Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-75

162 A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920. Amint előadó t. képviselőtársam is felhozta, én is, épen a nyugati példákon okulva, nem féltem a szabad társuláson alapuló szervezeteket a mezőgazdasági kamaráktól, mert meg vagyok róla Győződve, hogy az életképes egyesületek inkább nemes versenyre fognak kelni a közgazdaság javára ezekkel az államilag kiépített szervezetekkel, semhogy kardcsapás nélkül, egyszerűen átengedjék nekik a teret. Kétségtelen azonban, hogy ez a javaslat jóval messzebb megy, minden eddigi tervezetnél, sokkal gyökeresebben, sokkal tovább épiti ki az egész rendszert, mint eddig tervezte volt, mert hiszen még a legutóbbi tervezet is csak a mezőgazdasági kamarákig ment el. A törvényjavaslat messzebb megy annál is, ahogyan a nyugati államokban a mezőgazdasági érdekképviseletek már nagyrészt ki van; nak épitve. Mert — hogy csak ezt szőjjem bele pótlásul előadó t. barátom beszédébe — igaz ugyan, hogy Poroszországban már 1894-ben Caprivi alatt fakultative törvénybe iktatták az érdekképviseletek kiépítésének lehetőségét, de ez inkább csak az észak-német államokban terjedt el, a del-német államokban tudtommal még a legutóbbi időkig sem volt keresztülvive és a választásokat ott is a járási bizottság tagjai végezték. Legutóbb építik ki Németországban kötelezőleg a gazdasági kamarákat, még pedig végig, de még ott is a szavazati jog megállapításánál nem mennek olyan messze, mint mi, pedig a mi munkásságunk szintje és értelmi foka, sajnos, jóval mögötte marad a nyugati államokénak. Igen nagy és fontos hivatása van a mezőgazdasági kamaráknak a földbirtokreformnál, a tagosításnak egynéhány községben égetően szükséges revíziójánál ós megvalósításánál, (Helyeslés ) ahol különösen nagyon alapos ismeretre van szükség, és hogy többet ne is említsek, pl. a biztosítás kényes kérdésének előbb vagy utóbb szintén szükségessé váló revíziójánál. Nagyon jól tudom, hogy a kötelező állami biztosítás ügyében pro és kontra igen sokfélét lehetne felhozni, de ha tekintetbe vesszük a biztositótársaságok minden esztendőben annyira kedvező mérlegét, (Igaz! Ugy van!) szemben a mi állampénztárunk annyira szomorú helyzetével, ha tekintetbe vesszük a nyugaton és egyéb államokban is szerzett tapasztalatokat, akkor azt hiszem, igen könnyen megtörténhetik, hogy mégis csak törvénybe iktatjuk az aggkori biztosítást, a tűzbiztosítást, esetleg a kötelező állatbiztosítást is, ahol szintén fontos nemzeti vagyonról van szó. Akkor mindenesetre ezen érdekképviseleti szervek utján olcsóbban meg lehet csinálni a technikai keresztülvitelt, mert hiszen az állami adminisztráció — tudjuk — mindenesetre nagyon drága. Száz és száz olyan kérdés van még itt, amelyeket taxatíve felsorolni úgysem lehetne. De mindenesetre első és fő kelléke ennek a szervnek az, hogy mindenféle hangulatváltozástól és mindenféle politikai befolyástól és irányitástól évi augusztus hó 2-án, hétfőn. abszolúte mentesittessék és különösen a mezőgazdasági kamarák helyének, számának és működési körének megáilapitásánál gazdasági szempontból teljes objektivitás vétessék tekintetbe. Általában bizom abban, hogy a magyar földnek asszimiláló ősereje és a gyakorlati élet el fogja tüntetni ezen ' törvényjavaslat esetleges hibáit, gyümölcsözően fogja kamatoztatni annak előnyeit, és vajha megvalósulnának legjobb intencióink, melyekkel ezt a javaslatot törvénytárunkba akarjuk iktatni. (Ménk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! A mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom azon reményben, hogy a részletes tárgyalás alkalmával egyes szakaszokon, nevezetesen az elsőn, a demokratikus felfogásnak megfelelő módosítások fognak eszközöltetni. Elvitathatatlan tény, hogy mindazokban az államokban, ahol a mezőgazdaság érdekképviseleti szervezése megtörtént, a mezőgazdaság erőteljesebb fejlődése igazolta annak célszerűségét, így, hogy csak egy példára hivatkozzam, Németország birodalmi törvényhozása az 1894. június 30-án szentesitett törvénnyel megalkotta a mezőgazdasági kamarákat s mint a magyar földmivelósügyi minister urnák berlini gazdasági szaktudósitója évről-évre jelenti, még nem talál-* kozott senkivel, aki a mezőgazdasági érdekképviseletet hibáztatta volna, ellenkezőleg, mindenki elismeri, hogy ez az intézmény fényesen bevált és hogy abban az eredményben, melyet az utóbbi időben a német, nevezetesen a porosz mezőgazdaság felmutat, a mezőgazdasági érdekképviseletnek oroszlánrésze van. Ha Németország, az ipari állam, az ipar és kereskedelmi érdekképviseletek kamarai szervezése mellett az állam eminens érdekének tartotta a mezőgazdasági érdekképviseletek megszervezését, természetesnek találom, hogy Magyarország, ez a par excellence agrikultur állam, a mezőgazdaság, a mezőgazdasági lakosság és a mezőgazdasági munkásság érdekeinek védelmére és istápolására, a mezőgazdasági társadalomnak önkormányzati alapon nyugvó, rendszeres munkával megbízható, közhivatali jogkörrel biró, törvényileg szabályozott képviseleti szervezetét kívánja megalkotni. Természetesnek találom ezt különösen most, amikor — mint a földmivelésügyi minister ur a törvényjavaslathoz mellékelt indokolásában megjegyzi — minden energiánkat mezőgazdaságunk újjáépítésére kell fordítanunk, a termelést mezőgazdasági kivitelünk gyors és nagyarányú megindítása érdekében céltudatosan kell irányitanunk, amikor a többtermelés elsőrangú nemzeti feladattá vált. Hirét vettük az általános munkásszövetség amsterdami határozatának, melynek végrehajtá-