Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-75

A Nemzetgyűlés 75, ülése 1920, látták, hogy másutt nem politizálhatnak, közügyekkel nem foglalkozhatnak, sorra kértek tehát engedélyt gazdasági egyesületek alakítására. Ittott, ahol ezt veszedelmesnek nem látták," meg is adták az engedélyt, különösen a 61-iki királyi pátens megjelenése után, ugy, hogy 1868-ban, mikor Gorove István az első földmivelésügyi minister, az első gazdasági kongresszust összéhivta, már 28 gazdasági egyesület jelentkezett ezen a kongresszuson. Ennek. a kongresszusnak szintén egyik tárgya volt a gazdasági érdekképviselet megalakulása, azonban a jelenvolt gazdák épugy, mint a gazdasági egyesületek, ugy nyilatkoztak, hogy sem á kamararendszer, sem a kényszertársulás alapján nem akarják az érdekképviseletek elvet megvalósítani, hanem a gazdasági egyesületeket akarják továbbfejleszteni. Sajnos, ez irott malaszt maradt, mert azután jött a pangás, a gazdasági krizis és 1868-tól egészen 1879-ig úgyszólván alig alakult gazdasági egyesület az ország területén. 1879-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület inszcenálására megtartották Székesfehérvárott a második gazdakongresszust, amelyen egy nagyfontosságú határozatot hoztak. Ez a határozat azt mondja, hogy meg kell alkotni a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségét ; rekonstruálni kell az . összes gazdasági egyesületeket, lehetőleg a kényszertársulás alapján ; ennek fentartására vettessék kiá minden egyes földadó-forint után egy fél fillér és ezek a gazdasági egyesületek legyenek hivatva a gazdasági érdekképviseletet megalkotni. Sajnos, ez a határozat szintén nem lépett életbe. A gazdasági egyesületek Országos Szövetsége megalakult ugyan, de mivel tagjai nem igen voltak, alig tudott valamit csinálni. Igaz, hogy ezután az 1883-ban, 1884-ben, 1887-ben és 1892-ben megtartott országos gazdagyüléseket épen a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége hivta össze, és mindezeken a gyűléseken — hiszen azért soroltam fel — mindig tárgyaltatott a kamara, illetőleg a gazdasági érdekképviselet kérdése, de a gazdaközönség mindig a szabad társulás elve alapján létesülő érdekképviselet mellett nyilatkozott. 1895-ben a harmadik gazdakongresszus és 1896-ban a negyedik gazdakongresszus ismét tüzetesen foglalkozott az érdekképviselet kérdésével és megint csak azt a határozatot hozta, hogy a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége alakuljon meg és a gazdasági egyesületek működésük és autonómiájuk teljes épségbentanása mellett szólittassanak fel, hogy a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségébe lépjenek be és lehetőleg igyekezzenek a gazdasági érdekképviseletet különösen agrárpolitikai irányban érvényesíteni. Ez volt az egyik határozat és ezzel parallel gróf Károlyi Sándor kezdeményezésére és iniciativájára megalakult ugyancsak 1896-ban, a mille nium évében a Gazdaszövetség, amely szintén az agrárpoütika irányítását tűzte ki célul és azt, hogy különösen azoknak az aktuális kérdéseknek, amelyek a gazdaközönség érdekében megoldandók évi augusztus hó 2-án, hétfőn. 155 / - . voltak, megfelelő propagandát igyekezzék mindenkor szervezni, mely hivatásának mindenkor kiváló módon meg is felelt. T. Nemzetgyűlés ! Ezeknek a gazdasági egyesületeknek működését nagyon széles mederben lehetne ismertetni, hiszen talán, alig van t. képviselőtársaim között olyan egyén, aki nem volna tagja valamelyik gazdasági egyesületnek és igy ismeri azoknak működését. Méltóztatnak tudni, hogy minden egyesület működése többé-kevésbé attól függ, kik annak vezetői. Ha egy talpraesett, ügyes, életrevaló elnök, egy ugyanolyan titkár van a gazdasági egyesület élén, akkor az az egyesület virágzik, akkor az tud eredményeket felmutatni, ellenkező esetben azonban az az egyesület többnyire csak a papiroson van meg és ha megkérdezik, hogy miért van ez igy, a vezetőség legtöbbnyire arra hivatkozik, hogy a gazdaközönség közönyös, nem akar részt venni, nem akar tagdíjat fizetni, ami különben általános panasz és épen ezért nagyon kevés gazdasági egyesületünk volt, amely számbavehető munkát végzett volna. Frühwirth Mátyás: Modern organizáció is kell hozzá ! Lukovich Aladár: Igenis, az is kell hozzá. A gazdasági egyesületek működése nem volt alkalmas terrénum épen ennél az oknál fogva, de más okoknál fogva sem arra, hogy a gazdasági érdekképviseletet Magyarországon reprezentálja. Magyarországnak, különleges földrajzi és néprajzi viszonyai, különböző és tömör csoportokban élő nemzetiségei, másrészt a specifikus gazdasági viszonyok, amelyek a legnagyobb szélsőségekben mozognak, nem voltak alkalmasak arra, hogy egy vármegyében is a gazdasági érdekeltségnek, illetve a gazdatársadalomnak teljes egészét felölelje az a gazdasági egyesület, amely különben is mind a mai napig többé-kevésbé inkább feudális alapon szervezkedett. Es méltóztassanak megengedni, hogy őszinte legyek, hogy tulaj donképen tisztán azok képezték a gazdasági egyesület törzsét, akik érvényesülni akartak, ( Ugy van ! jobb- és halj elől.) részben pedig azok, akik a központokhoz közel laktak és ennek előnyét ki tudták használni, ( Ugy van I) de a távolabb lakók és különösen a kisgazdák a legkevésbé voltak abban a helyzetben, hogy ezekben a gazdasági egyesületekben helyet foglalhassanak. (Ugy van! Ugy van!) Ezért volt az, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a gazdasági érdekképviselet eszméjével foglalkozó illetékes körök és maga a kormányzat sem kívánta á- gazdasági érdekképviseletet a gazdasági egyesületekre rábízni. A gazdasági kamaráknak viszont ellenzői voltak. Az ellenzőit két táborba lehet csoportosítani. Az egyik táborba tartoztak a nagybirtokosok, akik nem érezték szükségét annak, hogy gazdasági kamarák létesüljenek, mert hiszen ők elég erősek voltak ahhoz, hogy a kamarák által nyújtott előnyöket önmaguk is megszerezhessék, másrészt féltek attól a tehertől, amely rájuk háramlik az esetleges kényszeradóz20*