Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-46

64 A Nemzetgyűlés 46. ülése 1920. fővárosi vízműveknél történt túlterhelés, túlszámlázás miatt — én nem járhatok el magam, mint törvényhatósági bizottsági tag a magam ügyében, mert összeférhetlenségbe esem. Nem hiszem, hogy az volna a bizottság intenciója, hogy enynyire akarna menni az egyéni jogok korlátozásában. Azt hiszen, ezzel túllőtt volna a célon ; ezzel a közönségnek egy megterhelése következnék be, mert kénytelen lenne ügyvédhez fordulni, aki az ő apró-cseprő bajait a székesfővárosnál elintézze, amikor azokat önmaga közvetlenül legális utón elintézhette volna. (Mozgás balfelöl.) Dömötör Mihály belügyminister : Ügyvéd utján sem járhat el, B. Szterényi József : Tisztelt belügyminister ur, a korrigálást köszönettel veszem, hogy t. i. a törvényhatósági bizottsági tag ügyvéd utján sem járhat el. Mi következik tehát ebből? Következik az, hogy bármely igazságtalanság fog történni a fővárosi törvényhatósági bizottsági taggal, mint fővárosi polgárral, azt jogorvoslat nélkül kénytelen magamagával eltüretni, mert hiszen ügyvéd utján sem járhat el abban, hogy jogorvoslathoz jusson. Dömötör Mihály belügyminister: Teljesen félreértette a képviselő ur! Sándor Pál : Le fog köszönni a bizottsági tagságról. B. Szterényi József: Ennek az lesz a következménye, amit Sándor Pál t. képviselőtársam mond, hogy az illető leköszön a bizottsági tagságról és hogy elérjük azt, amit az összeférhetlenségi törvénnyel a képviselőházban értünk el annakidején — pedig az sem volt intenciója az akkori törvényalkotóknak, csak a visszaéléseket akarták lehetetlenné tenni, — hogy a közgazdasági elemet a törvényhozásból kirekesztették. De azért nem javult ám a helyzet az összeférhetlenség vagy a sokat emlegetett korrupció tekintetében. Nem, t. Nemzetgyűlés, az megmaradt, csak más utón gyakoroltatott. Ezzel végzek az utolsó kifogásommal, amelyet a törvényjavaslathoz fűzök, igen nagy kérést intézve a minister úrhoz és a t. Nemzetgyűléshez alkotmányjogi szempontból. Mielőtt azonban ezt megtenném, ugyancsak a t. minister ur szives figyelmébe legyen szabad ajánlanom a fővárosi tisztviselői karnak egy ma tudomásomra jutott sérelmét, illetőleg az általa Emiltett sérelmet. Felkérés folytán hozom ezt elő. Nevezetesen az összeférhetlenségi szakasz kimondja azt, hogy fővárosi tisztviselő sem választható törvényhatósági bizottsági taggá. » Nekem ez ellen, ha következetesen véghezvitetik, semmi kifogásom nem lehet, ha megmaradunk az elvi alapon. De méltóztassék akkor — s ebben teljesen igazuk van azoknak a tisztviselőknek, akik ezt sérelmezik — keresztülvinni ezt az elvet mindazon tisztviselői és foglalkozási kategóriákon, amelyeknek a főváros ügyeire direkt vagy indirekt befolyásuk lehet. évi május hó 20-án, csütörtökön. Az a fővárosi tisztviselő, aki kizáratik a passzív választói jogból, sokkal rosszabb helyzetbe hozatik azzal az állami tisztviselővel szemben, aki főhatósági alkalmaztatásánál fogva, ministeriális szolgálatánál fogva döntő befolyást gyakorolhat a főváros ügyeire. Tagja lehet a törvényhatósági bizottságnak, akár az adóügyi állami közeg, tagja lehet a ministeriális. tisztviselői kar bármelyik tagja, tagja lehet maga a belügyminister és helyettese, mindazok a tényezők, akik döntő befolyást gyakorolhatnak a fő-^ város igazgatására, tagjai lehetnek a törvényhatósági bizottságnak, de az a fővárosi tisztviselő, aki ott alkalmazásban van, közege a fővárosnak, az kizáratik. Én helyeslem ennek kizárását, nehogy abba a helyzetbe jussunk, amelybe jutottunk a vármegyei törvénynél fogva, hogy t. i. az a falusi jegyző, a falusi biró a köztörvényhatóság tagja, és azt a főszolgabírót, azt az alispánt, aki neki felettes hatósága, ő fogja a tisztujitásnál megválasztani. (Mozgás.) Bodor György : Igaza van ! Ez volt a legnagyobb hibája az ország kormányzásának. B. Szterényi József : Igaza van t. képviselőtársamnak, ezt ostorozom én is, teljesen igaza van, helyeslem, hogy kizárjuk innen is a tisztviselőket, hogy ne jöhessenek abba a helyzetbe, hogy a polgármesterüket, tanácsnokukat ők válasszák, hogy az ő szavazatuk legyen ehhez szükséges, mert ez lehetetlen fegyelmi helyzetet teremt. De az összeférhetlenség következtében tisztelettel kérem a t. minister, urat és a t. Nemzetgyűlést, vigye ezt az elvet következetesen végig, hogy nem lehet a köztörvényhatóságnak tagja az állásra való tekintet nélkül az, akinek a főváros ügyeinek intézésére bármilyen befolyása lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel eljutottam felszólalásom utolsó pontjához, ahhoz a kérésemhez, amelyet a t. Nemzetgyűléshez intézek, hogy t. i. párthatalmi szempontból ne méltóztassék egy régi alkotmányjogi elvet halomra dönteni. Eégi küzdelmeink voltak e téren. A Nemzetgyűlésnek azok a tagjai, akik akkor is képviselők voltak, emlékeznek és azok is emlékezhetnek rá, akik kivül állnak a törvényhozás termén, mily óriási küzdelmek folytak a magyar országgyűlésen a központi hatalom túltengése ellen az autonómia védelmére. Ezt az elvet látom veszélyeztetve a törvényjavaslatnak e szakaszában, ugy tudom 23. §-ban, amely a belügyministernek korlátlan feloszlatási jogot ad a törvényhatósággal szemben, tulajdonképen minden szorosabb indokolás nélkül. Gondoljunk arra, hogy jöhetnek kormányok, amelyek el fogják söpörni ezen jog alapján, mert kodifikálni fogják a precedenst a törvényhatóságokra nézve, a vármegyei törvényhatóságokat is és mi fogunk egy központi hatalmat törvényes alapon, magunk által teremtett törvények alapján felruházni azzal a joggal, hogy az autonómiát lábbal tapossa, az auto-