Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-66
À Nemzetgyűlés 66. ütése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. 557 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik? Szabóky Jenő jegyző: Gyömörey György. Gyömörey György: T. Nemzetgyűlés ! Miután csak nagyon kevesen vannak, akik üres padoknak szeretnek beszélni, én pedig ezek közé a kevesek közé tartozom, a házszabályok 195. §-a értelmében tisztelettel kérem az elnök urat, hogy mielőtt interpellációmat elmondanám, méltóztassék a Ház tanácskozásképességét megállapítani. (Helyeslés a középen.) Elnök." Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a jelenlévőket megszámlálni. (Kontra Aladár és Szabóky Jenő jegyzők megszámlálják a jelenlévőket.) Miután a jegyző urak jelentése szerint az elnökkel együtt csak 28 képviselő van jelen, az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Az ülést azért függesztettem fel, mert Gyömörey György képviselő ur a tanácskozóképesség megállapítását kérte és a Nemzetgyűlés nem volt tana cskozóképes. Felkérem a képviselő urat, szíveskedjék nyilatkozni, kívánja-e a tanácskozóképesség megállapitását ? Gyömörey György: Nem kivánom. Elnök : Akkor folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik? Szabóky Jenő jegyző: Gyömörey György! Gyömörey György: T. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak tudni, én már a múlt pénteken kértem a napirendi indítvánnyal kapcsolatban, hogy a Ház a következő napon, szombaton is tartson ülést, hogy elmondhassam interpellációmat az osztrák szociáldemokrata szakszervezet által Magyarország ellen foganatositott bojkott tárgyában. Nem tartozván azonban azok közé a szerencsések közé, akik a kormányt támogathatják, csak természetes, hogy ezt az indítványomat a fc. Ház elvetette. Ezután múlt kedden, illetőleg tegnap, ismét kértem sürgős interpellációra engedélyt az elnök úrtól. Ez az engedély tőlem megtagadtatott, s mikor a Házhoz appelláltam sürgős interpellációm elmondhatása végett, ugyanúgy jártam, mint előbb. Itt azonban — anélkül, hogy az elnök urnák diszkrecionális jogát birálni kívánnám azt illetőleg, hogy mikor adja ő meg a jogot egy képviselőnek egy sürgős interpelláció elmondására, — leszegezni kivánom azt, hogy amikor én nem kaptam a sürgős interpellációra engedélyt, ugyanakkor napirend előtti felszólalások a Nemzetgyűlésnek hoszszabb idejét vették igénybe, (ugy van ! a közéven !) Karafiáth Jenő : Amikor én nem kaptam, más kapott ! (Egy hang balfelől : Az személyes kérdés volt!) Nem személyes kérdésben, hanem a szerb kérdésben. Gyömörey György : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt interpellációmra rátérnék, hazafias örömmel állapítom meg ugy a magam, mint pártom nevében, hogy a honvédelmi minister ur tegnapi felszólalásában eleget tett annak a várakozásnak, amit valamennyien vártunk tőle, t. i. felszólalásában a mi büszkeségünket, a mi konszolidációnknak, a mi biztonságunknak legfőbb támasztékát, a magyar nemzeti hadsereget arra a piadesztálra emelte, amely piadesztálra mi azt a hadsereget állítani és amelyen látni akarjuk, (Ugy van! ugy van !) és hogy e hadsereg kitűnő tisztikarát abba a helyes megvilágításba állította a nemzet elé, amely megvilágítást ez a tisztikar ugy a háborúban tanúsított viselkedéséért, mint a forradalmak után az ország rekonstruálása körüli munkájában tett kiváló szolgálataiért megérdemelt, (ugy van! Ugy van! a közéven.) T. Nemzetgyűlés ! Sándor Pál t. képviselőtársam a magyar államvasutaknak egész országszerte megdöbbentés keltett bérbeadási kísérlete tárgyában elmondott interpellációjában már megemlékezett arról a gyalázatos merényletről, amelyet ellenünk az osztrák szociáldemokrata szakszervezetek tervbevettek és foganatosítottak és ugyanekkor nagyon helyesen reámutatott azokra a titkos célokra is, — mely célok azonban a figyelők előtt eléggé világosak — amelyek e mögött a bojkott mögött vannak. És itt meg kell állapitanom, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam, ugy is, mint zsidó, ugy is mint képviselő, igen önérzetes szavakat talált felháborodása kifejezésére és igen önérzetes hangon utasította vissza azokat a rágalmakat, melyeket a Bécsbe menekült és ott szívesen fogadott és dédelgetett magyar kommunisták kürtölnek világgá. Fájdalommal állapithatom meg, t. Nemzetgyűlés, hogy ugyanezt az önérzetes hangot, ugyanezeket az önérzetes szavakat a t. minister elnök urnák válaszában nem tudtam felfedezni. (Ugy van ! Ugy van ! a közéven.) Mert abban a válaszban nem volt más, mint hivatkozás a múltkori interpellációra adott válaszára, melyet gróf Apponyi Albert intézett hozzá, amely interpellációra adott válasz azonban tegnap már rég idejét multa, mert hiszen tudjuk, hogy azóta már a bojkott foganatosíttatott is, tehát egészen uj helyzet előtt állunk. (Ugy van!) De meg különben is, t. Nemzetgyűlés, abban a válaszában arról tájékoztatott bennünket a ministerelnök ur, amit mi úgyis tudtunk, amit tudott az egész ország, de a külföld is, már t. i. a külföld alatt azt az elfogulatlan külföldet értem, amelyiknek alkalma volt és beletekintett a magyarországi ügyekbe, — hogy azok a rágalmak, amelyeket rólunk terjesztenek, azok a Bécsben és Prágában meghúzódó gonosztevőknek az aljas aknamunkája. (Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! Mondom, mi ezt mindig tudtuk és tudjuk azt is, hogy a magyar munkásság, legalább a magyar munkásság zöme sohasem lesz kapható arra, hogy egy ilyen piszkos merényletnek a végrehajtására segédkezet nyújtson,
