Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

- 88 pillanatokat élünk. Én azt hiszem, ezek a történelmi pillanatok nem lennének méltóan befejezve, ha azoknak az érzelmeknek, amelyek a Nemzetgyűlés minden egyes tagjában élnek, annak "elnöke kifejezést nem adna. ( Ugy van ! Ugy van!) Gróf Apponyi Albert felvetette azt a kérdést, hogy a Nemzetgyűlésre tartozik, Ítélje meg, vájjon hűségesen jártak-e el, vájjon a siker elmaradása, őket terheli-e ? T. Nemzetgyűlés ! Én azt hiszem, hogy gróf Apponyi Albert és azok a kitűnő férfiak, akik egy kétségbeeset, reménytelen helyzetben összes erejüknek megfeszítésével, az ország iránti hűséges szeretettől lelkesitve, egy háládatlan feladatra vállalkozva, egy legyőzött, egy eltiport ország érdekében szót emeltek, ennek jogait, ennek igazait a legnagyobb ellenség ellen, oly ellenségek ellen, aminőket a történelem a bevégzett háborúk után még sohasem látott, védeni és képviselni kívántak, kérdésre, amit gróf Apponyi Albert felvetett, mindjárt megkaphatják a Nemzetgyűlés válaszát. ( Ugy van ! Ugy van !) Ha, amint gróf Apponyi Albert mondotta, a siker kimaradt, ez csak féligazság. Csak látszólagos, hogy a siker kimaradt. Nagy sikert értek el ezek a férfiak, élükön gróf Apponyi Alberttel, (Altalános éljenzés.) akit az érdemek oroszlánrésze illet, azzal, hogy megmutatták, hogy egy nemzet, amely oly kitűnő, önfeláldozó emberekkel, oly férfiakkal rendelkezik, akik oly hűen tartanak ki az ő eltiport, agyonnyomoritott országuk mellett, az a nemzet nincs elveszve, az élni kivan, él és élni is fog. Tisztelt Nemzetgyűlés ! E kitűnő férfiak és különösen gróf Apponyi Albert fényes szónoki és egyéb tehetségeinek köszönhető az, hogy derengeni kezd már ellenségeinkben is az a tudat, hogy ez a béke nem lehet végleges béke, hogy lehet a bosszú kielégítésére szánt mű, (Ugy van ! Ugy van !) hanem béke, a legnemesebb értelemben véve a szót, sohasem lehet és épen azért, mert az összes nemzetek valódi békét kívánnak, ez a béke sem fog igy megmaradni. És hogy nem fog igy megmaradni, az főleg azoknak a kiváló férfiaknak és elsősorban gróf Apponyi Albert lángelméjének, hazaszeretetének, nagy szónoki tehetségének, mely az ő igaz, puritán lelkének tiszta visszatükrözése köszönhető, (Ugy van! Taps.) és amellyel még a leggyülölködőbb ellenségek lelkében is mély benyomást tudott kelteni. Indítványozom tehát, mondja ki a nemzetgyűlés határozatilag, hogy gróf Apponyi Albert és ama fáradhatatlan férfiak érdemei iránt, akik a békeküldöttségben résztvettek, a Nemzetgyűlés fejezze ki jegyzőkönyvileg az ország háláját, köszönetét és elismerését. (Az elnök és a ház összes tagjai félettanaJc. Hosszantartó éljenzés és taps.)Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Ezt határozatképen kimondom. Friedrich István: A házszabályokhoz kérek szót. ». évi május hó 26-án, szerdán. Elnök: Kérem, tessék! Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Én az igen t. elnök úrtól napirendelőtti felszólalásra engedélyt kértem, mire az elnök ur azt mondta ma nekem, hogy elkéstem ezzel a kéréssel. Bocsánatot kérek, én már napokkal ezelőtt bejelentettem az igen t. elnök urnák, hogy a mai ülésen napirend előtt feltétlenül fel akarok szólni, tehát nehogy elkéssek, azért szólok már most, 5—6 nappal ezelőtt és miután nem tudhatom, hogy a kormány mikor szándékozik a béke aláírásáról nyilatkozni, arra kértem az igen t. elnök urat, hogy ha ez napirendelőtti felszólalás alakjában történnék, méltóztassék nekem is az engedélyt megadni. Ezenkívül, csak hogy el ne késsem, itt voltam ma már féltízkor. Itt ültem és vártam az igen t. elnök urat és amint bejöttek a jegyző urak, nekik is különkülön bejelentettem, hogy okvetlenül szót kérek napirend előtt. Az elnök ur a szót nekem nem adta meg. Meghajlok az igen t. elnök ur bölcs intézkedése előtt, de méltóztassék legalább megmondani azt, hogy miért nem kapok én ma itt szót. Ha én talán megzavarnám ezt a teátrális beállítást . . . (Nagy zaj a Ház minden oldalán. Felkiáltások : Hallatlan ! Botrány !) Elnök (csenget.) : A képviselő ur összetéveszti a Nemzetgyűlést a saját szereplésével ! (Élénk helyeslés és taps.) A Nemzetgyűlés méltóságteljesen viselkedett, a képviselő ur lehet hogy teátrálisan. (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Ez a Nemzetgyűlés akkor is igy tapsolt, mikor a háborúról volt szó. (Nagy zaj és ellenmondAsok a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Méltóztassék a házszabályokhoz szólni. Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Látom, hogy nem szólhatok még a házszabályokhoz sem. Önöknek nagyon könnyű a helyzetük, mert többen vannak, míg én egyedül vagyok itt. Majd meglátjuk, hogy néhány hónap múlva kinek lesz igaza. (Nagy zaj.) Nem mindig ott van az igazság, ahol többen vannak, hanem gyakran ott, ahol kevesen vannak. (Folytonos nagy zaj és ellenmondás a Ház minden oldalán.) Meghajlok az elnök ur intézkedése előtt, csak azt méltóztassék megmondani, hogy miért nem kaptam szót? (Zaj a Ház minden oldalán. Felkiáltások a jobboldalon : Az elnök nem tartozik számadással.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A képviselő ur nálam öt vagy hat nappal ezelőtt bejelentette, hogy napirend előtt szándékozik felszólalni. Én erre azt feleltem, hogy ezt nem vehetem tudomásul, mert a házszabályok 206. §-a értelmében öt-hat nappal előzetesen napirend előtti felszólalást, bejelentést el nem fogadhatok. (Helyeslés.) A kitűzött napivá Nemzetgyűlés 47. ülése 19 2<