Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-73

A Nemzetgyűlés 73. ülése 1920. kormány kebeléből — bogy a fenyegető veszély elhárítására kövessen el minden lehetőt, ugy bel-, mint külpolitikai téren, hogy megszabadítsa az országot ettől a veszélytől és az ország és a nemzet létére, fentartására és biztonságára irányuló törekvéseket minden erővel támogassa. Ne áltassuk magunkat. A veszély, mely fenyeget bennünket, nem lekicsinyl endo, a veszély óriási, mely, ha ránk zúdul, az ország és a magyar nemzet végpusztulását jelenti. Már pedig ha mi elpusztulunk, lángba borul egész Európa, megszűnnek a nemzeti államok, de elpusztul a keresztény morál is. Itt tehát ismét ránk hárul az a történelmi fontosságú igen súlyos feladat, hogy a keresztény morál, a nyugati civilizáció és kultúra védbástyái legyünk s elhárítsuk azt a veszélyt, mely hazánkat s Európát veszélyezteti. Mi ezen súlyos feladatunknak meg akarunk, de meg is fogunk felelni. A közeledő veszély újra egy táborba tömöritette a Nemzetgyűlés összes pártjaiba kormány mögött áll mondhatni az egész Nemzetgyűlés, remélhetőleg az egész nemzet is. E sorsdöntő órákban tehát egyesüljünk valamennyien, ne legyen köztünk sem politikai, sem társadalmi, sem osztálykülönbség. Egy hazának vagyunk valamennyien a gyermekei. Mindannyiunknak a magyar haza adta meg az életét, az fogja megadni a jövőben is. Nem hiszem, hogy legyen ennek az országnak egy polgára is, aki akár a vörös rémuralmat, akár pedig az idegen megszállás borzalmait végig ne szenvedte volna. Ma mindkét veszély ijesztő mérvben fenyeget s a veszélytől és az ezzel járó szenvedésektől csak ugy szabadulhatunk, ha a csonka kis Magyarország minden polgára teljes erővel a haza és a nemzet védelmébe szegődik. S akkor az a nemzeti hadsereg, mely az ország minden épkéz-láb emberét kötelékében birja, az a nemzeti hadsereg, mely a magyar nemzeti géniusztól, a haza és szabadság iránti szeretetnek legszentebb érzelmeitől teljesen át van hatva, az a nemzeti hadsereg a siker és győzelem biztos reményével veheti fel a küzdelmet a világ minden ellenségével. Mi teljesiteni kivánjuk minden kötelességünket, de teljesítse azt az entente is. Ezzel tartozunk a keresztény Magyarországnak, de tartozunk ezzel az egész világ kereszténységének is. Az igazságot el lehet nyomni, de annak végeredményben mindig győzedelmeskednie kell. Akkor, amikor az entente-hatalmak diadalmámorukban tobzódva, megszövegezték és aláíratták velüfik a legirtózatosabb terror nyomása alatt halálos Ítéletünket, a legégbekiáltóbb igazságtalanságot követték el velünk, mert könnyelmű és lelkiismeretlen Ítéletükben jutalmazták a búnt és büntették az erényt. Mert mi volt ami szerepünk a háborúban ? Az ország határának megtartásáért s a szövetségi hűségért folytatott hősi küzdelem. Ez az az elemi morál, amely nélkül államot és nemzetet fentartani nem lehet. Ezzel szemben mi volt a szerepük a háborúban a cseheknek, a románoknak és az olaszoknak ? A cseheké az árulás, a románoké és az olaNEMZETGYÜLJESI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi július hó 30-án, pénteken. 113 szóké a szövetségi hűség megszegése, a hitszegé s. A legnemesebb erény harca volt a legbecstelenebb bűnnel szemben. Az erény elbukott, a b'in győzött. A győzelem azonban csak rövid életű volt, mert ugyanazok a hatalmak, amelyek a mi halálos Ítéletünket megszövegezték és aláíratták velünk, ugyanazok a hatalmak, amelyeket a békedelegáció tagjai a leghatalmasabb történelmi, geográfiai, etnográfiai, gazdasági és kulturális argumentumoknak egész tárházával nem voltak képesek arról meggyőzni, hogy Magyarország területi épségét fenn kell tartani, ugyanazok a hatalmak ma, a békeszerződés aláírása után két hónappal, az európai evolúció ujabb feltámadása után kénytelenek beismerni, hogy Európa békéjét csakis konszolidált Magyarországon keresztül tudják biztosítani. (Igaz ! Ugy van I) De, t. Nemzetgyűlés, a teljes konszolidáció Magyarországon csak a területi integritás megvalósithatásával biztositható. A területi integritásból soha semmi körülmények között engedni nem vagyunk hajlandók. Nincs ennek a nemzetnek és ennek az államnak egyetlen egy polgára sem, amely egy talpalatnyi földről is le tudna mondani. (Általános helyeslés.) Küzdeni fogunk utolsó csepp vérünkig, küzdeni fogúnak mindaddig, amig csak egy ember él ebben az országban, de Magyarország régi területét vissza kell kapnunk ; mert egy ország, amely történelmi és gazdasági létalapjától meg van fosztva, nem élhet. Ezt be kell hogy lássa az entente, meg kell hogy erről Győződjék ; s ha ezt belátta, ugy minden körülmények között segítségünkre lesz abban a küzdelemben, amely tulaj donképen élet-halálküzdelmet jelent a mi számunkra. Hiu ábrándnak és hiábavaló kísérletnek bizonyul minden olyan törekvés, amely konszolidált állapotot akar teremteni azon a Magyarországon, amely ma 14 vármegyéből áll. A kormányra hárul tehát az a feladat, hogy megtalálja a kibontakozás útját, hogy bekapcsolódjék abba az európai szférába, amelynek érdeke a legnagyobb áldozatok árán is az európai béke biztosítása. De békét nem népek és nem nemzetek elnyomásával, hanem azok felszabadításával lehet csak elérni. Lehet-e arra józan ésszel még csak gondolni is, hogy népek millióinak lelkéből és szivéből kiirtsák a reváns gondolatát addig, amig azok évtizedes, esetleg évszázados szenvedésre, nélkülözésre és éheztetésre vannak kárhoztatva ? Hol van az önzetlenség, hol van az igazságérzet azoknál a nagy államférfiaknál, akik népek és nemzetek sorsa felett hivatottak ítélkezni ? Ne feledkezzenek meg arról, hogy a Győző is csak akkor válik igazi Győzővé, ha nagylelkű, méltányos és igazságos tud lenni. Mi nem nagylelkűséget, hanem csak igazságot kérünk, de ezt aztán követeljük. Mi nem kivánjuk a másét, de követeljük a magunkét. Eddigi diplomáciánknak minden sikere abban foglalható össze, hogy egyetlen egy barátunk sincs, de ellenségünk egész Európa. A mai kormányra és legfőkép a külügyi kormányra hárul tehát az a feladat, hogy köztünk és az euró15