Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-73

,106 A Nemzetgyűlés 73. ülése 1920, '. évi július hó 30-án, pénteken. Latz Adalbert nevű ur most is itt volt két hétig és tárgyalt bizonyos család visszahivasa tárgyában. Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar királyság pártja ma már nyíltan állást foglalt egy király személye mellett ugyanakkor, amikor a Nemzetgyűlés, az erre egyedül hivatott szerv, még állást nem foglalt és nem is foglalhatott, mert a megállapodás szerint az békésebb, konszolidáltabb időre tartatott fenn. (Ugy van !) Kérem a ministerelnök urat, hogy az ilyen mozgalmakat a legkíméletlenebbül és a legkegyetlenebbül szerelje le, mert ez nem vezethet másra, mint arra, hogy újra felzaklassa másik irányban is a megnyugodni amúgy sem tudó idegeket. Nem szabad, hogy a királyság kérdése is pártokra tagolja a nemzetet akkor, amikor nincs meg a legelemibb jogbiztonság, amikor embereket ölnek a Visegrádi-utcában. (Egy hang balfelől: De ez az egyetlen eszköz!) Wagner Károly : Nem az az egyetlen eszköz, mélyen tisztelt képviselőtársam arra, hogy rend legyen. Az egyetlen eszköz arra, hogy rend legyen az, hogy itt megbízható közigazgatás legyen, hogy megbízható rendőri funkcionáriusok legyenek, és az szükséges, hogy az emberek megtanuljanak egyszer már engedelmeskedni és ne csak mindig parancsolni. (Zajos helyeslés. Egy hang a baloldalon: Önfegyelem!) Hogy nem tudunk kibontakozni ebből a rettenetes helyzetből, annak egy másik oka is van, melyre a ministerelnök ur ugy látszik, nem fordított még kellő gondot. Ez a sajtó kérdése. En a sajtószabadság fanatikusa vagyok. Allitonij hogy, mert Magyarországon 1914 óta nem volt sajtószabadság, mesterséges légkörben tartottak, bennünket, nem engedtek szabadon gondolkozni, az uralkodó, a kormányok, az államhatalom intézői nem tudtak helyes megGyőződést szerezni a nép hangulatáról és innen származott a sok ingadozás, a sok téves lépés és innen bontakozott ki a nagy összeomlás, az első forradalom és az azt követő második forradalom. Ezt a hihetetlen rendszert ma is fentartják. Sajtószabadság kell, mert a sajtószabadság egy nemzet életének legbiztosabb megőrzője. A sajtószabadság a nemzeti közvélemény tolmácsolója. (Az elnöki széket Bottlik. József foglalja el.) A sajtószabadságot nekünk is meg kell becsülnünk és akkor gondoskodhatunk arról, hogy hogy becsültessük meg azokkal is, akik a sajtó szolgálatában állanak (Egy hang a baloldalon : Keresztény sajtószabadságot !) Becsületes sajtót, mélyen tisztelt nemzetgyűlési képviselő ur. Nem azt mondom, hogy keresztény sajtót, de keresztény irányzatú sajtót, becsületes, tisztességes, magyar sajtót követelünk. De akkor ne engedjük meg, hogy teljesen hozzá nem értő emberek belenyirbáljanak a szellemi munkás munkájába, hogy a legképtelenebb és legizgatóbb (Egy hang a baloldalon : És felelőtlen !) közleményrészek jelenjenek meg mégis a lapokban, amelyek a kormány intencióit sem szolgálhatják és az országban csak nyugtalanságot kelthetnek, A legújabb eset is ezt mutatja. Épen a tegnapelőtti gyilkossággal kapcsolatban — nem tudom, ki volt a cenzor, de mindenesetre megérdemli, hogy ezen a helyen a legteljesebb mértékben megbélyegezzék — pont az állítólagos egyik gyilkos személyleirásánál kivág a cenzor másfél sort és ezzel a hihetetlenül gyenge intézkedésével ugy tünteti fel az egész leírást, mintha a gyilkosságot egy katonatiszt követte volna el, mert azt, hogy az illető fehér nadrágban volt, meghagyta, a leirás többi részét pedig törölte ; végül meghagyta azt, hogy Frommer-pisztoly volt nála. Ez megtéveszti az embereket. Mi, akik tudjuk, hogy a nemzeti hadsereg ilyen gyalázatos gyilkosságtól távol áll, mi talán tudunk bizonyos kritikával keresztülsiklani ezen, talán elmosolyodunk vagy bosszankodunk rajta, hogy a cenzúra megint ostobaságot követett el, ÍJ F vidéki ember, aki kezébe veszi az újságot, vagy azok, akik külföldön olVassák, biztosan azt mondják, világos, hogy katonák követték el a gyilkosságot, de a cenzúra kinyírta, hogy katonák voltak. A kormány érdekében, a konszolidáció érdekében kívánom az ily ostoba cenzúrának mielőbbi eltörlését. De tovább megy ez a cenzúra. A leveleket is hasonló módon kezeli. Én nemzetgyűlési képviselő is vagyok és akárhonnan levelet kapok, azt a cenzúra jelzésével ellátva kapom meg. Talán gyanús elem vagyok? Tévedés a személyben nem lehet, hisz a borítékon ott a teljes cím. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Az emberi jogok, a szabadságjogok ilyen frappáns legázolását tovább tűrni nem lehet. Ne egy vegyes bizottsággal oldja meg az igen t ministerelnök a kérdést. Szükséges, hogy erélyes kézzel megszüntesse ugy a sajtó-, mint a levélcenzurát. (Zaj balfelöl.) Hozzon azután az igazságügyminister ur ide a Nemzetgyűlés elé drákói törvényeket azok ellen, akik ezekkel a szabadságjogokkal visszaélnek és mi mindent meg fogunk szavazni, mert nincs az a súlyos büntetés, amit a nemzetgyilkos elemekkel szemben nem tartanánk helyesnek. (Helyeslés.) De belefojtani a gondolatot az emberekbe, legázolni egyéni szabadságot igazságtalan, nem emberi, nem helyes gondolkozás. (Taps.) T. Nemzetgyűlés ! Egy másik hiánya is van a mélyen t. ministerelnök ur beszédének és ez az internálások kérdése. Az internálást megöl dták ministeri rendelettel és kiszolgáltatták ezt a legsúlyosabb, határozatlan időtartamra szóló büntetéskiszabást a közigazgatásnak. Annak a közigazgatásnak, amelynek a régi törvények értelmében esak két hónapi elzárásig terjedhetett a maximális büntetési joga. Es mi ennek a kezébe adjuk most az internálást, amely határozatlan időre szól és a fegyháznál is súlyosabb !