Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. 89 rendet megelőzőleg valamely felszólalás, vagy valamely kérdésnek napirend előtti felvetése a Ház elnökének előzetesen jelentendő be. Tehát már egy kitűzött napirendnek meg kell lennie, hogy a képviselő ur az elnöknél előzetesen bejelenthesse, hogy napirend előtt kivan szólni. Amikor a képviselő ur több képviselő jelenlétében szólt nekem, én nyomban kijelentettem, hogy a képviselő urnák bejelentését tudomásul nem veszem és kértem a képviselő urat, hogy majd amikor a napirend ki lesz tűzve, a napirend előtt jelentse be ezt a szándékát, akkor tudomásul veszem azt és vagy megadom a felszólalás jogát vagy nem. A kérdés másik része az volt, hogy a képviselő ur nem a házszabályok által előirt és eddig mindig szokásos módon jelentette be, hogy napirend előtt kivan szólni. Eddig ugyanis az volt a szokás — és ez a dolog természetéből, de maguknak a házszabályoknak rendelkezéséből is folyik, — hogy az illető napirend előtt szólni kivánó képviselő felkeresi a ház elnökét szobájában és ott jelenti be ezt a szándékát, ott mondja meg, hogy ő napirend előtt kivan felszólalni. Az elnök kogniciójától függ azután, hogy vájjon ezt a napirend előtti felszólalási jogot megadja-e vagy sem. Ez természetes, mert az elnöknek tudnia kell, hogy mit akar az illető képviselő ur napirend előtti felszólalás tárgyává tenni ; az elnöknek tisztában kell lennie azzal, vájjon a napirend előtti felszólalásra irányuló kérdés indokolt-e vagy sem. A képviselő ur — bár én negyed 10 óra óta ma is, mint rendesen hivatalos szobámban tartózkodtam, ott más képviselő urakat fogadtam, kívánságaikat meghallgattam és amennyire lehetséges volt, teljesítettem — nem jelent meg nálam és igy nem is tudtam, hogy napirend előtt kivan felszólalni. Csak mikor már fent ültem az elnöki székben s mikor már kimondottam a határozatot, hogy gróf Apponyi Albert képviselő ur napirend előtti felszólalásra kér engedélyt és neki a felszólalás jogát megadtam, csak akkor szólt közbe itt a képviselő ur, hogy »én is szólni kivánok«. Erre azt mondottam, hogy a napirendet már megkezdettük, én már kimondottam a határozatot és igy a képviselő urnák nem adhatom meg a napirend előtti felszólalás jogát. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés jobhfelől.) Amenynyiben pedig a képviselő ur azt gondolná, hogy vele itt igazságtalanság történt, meg kell jegyeznem, hogy a házszabályok 206. §-a jogot adott a képviselő urnák arra, hogy a Házhoz appellálhatott volna, amelynek bölosesége határozott volna azután abban, vájjon megadja-e a képviselő urnák a napirend előtti felszólalásra az engedélyt, igen vagy nem. (ugy van! jobhfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Abban én igen magamratartó vagyok, hogy igazságosan kezeljem a házszabályokat, de nekem e tekintetben oly minuciózusán kell eljárnom, hogy a legkisebb hiba se történhessék, mert ezekből a precedensek és következmények egész sorozata keletkezhetnék, ameNEMZETGYÜLÉSI NAPLÖ. 1920—-1921. — III. KÖTET. lyek a ház tárgyalásait zavarhatnák, (ugy van ! jobbfelől.) Ez volt az én eljárásom indoka. Ezt kellett a t. Háznak bejelentenem és ez a magyarázata annak, hogy a képviselő urnák a szólás jogát nem adtam meg. (Helyeslés.) Egyébként pedig, ha a képviselő m e tárgyban fel akar szólalni, annak megvan a módja . . . Friedrich István : Köszönöm ! Elnök ; . . . sürgős interpelláció vagy indítványtétel formájában. A képviselő ur indítványozhatja, hogy a külügyminister ur jelentése tűzessék ki napirendre s igy szólási joga legfeljebb 24 vagy 48 órai halasztást szenvedne. Ezeket kivántam kijelenteni. Gondolom, ezzel elintéztük ezt az ügyet. (Helyeslés.) Napirend szerint következik a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló belügyministeri törvényjavaslat (írom. 32, 52) folytatólagos tárgyalása. Soron van ? Bródy Ernő jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly." T. Nemzetgyűlés! Ezekben a komoly, történelmi időkben sehogysem tartanám helyesnek, hogy a diszharmóniát élezzük ki nemzetünk körében, ellenkezőleg, minden törekvésünknek ocla kell irányulnia, hogy a különböző társadalmi osztályok — a városok és falvak, a főváros és az egész ország — minél előbb a legtökéletesebb egyetértésben álljon egymás mellett, mert ebből az egyetértésből merit erőt nemcsak az ország, hanem erőt merit az elszakadt részeken az a magyarság is, amelynek egyetlen reménysége, hogy a mi erőnk visszaszerzi őket a többi magyaroknak. Ezért felszólalásomban is ez a szempont vezet és ne méltóztassanak félreérteni engem, ha mégis bizonyos tévedésekre, bizonyos ferdeségekre mutatok rá, amelyek a múltban előidézték a szakadékot a főváros és az ország között. Teszem ezt avval az intencióval, hogy tökéletesebben megalapozhassuk a jövőre nézve a valódi harmóniát, mert a csak látszólagos harmónia forrása lehetne az ujabb összeveszésnek főváros és vidék között. A főváros ügye az ország ügye és igy, bár pártunk mandátum szerint a fővárosban nincs érdekelve, mégsem közömbös reánk nézve s az egész országra nézve, hogy Budapest municipiuma a jövőben hogyan fejlődik. Az utóbbi évtizedekben szinte közmondásossá vált a romlatlan magyar falvakban, hogy minden rossz Budapestről jön. Szterényi képviselő ur rámutatott arra, hogy gazdasági és kulturális tekintetben minden jót Budapestről nyert az ország. Én nem hibáztatom Budapest város lakosságát; ez lenne a legnagyobb tévedés részemről. Elismerem azt és erről a helyről hangsúlyozom, hogy Budapest lakosságának nagy többsége ép olyan jó magyar, mint akármelyik falunak a magyarsága. B. Szterényi József: Erről van szó! 12