Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-75
156 A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920, tatás folytán ; (Ugy van I Ugy van !) nem tudván, hogy ezek a kamarák tulaj donképen milyen mértékben fogják igénybe venni ezt az önmegadóztatást, illetve pótadóztatást, és mivel Magyarországon nagy, tetemes, ezrekre menő holdakat számláló latifundiumok vannak, ez a megadóztatás bizony elég jelentékeny összeget tett volna ki. Ezért nem is csodálható az ellenzésük, hiszen nagyon altruistáknak kellett volna lenniök, ezeknek a nagybirtokosoknak, ha hozzájárultak volna a kamarák létesítéséhez. Legyünk őszinték, többnyire ezek is buktatták meg a kamarai törvényjavaslatok törvényerőre emelését. (Ugy van ! Ugy van J) A másik tábort képezték maguk a gazdasági egyesületek vezetői, az ezen egyesületekben szereplő egyének, mert ezek féltették a maguk presztízsét, féltették az egyesület működését, féltették az egyesületeket a kamaráktól, amelyekben riválisokat láttak, de másrészt féltek talán, — tisztelet a kivételeknek, nem akarok inszinuálni és nem akarok senkit bántani — de ezek a vezetőkörök féltek az ellenőrzéstől, mely a jóhiszemű embernek is némileg kellemetlen lehet, hát még azoknak, akik esetleg könnyelműen gazdálkodtak. Hogy pedig a gazdasági egyesületekben könnyelmű gazdálkodás folyt, ezt leginkább bizonyitj hogy J csak a legutolsó húsz esztendőben hat gazdasági egyesületnek minden vagyona ment veszendőbe a lelkiismeretlen felügyelet és kezelés következtében. ( Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! Ugy a kormányzat, mint az illetékes körök mindezeket fontolóra vették, amikor a gazdasági érdekképviseletről volt szó. És ez, de sok más félreértés is közrehatott abban, hogy harminc esztendőnek kellett elmúlni, amig az érdekképviseleti törvényjavaslat csakugyan ide, a Nemzetgyűlés plénuma elé kerülhetett. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Méltóztassék itt megengedni, hogy még egy fogalmi zavart tisztázzak, amely véleményem szerint szintén közrehatott abban, hogy nem tudtuk egymást megérteni akkor, midőn a gazdasági érdekképviseletről beszél iünk; mert talán igen sok ember előtt ez a fogalom nem volt elég tiszta, hogy tulajdonképen jenit is céloz hát az a gazdasági érdekképviselet, az a kamara ? Elfelejtik ugyanis azt, hogy különbség van a gazdasági érdekeltség és a gazdasági érdekek között. A gazdasági érdekeltségek képviselőinek lehetne mondani a gazdasági egyesületeket, vagyis a szabad társulás alapján létesült érdekképviseleti szerveket, mert oda csak azok lépnek be, akik hasonszőrűek, akiknek hasonló bajaik vannak, azok pedig, akik a saját bajaik orvoslását ott meg nem találják, onnan talán menekülnek ; mig a gazdasági érdekek képviselete épen ezeket az ellentéteket van hivatva elsimítani. Mert, a legjobb akarat mellett is vannak ellentétek az érdekeltségek között, már magánál a dolog természeténél fogva. Méltóztassék megengedni, hogy csak egy példát említsek : annak a termelőnek, akinek eladó búzája nincs, aki csak évi augusztus hó 2-án, hétfőn. annyit termel, amennyi az ő saját szükségletére elegendő, teljesen irreleváns, hogy mi lesz annak a búzának az ára. De annak már, aki eladásra is termel, ellentétes az érdeke. Csak ugy hirtelen jutott eszembe ez a példa, de százat és ezret tudnék erre vonatkozólag elmondani ; csupán azt akarom ebből kihozni, hogy ezek az érdekek ellentétesek lehetnek a legjobb akarat és jóhiszerrűség mellett is és épen a gazdasági érdekképviseletnek volna hivatása ezeket az ellentéteket kiegyenlíteni. ( Ugy van ! jobb felől.) A gazdasági érdekképviseletek helyes szervezetének egy másik és főkötelessége minden személyi tekintet nélkül a gazdasági érdekek emelése, (Ugy van I jobb felől.) ugy a mezőgazdasági politika, tehát az agrárpolitika tekintetében annak irányításával, valamint a mezőgazdasági haladás, a mezőgazdasági tudomány fejlesztése s egyáltalában a kultúra fejlesztésének irányítása. (Helyeslés jobb felől.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy emellett, hogy a gazdasági egyesületeket itt többé-kevésbé talán leszóltam, expiáljam ezt a bűnömet azzal a kijelentéssel, hogy a gazdasági egyesületek mindazok dacára egy igen jelentős munkát teljesítettek Magyarországon, különösen azóta, mióta az OMGE égisze alatt az 1906. évi ( gazdakongresszus megalkotta a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségét és e szövetség irányítása mellett aztán ujabb gazdasági egyesületek alakultak, ugy hogy Magyarországon ma már 400 ilyen gazdasági egyesület működik. Azonban sajnos, — és e »sajnos« szót különösen hangsúlyozom — hogy a 400 gazdasági egyesületnek csak 50.000 tagja van, holott az 1910-iki statisztika szerint Magyarországon az önálló birtokosok száma 1,600.000 volt. Ha tehát a gazdasági egyesületek tagjainak száma megháromszorozódnék, akkor sem érné el a tizedrészét sem annak a számnak, amelyet el kellene érnie, hogy a gazdasági érdekképviselet igazi szószólójaként jelentkezhessek. Expiálni akarom kijelentéseimet azzal, hogy rámutatok arra a nagy munkásságra, amelyet a gazdasági egyesületek kifejtettek, — hiszen a gazdasági kongresszusok sűrű sora mutatja ezt : a szegedi, pozsonyi, palicsi, pécsi és legutoljára a nagyváradi gazdagyülések, gazdakongresszusok, amelyek nagyon komoly kérdésekkel s mindannyiszor a gazdasági érdekképviselet kérdésével is foglalkoztak. Sajnos, hogy a nagyváradi kongresszusig az érdekképviseleteket mindig csak a szabadtársulás elve alapján akarta megvalósítani és — igaz ugyan, hogy nem nagy többséggel hozták e határozatokat, de ez mégis megkötötte az illetékesek kezét. Nagy érdeme még az egyesületeknek és különösen a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének, hogy vezetőinek súlya olyan erős és agilitása oly nagy volt, hogy nálunk az agrárpolitikára is nagy nyomást tudtak gyakorolni, és — bár óriási nehézséggel és
