Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-75

152 A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920, évi augusztus hó 2-án, hétfőn. latot a Ház asztalára tette, mintegy három hónapot kellett várnunk arra, hogy ez a törvényjavaslat itt a plénum előtt tárgyalásra kerüljön. Azelőtt harminc esztendővel történt, hogy gróf Bethlen András földmivelésügyi minister megbizta egyik .tanácsosát, Krisztinkovi eh Edét, hogy a törvényjavaslatot az érdekképviseletről készitse el. Sajnos, ez a törvényjavaslat napvilágot nem látott, és azóta mind a mai napig igen erős harcot folytattunk az érdekképviselet életbeléptetése érdekében a gazdatársadalomban, ugy •mondom, hogy folytattunk, mert magam is egyik szerény katonája voltam annak a gárdának, amely ennek a törvénynek megvalósitása érdekében sokat küzdött. Ez a harc úgyszólván egész közéleti pályámat végigkisérte és ma jóleső örömmel, sőt büszkeséggel tölt el, hogy megadatott nekem a sors által, hogy ezt a törvényjavaslatot, mint előadó ismertethetem itt a t. Nemzetgyűlés szine előtt. Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt e javaslat részletes tárgyalásába fognék, rövid vonásokban ismertessem ennek genezisét, történelmi fejlődését. Ez azt hiszem, egyrészt a megérthetést is jobban fogja szolgálni, másrészt jobban ki fogja domborítani azokat az « indokokat, amelyek szükségessé, sőt sürgőssé teszik ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedését. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban nem a szorosan vett magyar érdekképviseletről, hanem általában az érdekképviseletről beszélek. Az érdekképviselet első nyomait még az ókorban találjuk, ennek azonban különös jelentősége nem volt. A római jog maga is beszél érdekképviseletről, midőn a jogi személyekről megemlékezik. A középkorban sem találjuk különös nyomait az érdekképviseletnek, ha csak a céheket nem tekintjük azoknak, mert hiszen a céhek érdekképviseletek voltak ugyan, de külön-külön egyes szakmákban, egyes termelési ágakban, egyes községekben alakultak, amelyek egymással szoros érintkezésben nem voltak, országrészekre vagy a egész országra kiterjedő kapcsolatokat nem létesítettek és igy tulaj donképeni érdekképviseleteknek nem nevezhetők. Egy ilyen érdekképviseleti szervet találunk a középkorban. Ez a Hansabund. Ugyanis a Hansa városok kereskedői szövetségre léptek kereskedelmi érdekeik megvédésére. És ennek a szövetségne igen jelentős szerepe volt a politikában, amint ezt a történelemből tudjuk, de később ennek is megszűnt a hatása, úgyhogy a jogfolytonosság az érdekképviseletek tekintetében teljesen megszűnt. Ezek szerint az érdekképviseletek nyomait tulaj donképen csakis a kereskedelem'és ipar körében találjuk meg a középkorban*. A mezőgazdaságnak a középkorban érdekképviseletei nem voltak. Hogy miért nem, arra nagyon könnyű válaszolni. Amint méltóztatnak tudni, a feudális korban a földbirtokosság a nemesség volt ; ugyanaz a nemesség, amely a politikát vezette, ugyanaz a nemesség, amely katonáskodott, ugyanaz a nemesség, amely a közigazgatást vezette, amelynek tehát minden hatalmi eszköz a kezében volt. Nem volt tehát szükség az érdekképviseletre, mert a nemesség bárhol kellő súllyal tudta képviselni a maga érdekeit, de másrészt azért sem volt szüksége a mezőgazdaságnak érdekképviseletre, mert a mezőgazdaság oly visszamaradt állapotban volt, hogy a mezőgazdasági termények kereskedelem tárgyát alig képezték, a mezőgazdaságot j obbágyok kezelték, a földön robotos munkások dolgoztak, a mezőgazdasági termelés körül tehát költségek elő nem fordultak és igy olyan ütközőpontok sem voltak, amelyek az érdekképviseletek szükségességét involválták volna. A mezőgazdasági érdekképviseletnek első nyomait Franciaországban találjuk és különös az, hogy mindjárt az első érdekképviseleti lépéseknél találkozunk a kamarai rendszerrel, mert Franciaországban alig volt még egy-két olyan kezdetleges egyesülés, midőn XIV. Lajos korában 1751-ben törvényerőre emelkedett a kamarai törvényjavaslat, melynek azonban, — sajnos — csak rövid ideig tartó volt élete, mert 1752-ben egy törvény ugy módosította ezt a kamarai érdekképviseleti törvényt, hogy a kamarákból tulajdonkénen egy közigazgatási szerv lett, amely nem volt életképes és tulaj donképen soha sem ment át az életbe, elaludt,és még a mai napig papíron hever. Ha már a francia kamarákról beszélek, méltóztassék megengedni, hogy ez országban az érdekképviselet további fejlődését is kövessem. A kamaráknak ezen felsüléses életbeléptetése után ugyanis a szabad társulás elve alapján létesültek gazdasági egyesületek, de alig létesült néhány, kiütött a francia forradalom, amely a birtokviszonyokat Franciaországban megváltoztatta és ezeket az érdekképviseleteket is megszüntette. A francia forradalom idejében és az után a kényszertársulás elve alapján próbálkoztak az érdekképviselet szervezésével. Különösen Napoleon próbálkozott ezzel, de szintén nem sok eredménnyel, úgyhogy el lehet mondani, hogy Franciaországban 1820-ig érdekképvis létről alig lehet szó. 1820-ban kezdődött Franciaországban a gazdasági élet fellendülése a sok háború után, midőn a kereskedelem, az ipar, mezőgazdaság kissé fejlődésnek indult, akkor sürün kezdtek gazdasági egyesületek alakulni, ezek a gazdasági egyesületek azonban agrárpolitikával, mezőgazdasági politikával nem foglalkoztak, inkább a mezőgazdasági lyiltura fejlesztését, a mezőgazdasági tudományok terjesztését és a technikai vívmányok életbeléptetését célozták. A nagy világverseny, eltekintve a belső versengéstől, rákésztette a gazdákat arra, hogy öntudatra ébredjenek és érdekképviseletet alkossanak, de a kormányzat erre hajlandó nem volt. Ezalatt létesültek az u. n. szindikátusok, amelyek abban különböznek az egyesületektől, hogy szigorúbbak a felvételi minősítések, oda tisztán csakis gazdasági elemeket, olyan egyéneket vesznek fel, akik csak mezőgazdasággal, tisztán mezőgazda-