Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-46

74 A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. Ha abban ilyen dolgok vannak, azt semmi esetre sem helyeslem, de azt hiszem, fegyelmi vizsgálat folyik és az fogja elbirálni, vájjon büntetést érdemel-e ezért, vagy megmaradhat-e állásában. Már most áttérek t. képviselőtársam beszédének arra a részére, amelyben itt a »Fővárosi Közlöny« egy számából (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) olvasta fel valakinek a beszédét, nem tudom, hogy a nevet miért hallgatta el. Usetty Ferenc : Nem hallgattam el. Bárczy István : Egy Hecht nevű bizottsági tag annak idején támadást intézett ellenem egy költségvetési tárgyalás alkalmával. A Közlöny következő számában, amelyet t. képviselőtársam már nem olvasott fel, bent van az, amit én erre a támadásra válaszoltam. Ma se tudnék erre. egyebet válaszolni. Nem akarom itt a t. Nemzetgyűlést azzal untatni, hogy felolvassam, amit akkor válaszoltam, de azt hiszem, ezek mind olyan apróságok, amelyekkel alig kell bővebben foglalkozni. Usetty Ferenc: Szép. Bárczy István : Hallottuk tegnap, miről volt szó és nagyon csodálom, hogy t. képviselőtársam azt hiszi, hogy e törvényjavaslat alátámasztásához mindenáron szükség van a régi közgyűlés lepiszkolására és mindannak, amit csinált, rossznak nyilvánítására. Azt hiszem, ez teljesen felesleges, de ha megérdemli, nem árt. Én azonban konstatálom, hogy mi 6000 lakást építettünk Budapesten. Azt hiszem, ezt a képviselőtársam is tudja, mert tudtommal ő is egy olyan városi házban lakik, amely ennek az én épitési akciómnak eredménye. Usetty Ferenc : Mások is laknak benne, Bárczy István : Hála Isten, hogy laknak, bár még többen lakhatnának. Azonkivül is még ezerrel szaporítottam a városi lakások számát, mert a bérházakban elhelyezett iskolákat kitelepítettem és gyorsan épittettem számukra végleges iskolaépületeket. Hétezerrel szaporítottam tehát körülbelül öt év alatt a városi lakások számát. Ilyen akcióval szemben t. képviselőtársam, aki, mondom, maga is részese ennek az intézménynek, azzal áll elő, hogy valaki egy közgyűlésen előhozta, hogy nem tudom hány koronába került egy lakásnak a kifestésé. Bocsánatot kérek, egy adminisztrációban ez előfordulhat, de ugyanabban a Fővárosi Közlönyben nyomtatásban is megjelent az a rendelet, amelyet én épen ennek következtében kiadtam ; konstatáltam, hogy csakugyan történtek ilyen rendellenességek és elrendeltem, hogy ezentúl az én tudtom nélkül nem szabad — bár egy polgármesternek sok más egyéb dolga is van — semmiféle javítást eszközölni és minden nagyobb átalakítás csak a lakók költségére történhetik. FelEmiltette a t. képviselő ur, hogy két zongorát vettem, egy Bösendorfert és egy Bechsteint a főváros zeneiskolája részére, — konstatálhatom, hogy 10%-kal olcsóbban, mint annak a rendes ára volt — és felEmiltette, hogy kik laknak városi bérházakban, amint azt Hecht bizottsági tag ur annak idején felhozta. En csak arra kérem a képviselőéi?« május hó 20-án, csütörtökön. társamat, olvassa el azt is. amit erre feleltem. En szívesen állok rendelkezésre és adok még felvilágosításokat mindarra nézve, amit felhozott s ha nincs megelégedve a válasszal, lesz alkalma ezt még egyszer előhozni és megtámadni. Ami a Gellért-fürdő ügyét illeti, ez is egy tengeri kigyó, amely mindig ugy van feltüntetve, hogy ott nem tudom, micsoda nagy dolgok történtek. A Gellért-fürdő — ha méltóztatik ismerni ezt a fürdőt — nem egy sablonos építkezés, nem egy bérház. (Zaj a hátoldalon.) Nekem is van bizonyos kifogásom a stílusa tekintetében, különben az izlés dolga, hogy kinek hogyan tetszik. Az építészek tervpályázat alapján nyerték meg a megbízatást és az építés folyamán csináltak, nem tudom, hány uj tervet. Mindig uj és uj tervekkel állottak, elő, egy emelettel többet emeltek és bővítették mindenféle helyiségekkel. Ez természetesen mindig többe és többe került. Itt nem arról van szó, hogy eltűnt volna csak öt krajcár is ennél az építkezésnél, hanem arról, hogy az ismételt tervezések mindig többe és többe kerültek. Amellett az árak is folyton emelkedtek. Hiszen a háború folyamán végeztük be ezt az építkezést. Méltóztassék csak elképzelni, hogy mibe került a háború folyamán egy ilyen dolog építése. Mondom, a háború folyamán fejeztük be ezt az építkezést. Dömötör Mihály belügyminister : Kevés volt, ami a háború alatt készült. Bárczy István : A bútorberendezés és az installációs munkáknak legnagyobb része mindenesetre akkor történt. Én nagyon jól ismerem ezt az egész ügyet, mert személyesen érdeklődtem. Nem tartom helyesnek ebből is kiszakítani azt, hog3^ itt valami nagy dolog történt, ahelyett, hogy büszkék lennénk arra, hogy jó, híres, európai nivóju fürdőink vannak. Én inkább ezt látnám benne, mint budapesti polgár, nem pedig azt, hogy egy műszaki főtanácsos végezte az építkezést, a ki fel volt mentve a hivatalában. Az illető, miután pályázaton nyerte meg a tervezést és a művezetést, ezért olyan művezetési díjat kapott, amely nekik az Épitészegylet díjszabása szerint jár. Ha valakinek van ez ellen kifogása, én ezt nem tartom olyan nagy dolognak, mert hiszen nyíltan történt az egész. Usetty Ferenc : Nem korrekt dolog ! Bárczy István : Én korrekt dolognak tartom, épen ez a különbség közöttünk. Különben tessék bebizonyítani. Most nem akarok tovább visszaélni a t. Nemzetgyűlés türelmével, minthogy az idő is előrehaladt. Azzal akarom befejezni beszédemet, hogy ismétlem, sem arra nincs szükség, hogy itt erőszakos pártpolitikai szempontok vitessenek be a bizottsági tagok számának elosztásába, sem arra nincs szükség, hogy érdemben a régi közgyűlést piszkoljuk. Az a közgyűlés nagyon tisztességesen töltötte be a maga hivatását a maga idejében. (Mozgás a baloldalon.) Én kijelenthetem azt, hogy általában örülni