Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-74

Í32 A Nemzetgyűlés 74. ülése 1920. évi július hó 31-én, szombaton. haza sorsát biztosítsuk, akkor ezt mindenki mag­más formában adja elő. Ezért én nem vagyok barátja a sok minden­féle pártnak, már csak azért sem, mert a szocializ­mus megtalálja hivatott képviselőit azokban a pártokban, amelyek itt most vannak és egyes képviselő urak, akik ahhoz a párthoz tartoznak, kötelességüknek tartják, hogy a törvényhozást, a Nemzetgyűlést legmesszebbmenőén felvilágo­sítsák a munkásság bajáról. Azt hiszem, hogy a kormány elnökének gyönyörű programmjában ez irányban is minden benne foglaltatik és én nyu­godt lélekkel nézem a jövőt abban a tekintetben, hogy ha a Nemzetgyűlés megszívleli azokat a sza­vakat, amelyeket beszédem bevezetésében mond­tam, akkor meg is fog valósulni ez a cél, amely kell hogy vezessen minket, ez a cél pedig a hazát keresztény alapon boldogítani. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Szabó Sándor jegyző : Budaváry László ! Budaváry László : Mélyen tisztelt Nemzet­gyűlés ! A Nemzetgyűlés szives engedelmével csak egy pár rövid percre veszem igénybe szives türel­müket. A miniszterlenök ur expozéjához néhány megjegyzésem volna. Az első az, hogy a régi kor­mányok hagyományaihoz híven most is a minis­terelnök ur expozéjának a népoktatási kérdésre vonatkozólag elmondott része volt a legszűkebb. Mindig csak a magasabb oktatást tartják szem előtt. En tartom a népoktatást olyan fontosnak, mint­áz egyetemi oktatást és nagyon szerettem volna, ha a ministerelnök ur erre vonatkozólag kissé bővebben adott volna programmto, ha elmondta volna, hogy miképen gondolja a kormány a nép­oktatási ügyet Magyaroroszágon fejleszteniés a nyomorgó tanítóságnak és tanárságnak a helyzetét megjavítani. Ez az első kérdés. A második pedig, ami a tisztviselőkre vonat­kozik. A kormány ígéretet tett arranézve, hogy a magyar tisztviselők s általában a közalkalmazot­tak helyzetét a legmesszebbmenőén fogja javítani. Ezzel ellentétben azt látj uk, hogy égető tisztviselő­kérdések mellett elsiklanak anélkül, hogy meglát­nák, mily nagy nyomorúságban, szenvedésben vergődik ma is a magyar köztisztviselői és köz­alkalmazotti kar. Midőn a köztisztviselők helyze­tén javítani akarnak, ugyanakkor lát napvilágot a lisztellátásra vonatkozó rendelet, (Ugy van !) amely olyan súlyosan érinti a nyomorúságnak alamizsnafilléreiből tengődő közalkalmazottakat és köztisztviselőket, hogy egyenesen az a kérdés merül fel, hogy miképen tudnak ezek a tisztviselők továbbra is megállani a tisztességnek azon az utján, amelyen eddig jártak, ha mi nem iparkodunk lehető­leg segíteni az ő nyomorúságos helyzetükön. (Ugy van ! balfelől.) Az a tisztviselő, aki nagy családot kénytelen eltartani havi hat—-hétszáz koronából, hogyan tudjon megfizetni 22 koronás lisztárakat ? (Ugy van/ Ugy van!) Erre kérek a szakértőktől feleletet, mert az én tudásom nem terjed ki annyira, hogy azt fel tudnám érni ésszel, miképen lehet annak a tizstviselőknek megélni. (Felkiáltások : sitom (Helyeslés a közepén), és figyelmeztetem arra, hogy ha tüzetesen elolvasta volna a kis­gazdapárt programmját, akkor nem lett volna szüksége arra, hogy uj pártot alakítson, mert akkor ebbe a pártba beléphetet volna. (Mozgás a jobboldalon.) Meskó Zoltán: Isten ments! (Derültség a jobboldalon.) Bodor György: De hát ő vezér akar lenni! Erre nézve még csak azt akarom megjegyezni, hogy azt hiszem, nincs ennek a Háznak egyet­lenegy képviselője sem, aki ne ismerné a mun­kásság bajait és egész sorsát. Épen igy mind­nyájan kötelesek vagyunk szivveMélekkel arra törekedni, hogy a haza egész lakosságának jólétét előmozdítsuk. (Helyeslés.) Tartozom még röviden előttem szólott egyik keresztény-szocialista képviselő ur egyik jelen­tésére felelni. Nem tudom, mi a neve a kép­viselő urnák, ezt majd elhallgatom. (Felkiáltá­sok a baloldalon: Vass! Hubert Derültség.) Bleyer Jakab a nemzeti kisebbségek minis­tere: Giesswein! Bodor György : Igen, Giesswôin ! A képvi­selő ur felszólalásában Emiltette, hogy a kisgazda­párt részéről az utóbbi időben egy felszólalás al­kalmával az a kijelentés történt, hogy a szocializ­mus a falubán nem kedves. Ezt én nem is tagadom. Egész nyugodt lélekkel elimerem ezt, de köny­nyen be is látható, a jelen időben ez a név nem is lehet ott nagyon kedves, és pedig egyszerűen azért, mert épen ugy tett az a szociáldemokrácia, mint a selyemhernyó, amely beköti magát, bábbá lesz és egyszer csak kirepül a báb és pillévé válik. A falu ebben a kérdésben csak ugy igazodik el, hogy a szociáldemokrácia volt az a báb, amelyből a kommunizmus-pillangó kirepült. Ezért joggal használtuk azt a kifejezést, hogy kint a falun bi­zony ez a szó ma nem kellemetes. Én pedig itt is azt mondom, hogy akkor, amikor a. Nemzetgyűlés minden egyes tagja hivatásszerűen törekszik arra, hogy minden néven nevezendő társadalmi osztály érdekét biztosítsa és főhivatásának tartsa azt, hogy minden létező népnek keresztény alapon való boldogulását lehetővé tegye, én nem is látom szükségesnek azt, hogy egyes képviselők olyan magas színvonalú tárgyalás alá veszik azt a szo­ciáldemokráciát. Vass József : Inkább magas legyen, mint ala­csony ! Bodor György : Addig az ideig, amig a régi kormányok az emberiséget nem látták meg alul, csak a derekától, a magasabb osztályoktól kezdve, addig szükséges volt, hogy legyenek ilyen pártok. De ha minden ember külön kívánsága szerint — mert ma minden embernek vannak olyan kívánsá­gai, amelyek teljesen teljesíthetetlenek — külön­külön pártokra szakadunk, akkor ugyebár nem ismernők ki magunkat, hogy ki meMkhez tarto­zik. Hiszen ez a két kormányzópárt is azért egye­sült egymással, mert nem látta szükségesnek, hogy mikor egy cél vezet bennünket, az, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents