Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-75

A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920. évi augusztus hó 2-án, hétfon. 157 az ellentábor óriási agitációja ellenére — életbeléptették ezelőtt mintegy 20 esztendővel az agrárvámokat, és méltóztatnak tudni, bogy ezek grárvámok milyen nagy fellendülést okoztak a mezőgazdaságban. Azóta kezdett a mezőgazdaság tulajdonképen jövedelmezővé lenni, azóta kezdett felvirágozni, azóta kezdett a mezőgazdasági kultúra fejlődni; azóta indult meg a mezőgazdasági tudománynak megbecsülése és terjesztése az országban. Ezeket mi a gazdasági egyesületeknek s főleg a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének köszönbetjük. Tisztelt Nemzetgyűlés! 1906-ban, illetve előbbre megyek, 1901-ben már a földmivelésügyi kormányzat annyira szükségét, illetve biányát érezte a gazdasági érdekképviseletnek, bogy az 1901—6. évi országgyűlési ciklust megnyitó királyi trónbeszéd -már kötelességévé teszi a földmivelésügyi kormánynak, bogy a gazdasági érdekképviselet törvénybeiktatásáról gondoskodjék. Ennek batása alatt megindul a munka a földmivelésügyi ministeriumban is, de a gazdasági körök is foglalkoznak a kérdéssel s a nagyváradi kongresszus 1906-ban végre ismét, — sajnos, csak csekély többséggel — de kimondja az érdekképviseletek szükségességét és ezt már a kamarai rendszer alapján kivánja megalkotni, ugyanakkor megbízza Rubinek Gyula jelenlegi földmivelésügyi minister urat, akkor az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatóját-és vele együtt a Gazdaszövetség akkori igazgatóját Bernáth Istvánt, hogy a törvényjavaslatot készítsék el. A törvényjavaslat elkészül, s mi történik ? 1908-ban, a Magyar Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének nagygyűlésén, sajnos, — ismét csekély többséggel — ezt a javaslatot elvetették így az illetékes körök nem merték ezt a fórumok elé hozni, annak ellenére, hogy érezték, hogy a gazdasági társadalomnak nagy többsége kivánja, szükségét érzi, a kormányzat pedig úgyszólván nélkülözi a hivatalos érdekképviseletéről szóló törvényt. 1889-ben, midőn az ugyanezen évi XVIII. törvénycikk alapján megalakul a külön földmivelésügyi ministerium, elszakadva az ipari és kereskedelemügyi ministeriumtól, szinte első feladatának tekinti az érdekképviseletek megalkotását és 1892-ben gróf Bethlen András akkori földmivelésügyi minister megbízást is ad Krisztinkovich Edének arra, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatot készítse el. Ez a törvényjavaslat elkészült, azonban napvilágot nem látott és pedig két okból : először is az akkori kormányzat meg akarta várni «,z akkor alakulóban, lévő porosz kamarák sikereit, azoknak eredményeit, másrészt küszöbön volt akkor a közigazgatás államosítása, — senkisem gondolta akkor, hogy az úgynevezett lex Szapáryana még 40 év múlva sem fog törvényerőre emelkedni — sa kormányzat pedig ugy akarta megcsinálni az érdekképviseleti törvényt, hogy az már bekapcsolódjék az uj közigazgatási törvénybe. Tulajdonképen ez időtől fogva kezdődik a gazdasági érdekképviselet kálváriája, amelynek másik fontos etapja volt az előbb Emiltett törvényjavaslat, a most benyújtott pedig már épen a harmadik. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! E törvényjavaslatból a gróf Bethlen András földmivelésügyi ministersége idején — amint Emiltettem — semmisem lett az Emiltett okok miatt, de hogy a közigazgatásba mégis beállíthasson egy szervet, amely alkalmas eszköz legyen a mezőgazdasági közigazgatás lebonyolítására, megalkotja az 1894. évi XII. törvénycikket, amelynek keretében elrendeli a járási mezőgazdasági bizottságok alakítását. Igaz, hogy ezeknek tulajdonképeni főcélja volt a tenyészállatok vizsgálata, de a végrehajtási utasításban elrendeli, hogy egyéb gazdasági ügyekkel is kötelességük foglalkozni és hogy a közigazgatási hatóságok ezeket a mezőgazdasági közigazgatás keretében mint végrehajtó és tanácsadó szerveket is felhasználhatják. Sőt tovább megy : külön rendeletet bocsát ki és megalakítja a vármegyei mezőgazdasági bizottságokat. Ezek a legtöbb helyen, sajnos, csak papiroson voltak meg, más helyen pedig egyesültek a vármegyei gazdasági egyesületekkel és pedig azért, hogy ezeknek a vármegyei gazdasági egyesületeknek többé-kevésbé némi hatósági jelleget kölcsönözzenek, hogy azok könynyebben mozoghassanak és némi hatósági intézkedéseket is eszközölhessenek a mezőgazdaság érdekében. Jelentősebb szerepük, sajnos, ezeknek nem volt. Ki kell itt még terjeszkednem egy különös intézményre, amelyet ugyancsak gróf Bethlen András létesitett : az Országos Gazdasági Tanácsra.« Az Országos Gazdasági Tanács ugyan egyebet nem tett, minthogy az 1894. évi XII. törvénycikket ankétszerüen letárgyalta. Azután többé össze nem hivták és mai napig is csak papiroson szerepel. Darányi Ignác földmivelésügyi minister a 90-es évek végén épen ezen középfokú közigazgatási szervek pótlására létesítette először az állattenyésztési felügyelőségeket, melyeket később gazdasági felügyelőségeknek neveztek. Ezeket a gazdasági felügyelőségeket később Serényi ministersége alatt vármegyénként szervezték mintegy pótlásul a hiányzó középfokú közigazgatási szerveknek. Ezek tisztán kinevezett emberek voltak, akiknek működése igen jelentékeny volt ugyan, de ez természetesen a gazdasági érdekképviseletekre semmi hatással nem voltak. Ghillányi földmivelésügyi minisztersége alatt kitört a háború. Természetesen a háború ideje nem volt alkalmas az érdekképviseletek megalkotására. Azonban ma már parancsoló szükség követelték, hogy a szabadverseny, de nemcsak a szabadverseny, hanem a világverseny folytán nehéz helyzetbe kerülő gazdatársadalom érdeké-