Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-74

A Nemzetgyűlés 74. ülése 1920. évi július hó 31-én, szombaton. 133 Természetbeni ellátást kapnak !) Igen, természetben ellátást kapnak, havi négy kiló liszt a fejkvóta, kát ebből sem lehet megélni. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Az sem jó ! Több lesz ! Budaváry László : Egyébként jellemzésül bátor vagyok felolvasni a Hadviseltek Lapjának erre vonatkozó közleményét (olVassa) : »A hivatalos lap közli a közélelmezési ministemek a lisztellátás módosításáról szóló rendeletét, mely szerint augusztus hó elsejétől kezdve nem kapnak hatósági lisztet azok, akiknek évi jövedelme meghaladja a 25.000 koronát. Nagyon szép szociális rendelkezést akartak csinálni a jó urak, de elfelejtették a szociális gondoskodás legfontosabb részét: nem állapították meg azt, hogy a 25.000 koronát meghaladó jövedelem hány eltartott mellett zárja ki.az illetőt a hatósági lisztellátásból. Ha két-háromtagú család él 25.000 koronából, akkor talán lehet ezt életnek nevezni és indokoltnak is látszik e rendelkezés.* De tessék megpróbálni, jó uraim, harmincezer koronából eltartani hat-nyolctagu családot. Talán számoljunk egy kicsit mi, hogy lássák a jó urak rendeletük tarthatatlan és igazságtalan voltát. Vegyünk egy családot évi 36.000 korona jövedelemmel, két családtaggal. Havi jövedelem háromezer korona, havi lakbér 100 korona ; havi tüzelőanyag 2 mm szén és 1 mm fa 260 korona ; reggeli, rántottleves vagy tea à 14 K ; ebéd, két tál étel, leves és főzelék vagy főtt tészta (szegényesen elkészítve, az egész ebédhez 15 deka zsirt számitva) 1050 korona ; vacsora à 30 korona, 900 korona ; kenyér 210 korona, mosás 100 korona, világítás 100 korona, villamos 120 korona, összesen 3260 korona. Tehát ez sem telik ; hol a ruha, hol a cipő ? A család apraja-nagyja le van rongyollódva. Tessék számitani a család felének egy-egy pár. cipőt, ez legkevesebb 3000 korona. Ruha a gyermekeknek, ami a legszükségesebb, cipőfoltozás, talpalás 2000 korona. Még nem beszéltünk iskoláról,betegségről s más előre nem látható kiadásokról. Kultúráról, hazafias áldozatkészségről, állami és társadalmi adókról hogy is álmodhatnánk ? Miből vegyünk tehát magas áron lisztet, miből teremtsük elő a mindennapi kenyeret % Miből a lerongyolódott hadviselt asszonyok, gyermekek * legszükségesebb testi ruháját ? Avagy ne legyen egy magyar családnak sem kettőnél több tagja ? (Mozgás.) Ezt csak jellemzésül olvastam fel. Ez nemcsak a hadviseltekre vonatkozik, hanem általában a közalkalmazottak egész karára. A lehető legnagyobb nyomorúságnak vannak kitéve. Én leszögezem, azt, hogy ma az állammal szemben túlzott igényeket támasztani hazafiatlanság, ellenben a, kormánynak és a Nemzetgyűlésnek mindent meg kell adni és minden lehetőt el kell követni arra nézve, hogy legalább a létminimumot nyújtsuk ennek az állandóan dolgozó, de egyúttal szenvedő közalkalmazotti karnak is. (Helyeslés.) El kell mennünk a lehetőségeknek legmesszebb fekvő határáig. Itt azonban nem sem történik. Még ez év április hónapjában interpelláltam abban az irányban, hogy mig a fővárosi tisztviselőknek világítási költségeit megtartották a régi mederben,' addig az ugyancsak a fővárosban élő munkásnépnek, állami alkalmazottaknak pedig felemelt villanyvilágitási és gázvilágitási illetékeket kell fizetniök, úgyhogy vannak családok, amelyek havonként csak a világításért három-négyszáz koronát fizetnek el a hatszáz korona fizetésből. Miből éljen ez a család a hónap végéig? Ezt én nem akarom tovább fűzni. Most engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy még csak egy vérlázitó levelet olVassak fel, amely a harmadik kérdésre vonatkozik, melyet itt elő akartam terjeszteni, neveztetesen a zsidókérdés megoldására. (Halljuk !) A minister elnök ur expozéjából nem láttam határozott körvonalakkal kibontakozni, hogy a zsidókérdést miképen akarja megoldani : hogy egyáltalán számit hatunk-e radikális, kemény megoldásra, mert a magyar nemzet keresztény közvéleménye már türelmetlenül várja, hogy végre ennek a fajnak megrendszabályozása érdekében is történjék erőteljes lépés, (Ugy van! bal- és jobbfelől.) Láttuk azt, hogy miképen agyarkodnak a magyarnemzet ellen épen akkor, amikor ők állán dóan fehér terrorról mernek beszélni s az az állapot, hogy mi várunk és tűrünk és már-már talán meg is alkuszunk a helyzettel, teremti meg azután a Löw Immánueleket és más hasonló gazembereket. Sőt ennek a hazaáruló gazembernek az esete is felháborító. Én legalább ugy gondoltam volna, hogy ennek az embernek az ügvészség fogházából csak egyetlen egy helyzetváltozásra lehet még reménye, és a^ akasztófa. És mi történt ? Az, hogy átkísérték a lakásába és most is ott van házi őrizetbe helyezve. És még egyet jellemzésül arra, hogy milyen fehér terror folyik Magyarországon és hogy a zsidóság hogyan gondolkozik ma is a keresztény magyar népről, s hogy nem átall belegázolni a mi legszentebb érzéseinkbe, hogy egyenesen felhívj aják a bosszúállást, hogy végre kemény korbáccsal végigvágjunk azokon, akik a keresztény magyar nép legszentebb érzelmeit sem tartják tiszteletben, de a maguk részére fokozott védelmet kivannak, az ententehoz ordítanak a fehér terror miatt s a magyar nemzet meggyalázását inkább elszivélnék, minthogy ők rendben, békében, nyugalomban s a magyar nemzet fensőbbségét elismerve akarnának velünk együttesen dolgozni. Én azt látom, hogy sohasem fog elkövetkezni az idő, amikor mi a zsidósággal a magyar nemzet f entartásának nehéz munkájában együtt dolgozhatunk, mert épen ők azok. akik nap-nap mellett kirúgják az erkölcsi talapzatot* a lábuk alól. A Nemzeti Újság július 28-iki számában Avarffy Elek képviselőtársunk tollából megjelent egy cikk »Nem hagyjuk elaludni« címmel, amelyben a zsidókérdéssel foglalkozik. Erre a