Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-74
146 A Nemzetgyűlés 74. ülése 1920. De van még egy fontos momentuma ennek a kérdésnek. Ha az a lakosság ott künn a falvakban, amely mindig elkeseredve nézte, amikor a falujából elszekerezték az elrekvirált gabonát, amely könyörögni ment bíróhoz, jegyzőhöz, képviselőhöz, hogy szerezzen neki valahogy lisztet, mert a gyermekének napokon át már kenyeret sem tudott adni: most ugyanezt a rendszert látja folytatódni, akkor nem fogja megtalálni azt a jóakaratot, a hitének azt az alapját, amit annak idején belénk helyezett, mert hiszen azért küldött ide bennünket és mondhatom, épen a közélelmezésügyi minister •úr iránt van határtalan bizalommal, mert elsősorban ő tőle várja, hogy praktikus gondolkozásának megfelelően a közigazgatás minden sallangját, minden felesleges cifraságát nyesse le, tegye azt egyszerűbbé és tegye lehetővé, hogy ami ott terem a határban, és ami ott helyben szükséges, az maradjon ott és ne fuvarozzák kétszer-háromszor ide-oda, hanem ott helyben őröljék meg, hiszen minden faluban van patakmalom. Azzal a kéréssel járulok tehát a mélyen tisztelt kormányhoz és a közélelmezésügyi minister úrhoz, sziveskedjenek ezt a kérdést fontolóra venni és mivel e kérdés megoldásának semmi olyan akadálya nincs, ami lehetetlen helyzet elé állítaná akár a kormányt, akár azt a szervezetet, amely a gabona összegyűjtésével foglalkozik, ennek megfelelően méltányolják azt, hogy e kérdés helyes megoldása által nyugalmat és rendet fognak teremteni a községekben és engedjék meg, hogy az igy összegyűjtött gabonából megmaradhasson a községekben az a rész, amely az ottani ellátatlanok részére szükséges. Ezeknek előrebocsátásával előterjesztem a következő interpellációmat (olVassa) : »Van-e tudomása a minister urnák azokról az anomáliákról, amelyek a most elmúlt évben is előfordultak a vidéki ellátatlanok liszttel való ellátása körül? Ha igen, hajlandó-e a minister ur ezeknek megszüntetése érdekében akként intézkedni, hogy minden község a rája eső kvótagabonából visszatarthassa azt a mennyiséget, amely a hivatalosan megállapított ellátatlanok részére a hivatalosan megállapított fejadag szerint egész évre szükséges?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a közélelmezésügyi minister urnák. A közélelmezésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister ; T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Amit az igen t. képviselő ur felsorolt, hogy miként történt a multakban a gabona elszállítása és a lisztnek visszaszállítása, — azért talán engem nem terhel a felelősség. Amikor én átvettem a közélelmezésügyi ministeriumot, teljesen üres kamrát találtam, úgyhogy magának Budapestéin július hó 31-én, szombaton. nek az élelmezése is csak két napra volt biztosítva és az egész országban készletek sehol összegyűjtve nem voltak. Ilyen körülmények között vettem én át a közélelmezésügyi ministeriumot, és igazán sokszor az embernek — hogy ugy mondjam — a szive érzése ellenére is kellett elutasítani kérvényeket, amelyekben lisztet kértek, mert nem lehet adni onnan, ahol nincs. De ha a legerősebben kézbe nem vettem volna a közélelmezést, ha a legerősebb eszközökkel nem nyúltam volna a dolgokba a tekintetben, hogy összegyűjtsük, elvegyük azon készleteket, amelyek még Magyarországon találhatók, ha azt nem a központból intéztük volna és nem a központ adta volna mindenkinek, ami jut neki, akkor Magyarországon a közélelmezés felborult volna. A közélelmezés olyan keserves viszonyok között ' volt keresztülhajtva az elmúlt télen, amilyen keserves viszonyok sohasem voltak Magyarországon, még a háborúban sem, és épen azt akarjuk elkerülni, hogy a jövőben ilyen keserves viszonyok ne álljanak fenn. Hogy a múlt években miért csinálta a központi kormányzat azt, hogy a gabonát behozta vagy átrendelte bizonyos malmokba megőröltetni és a lisztet visszavitte — én e tekintetben utána néztem a dolognak. — Ennek megvan az indoka és a magyarázata. Először is azt a kis fejadagot, amit ki tudott adni az összegyűjtött gabonából, csak ugy tudta kiadni, hogy egy métermázsa búzát vagy rozsot 82%-ra kellett kiőrölni s csak igy állott elő az a lisztmennyiség, amelyből a fejkvótát ugy ahogy ki tudta elégíteni. * Már most a kormányzatnak, a közélelmezésügyi ministeriumnak gondoskodnia kellett arról, hogy csak oly malmok őröljék azt a gabonát, amelyek garanciát vállalnak, hogy e kiőrlést teljesíteni tudják. Mert nem minden kis malom tudja kiőrölni egy métermázsa gabonából a 82 kilót. Tehát nem hagyhatta a gabonát olyan malmoknál, amelyek erre garanciát nem tudtak vállalni, sőt képtelenek voltak erre s ezért volt az, hogy a malmokba dirigálták a gabonát és onnan szállították vissza a lisztet. Hogy ezt lehetett volna ügyesebben megcsinálni és talán több malom között szétosztani a gabonát ezt nem vonom kétségbe. Ami a községeknek visszahagyandó gabonát illeti, ma erre nézve igen nagy a törekvés. Én elismerem, hogy teljesen jogos a közönségnek az a kívánsága, hogy ne lisztet, hanem gabonát kapjon és hogy azt a gabonát kapja meg a községétől. Én hajlandó is vagyok belemenni ennek az újra való felvételébe és tárgyalásába. De egyre figyelmeztetem a képviselő urakat, akik mégsem ismerik annyira a helyzetet, mint ismernie kell annak, aki felelősséggel tartozik azért, hogy az élelmezés biztosítva legyen. A helyzet az, hogy a fejkvóta előreláthatólag nem igen lesz felemelve; de ha felemelve lesz is, annyira nem lesz felemelhető, hogy a teljes ellátást, azt az