Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

A Nemzetgyűlés 47, ülése 1920, '. évi május hó 26-án, szerdán, 85 Friedrich István: Csak az aláiráshoz is szeretnénk hozzászólni ! Csakhogy nem kapunk engedélyt. Ha egy képviselő megkapja az engedélyt, akkor nekem is meg kell kapnom. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy itt a Nemzetgyűlésben ül és nem odakünn valamely népgyűlésen. A házszabályok őreá nézve is irányadók ép ugy, mint az elnökre és mindenkire. (Ugy van! Ugy van!) Figyelmeztetem, hogy ne méltóztassék zavarni a szónokot. Friedrich István : A házszabályokhoz kérek szót ! Elnök : Gróf Apponyi Albertet illeti a szó ! Gr. A

pponyi Albert: Igen tisztelt Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nem csupán mint a Nemzetgyűlésnek tagja szólalok fel, mert ha csak ezzel a minőséggel volnék felruházva, nem fordultam volna sem az elnök úrhoz, sem a Nemzetgyűléshez azzal a kívánsággal, hogy a házszabályok által megengedett, de senkinek jogkörébe nem utalt felszólalással élhessek ; hanem azért kértem ezt az engedélyt, mert a békedelegációnak elnöke voltam (Hosszas élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) és ebben a minőségemben még sokkal inkább kötelességét, mint jogosultságát érzem annak, hogy ebben a történelmi órában (Ugy van! Ugy van!) felszólaljak és — amennyiben a mai helyzet megengedi — számot adjak eljárásunkról, számot adjak arról a magatartásról, amelyet a kormánynak imént bejelentett elhatározása tárgyában elfoglaltunk. Amint igen t. barátom, a külügyminister mondotta, a békedelegáció tevékenységéről a részletes beszámoló, annak összes irományai és a delegáció eljárásának történelmét tartalmazó munkálatok a Nemzetgyűlés elé fognak terjesztetni s akkor lesz a Nemzetgyűlés abban a helyzetben, hogy felettük Ítéletet mondhasson, vájjon hűségesen jártunk-e el abban a megbízásban, a melyet az ország bizalma reánk ruházott; akkor fogja megitélhetni, mennyiben vagyunk mi felelősek a siker azon kimaradásáért, amely engem — aki az első pillanatban láthattam a helyzetet — nem lepett meg ; de ha nem lepett is meg, bizonyára senkit fájdalmasabban nem ért, mint minket. Méltóztassanak meggyőződve lenni, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy ennek a reánk kényszeritett békeszerződésnek összes igazságtalanságait, összes lehetetlenségeit, Magyarországgal és a népjoggal szemben való méltatlanságait ebben az országban senki mélyebben ós nagyobb keserűséggel át nem érezheti, mint azok, akik heteken át kinlódtak azzal a feladattal, hogy iparkodjanak változtatásokat, enyhitéseket kieszközölni. (Ugy van! Ugy van!) Tehát, ha érzelmekről van szó, a közérzüle tnek nincs az a tényezője, amelynek lelkében mélységesebb fájdalom és — ha ugy szabad mondanom — mélységesebb elkeseredettebbség honolna, mint épen a békedelegáció tagjainak lelkében. (Ugy van! Ugy van!) Usetty Ferenc : Meg vagyunk róla győződve. Gr.A

pponyi Albert: A békedelegáció, — mint méltóztatnak tudni, — nem tartotta hatáskörébe tartozónak, hogy az aláirás vagy alá nem irás dolgában a nemzetet kötelező eljárást kövessen, sem az egyik, sem a másik irányban. A békedelegációnak feladata volt a szerződést önnönmagában birálni. E bírálat eredménye nem lehetett kétséges. Lefektettük azt abban az iratban, amelyben feladatunktól elbúcsúztunk. De természetesen tudnunk kellett, hogy a szerződés tartalmán kivül még egyéb mozzanatok, egyéb szempontok is vannak, amelyek figyelembe veendők ennél az elhatározásnál : a helyzetben rejlő nyomás és a nagyhatalmak változott hangulatának azok szimptomái, amelyekről az igen t. külügyminister ur már megemlékezett. Ámde ezeknek a politikai mozzanatoknak az elbírálása természetszerűleg nem a békedelegációnak, hanem annak a tényezőnek a hatáskörébe tartozik, amely az ország politikáját felelősség mellett intézi. (Igaz ! Ugy van ! balfel'ól.) Ezért kellett nekünk ugy eljárnunk, amint eljártunk, hogy midőn a magunk részéről — hogy ugy mondjam — a békeszerződés objektiv elbírálóinak szempontjából nem mondhattunk mást, mint hogy ez elfogadhatatlan, mégsem tartottuk magunkat arra feljogosítottnak, hogy a nemzet nevében kimondjuk az elutasítást vagy az elfogadást, hanem az erre vonatkozó elhatározást a kormánynak kezeibe kellett visszaadnunk. Azonban, mélyen t. Nemzetgyűlés, érzem azt a kötelességet, amely reám háramlik, hogy a kormány elhatározására nézve is nyilatkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) Mert a kormány elhatározásának megórleléséhez hozzájárult jelentés, előterjesztés a helyzetről, amelyet én, mint a békedelegáció elnöke, neki tettem s ennek az előterjesztésnek értelmében határozta el magát a kormány. Es mint a Nemzetgyűlés tagja és mint olyannak, aki a bókeküldöttség élén folytatott működéséből a helyzetet talán jobban ismeri, mint mindazok, akik ettől a működéstől távol állottak, kötelességem kijelenteni, hogy én a kormánynak azt az eljárását, amelyet kénytelen volt követni, helyeslem, az azzal járó erkölcsi felelősségben teljesen osztozom. Indokaim a következők : nem irás, amely tagadhatatlanul az igazság, az etika szempontjainak és a nemzeti közérzületnek .— az én érzületemnek is — legjobban megfelelt volna, ma ellentétbe hozott volna minket az egész világgal. Az a fejlődő jobb belátás és az abból eredő rokonszenvesebb érzés hazánk iránt, amelynek jelentőségére bátor leszek később kitérni, ma még nem érlelődött annyira, hogy rideg magunktartását méltányolva, annak bármely számbavehető támaszt és segítséget nyújtott volna; ellenkezőleg ma, amenynyire lélektani momentumokat mérlegelni lehet, állithatom azt, mint meggyőződésemet, hogy az