szálával sokkal ered­ményesebben és hathatósabban lehet szerintem szolgálni, mint még oly gyönyörű szónoklatokkal vagy falragaszokkal, vagy más ilyenféle úton­módon. Csak egy gondolat ez, amelyet fel akarok vetni. Amennyiben a kettő összeegyeztethető, nemzeti szempontból is kötelességünk volna erre tekintettel lenni. (Az elnöki széket BakovszJcy István foglalja el) 21

Next

/
Thumbnails
Contents