Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-46
A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. évi május hó 20-án, csütörtöhön. • nómiát megsemmisítse, csak azért, mert annak a kormánynak nem tetszik a törvényhatóságnak összealkotása, nem tetszik a törvényhatóság működése. Sokkal nagyobb az elv és sokkal nagyobb a kockázat, amely szóban forog, semhogy azt azért a szempontért, vájjon a főváros törvényhatósága kezes bárány lesz-e egy kormány kezében vagy nem, itt feladjuk. Egy nagy elv megmentésére hivom fel a Nemzetgyűlést, egy régi alkotmányjogi elvnek megmentésére, amelyet semmiféle pártérdeknek alávetni nem szabad. Ma, tisztelt uraim, önök vannak hatalmon, holnap más kormány lehet hatalmon, nem szabad pártérdeknek alárendelni semmiféle alkotmány biztositékot. (Ugy van!) Árra kérem a t. Nemzetgyűlés, hogy ezt a szakaszt módosítsa, ezt a jogot ne adja meg a belügyministernek, semmiféle belügyministernek. Nem bizalom kérdése ez a jelenlegi minister úrral szemben, hanem elvi kérdés, magasabbrangu kérdés, semhogy azt személyi kapcsolatba lehetne hozni s abban bizva, hogy a Nemzetgyűlés ezt az alkotmányjogi elvet fentartja, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Bárczy István képviselő ur a Házszabályok 215. §-ára való hivatkozással tőlem szót kért. En a szót megadtam neki. (Halljuk ! Halljuk !) Bárczy István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Ma értesültem arról, hogy a tegnapi ülés folyamán, akkor, amikor távol voltam az ülésteremből, Pető Sándor t. képviselőtársam beszéde közben Barla-Szabó József képviselő ur közbeszólott és a gyorsírói jegyzetek szerint ezt mondta (olvassa) : »Hát Bárczy honnan szerezte a millióit ? Számoljon el vele!« Barla-Szabó József : Ugy van ! Ezt mondtam. Bárczy István : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt nem tudom, hogy t. képviselőtársam honnan veszi magának a jogot arra, hogy engem itt elszámoltasson és hogy az én vagyoni viszonyaimat turkálja. Először is nem igaz az, hogy millióim vannak. Másodszor, ha volnának millióim, azokat is tisztességes utón szerezném és itt senkinek sincs joga arra, hogy engem elszámoltasson. Aki tehát ilyeneket állit és itt ilyen gyanúsításokkal illet, azzal szemben az ilyen méltatlan gyanúsítást visszautasítom és kijelentem, hogy mindaddig, amig a képviselő ur be nem bizonyítja, azt közönséges rágalomnak fogom tekintetni. Barla-Szabó József: Kögtön be fogom bizonyítani. (Szólásra jelentkezik.) Elnök: A képviselő ur, ugy-e bár, a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással kér szót. Barla-Szabó József: Igen! Elnök: Tessék! Barla-Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) En a költségvetéssel kapcsolatos beszédem egyik részletében azt mondtam, hogy a magyar közéletet meg kell tisztítani a maga régi divattá vált, hogy ugy mondjam, szennyes foltjaitól, azoktól a korrupciós állapotoktól, amelyek folytán a magyar közélet szereplői már a múltban tudvalevőleg épen közéleti szereplésükkel kapcsolatban milliókat, óriási vagyont szereztek. Büszkén jelentem ki azt, hogy a magyarságnak azok közé a fiatal erői közé tartozom, akik már évekkel ezelőtt az egyetemről kikerülve, épen a közéletben látható és — megfelelő szavakat nem is akarok rajok alkalmazni — undort gerjesztő állapotok felett elkeseredve, egy becsületes magyar egyetemi társaságba verődtünk össze, amely még ma is megvan. Mi kénytelenek voltunk felvenni egy sport egylet nevét, — a Magyar Jogász Sportegylet nevet — ma is ez az egylet neve, amelynek tulajdonképen e név dacára rejtett gondolat világunkban élő célja volt és pedig az, hogy mi a magyarság fiataljai összefogunk, egymást támogatni fogjuk közérdekből mindenütt és a szennyest, piszkost mindenütt ki fogjuk vetni és ellene harcolni fogunk. A kommün ideje alatt ez a társaság majdnem állandóan összejött. Tagjai közül többen itt ülnek a Nemzetgyűlésen ; annak épen alapitója, Karafiáth Jenő barátom, ennek a társaságnak egyik leglelkesebb munkása. Mi a kommün ideje alatt számtalanszor előhoztuk magánbeszélgetésben azt, hogy ha majd egyszer uj idő jön, jobb állapotok lesznek, mi néhányan indítványozni fogjuk és amellett leszünk, hogy épen a közéletben előforduló kellemetlen állapotok és nem tiszta dolgok ellenőrzése céljából alakíttassák egy állandó jellegű igazoló bizottság, hogy a közéletbe belekerülő emberek, akik hirtelen jutnak nagy vagyonhoz, épen azért, hogy ők gyanúsításoknak, rágalmazásoknak ne lehessenek kitéve, ez előtt az igazoló bizottság előtt tisztázhassák, hogy ehhez a hirtelen szerzett nagy vagyonhoz hogyan jutottak. Épen ezért Bárczy István t. képviselőtársamnak is azt kell mondanom, hogy nagyon^ örülök, hogy ezt a kérdéit nyíltan előhozta. Én őt sem rágalmazni, sem gyanúsítani nem akarom és a következőkben fix igazságokat óhajtok csupán leszögezni. (Mozgás és zaj.) Való dolog — én mint fiatalember figyelemmel kisértem Magyarország közéletét, nemzeti, állami életünket, s az abban szereplő embereket és Bárczy István képviselőtársam provokált engem arra, hogy ezeket a dolgokat itt a nyilvánosság előtt szóba hozzam, bár talán ugy tűnik fel a dolog, mintha reklámvadászat volna célom, ami kijelenthetem: eszemágában sincs, csak köztudomású dolgokat mondok el. (Folytonos zaj.) Mikor a fővárosnál két évtizeddel ezelőtt a polgármesteri szék betöltéséről volt szó, a vezetőemberek egy része Bárczy Istvánt óhajtotta abba a székbe ültetni. Tudvalévő dolog az is, — ki lehet keresni a lapokból — hogy Bárczy István ezt a megtiszteltetést el akarta magától NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. III. KÖTET.
