Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-74

Nemzetgyűlés 74. ülése 1920: évi július hó 31-én, szombaton. 131 a magyarázata annak, hogy miért kerül 240 vagy 260 koronába a mellékköltség mm-ként. Azért, mert az a község, a mely ott összeszedte, vasúthoz szállítja, a vasút elszállítja, ahova parancsolják, ott megint kifuvarozzák, befuvarozzák és így a költségek itt is ott is Cjsak szaporodnak. így természetes dolog, hogy odajutottunk, a hova a mádi zsidó, vagyis oda, ahol voltunk. (Zaj.) De azt hiszem, a Nemzetgyűlésnek egyetlenegy tagja, sem és a községek lakossága sem nyugodhatik ebbe bele, mint pl. Dunaföldvár sem nyugszik bele, amely 16—20.000 lakossal biró földmives város és amelynek 10.000 ellátatlanja van. Kérdem, hogy jól esik-e az, hogy összeszedik a gabonát és előbb elküldik a vármegyére, megőrletik lisztül, itt is, ott is elvesznek belőle és mindig lesz, csak akkor nem lesz lisztje a szegény népnek, amikor szüksége lesz rá. Hiszen eljön az idő, amikor az összes községek fel fognak szólalni ez ellen, azt mondva, hogy ha jó az a község arra, hogy a gabonát összegyűjtse, jó arra, hogy az ellátatlanjait élelmezze, akkor legyen jó arra is, hogy engedtessék meg neki az, hogy a szükségletét ott központosíthassa a maga községében, s akkor nem lesz annyi provízió és nem lesz annyi őrlési költség. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Tartoztam ezt már azért is felhozni, hogy a Nemzetgyűlés minden egyes tagjának figyelmét felhívjam arra, hogy amidőn a ministerelnök ur kijelentette expozéjában, hogy elsősorban a legnagyobb takarékosságot tartja szem előtt, ennélfogva ezt a legnagyobb takarékosságot az élel» mezesnél is meg kell kezdeni, nehogy itt is előforduljon az, hogy mindenki annyi hasznot húzzon, hogy a szegény ellátatlanoknak drágán kelljen a kenyeret megfizetni. Kardos Noé : Már ma sincs kenyere a szegény munkásembernek, tisztviselőnek! Három hónap múlva sem lesz kenyér ! Bodor György : Sokat hallottam már ebben a Nemzetgyűlésben azt a keserves panaszt, hogy nem tudjuk az ország sorsát arra az egyenes útra billenteni, amelyre pedig feltétlenül szükségünk volna. Ennek még egy nagy jelentős oka van. Addig ugyanis, amíg az ország sorsát egyoldalúan intézzük és a másik oldalon nem gondolunk arra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, és mint Ádám és Éva nem takarhatja a testét fügefalevéllel, hanem ruhára is van szüksége, addig, míg a kormány nem gondoskodik arról, hogy minden, a kezében lévő alkalmat felhasználjon arra, hogy egyszer kezdődjék meg az ipari cikkek árának a leszállítása is, addig nem igen fognak az állapotok javulni. Egyszer már rámutattam arra,, hogy nem áll az mindennél, hogy külföldi iparcikkekről van szó, tehát nem lehet azokat olcsón eladni. Ha három hónapig egy darab cikket sem hoznak be, akkor sem változtatnak rajta, mert azok a milliomosok, akik ma ruhát tudnak venni, ráérnek még három hónap múlva is venni és ruhájukat megfordittathatják, azonban sem az a szegény dolgozónép, sem az a köztisztviselő, de még a polgár sem képes arra, hogy a mai árak szerint ruháját megfizethesse. (Mozgás a jobboldalon.) így tehát mindig csak ellenségeskedést fogúnk egymás rovására előidézni. Azt mondja a főváros, hogy a falunak már össze kellene fogni a fővárossal. Ez igaz. De addig, amíg azt látja a falu népe, hogy őt minden címen kiuzsorázzák, ő hiába szállítja terményeit olcsóbb áron, azért más téren sem lát semmiféle*javulást. Nem akarom elhinni és elismerni azt, hogy nem lehetne etekintetben is megtenni azt, amit a gabonavásárlásnál megtettek, (Ugy van! Ugy van! a középen.) mert a gabonavásárlásnál a termelőközönség meghajlik az igazság ós a követelmények előtt, ellenben azok a cégek, (Mozgás a középen) amelyek a lebélyegzés elől pénzüket kivitték külföldre és áruba fektették bele, amelyeket összehalmoztak, ma is olyan magas és még sokkal magasabb áron bocsátják áruikat a közönség rendelkezésére. ( Ugy van !) Különösen a budapesti nemzetgyűlési képviselők figyelmét hi vom fel arra, hogy ha azt akarják, hogy a falu és a város lakossága kéz-kezet fogva, békés barátságban éljen, akkor figyelmeztessék az arra hivatott kereskedővilágot, hogy elérkezett már az ideje annak a belátásnak, hogy nem nőnek a fák.az égig. Én itt látom a legnagyobb hibát. Arra kérem az összkormányt, hogy ebben a tekintetben is tegye meg a legszigorúbb lépéseket arra nézve, hogy ez a drágaság» végre-valahára megszűnjék. Epen ebből kifolyólag hallottam Budapest közönsége köréből azt a kijelentést, hogy mivel most a lisztet magasabb áron vásárolják, ezen a címen 50°/o-kal fel fogják emelni az árucikkek árát. A kormány pedig, különösen a közélelmezésügyi minister ur azonban gondoskodjék arról, hogy az 500 koronának megfelelő árhoz ne 250—260 koronányi költség legyen elszámolva, hanem kövessenek el mindent, hogy csak a legszükségesebb költség számittassék fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezenkívül tegye meg a kormány azt az engedményt, amelyet megigért és gondoskodjék arról, hogy az ellátatlanok még ezen az áron alul kapják a lisztet és akkor elérik azt a célt, hogy a munkásság és minden néposztály megnyugodva lássa azt a törekvést, hogy az ő sorsával is akarunk törődni. (Mozgás a jobboldalon.) Most pedig Csizmadia Sándor képviselőtársamnak — szeretném, ha itt volna, — legutóbbi beszédére tartozom röviden válaszolni. Ezt csak azért teszem, mert az illető képviselő ur ugy mutatta be magát, minthogy ha egyedül ő volna Magyarországon a földmivesmunkásság patrónusa és egyedül ő ismerné ennek a szegény népnek sorsát. Ezt megint határozottan visszauta17*