Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

558 A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. mert a magyar munkásság, azt hiszem, tanult a két forradalomból és megtanulta azt, hogy ezek az ő volt vezérei, ezek az ő árulói is egyúttal. (ugy van!) Én azt hiszem, hogy a magyar munkásság tudja azt, hogy nincs ebben a teremben, ebben a Házban egyetlenegy ember sem, aki ne a legnagyobb szeretettel, ne a legnagyobb megértéssel közelednék a munkásság felé, és aki teljes erejével és teljes tudásával ne arra törekednék, hogy azon a súlyos helyzeten, amelyben épen a megrontóik taszitották őket, mielőbb segitsünk. (ügy van!) Milcsevics János: Munkáskezek nélkül nem lehet felépíteni az országot. (Ugy van!) Gyömörey György: De, t. Nemzetgyűlés, ennek a munkáságnak tudomáusl kell venni azt is, hogy le kell térnie a régi alapról, hogy ki kell vetnie lelkéből azt a mérget, amelyet a gonosztevők oda beplántáltak és vissza kell térnie a nemzeti alapra. Ezen a nemzeti alapon velünk találkozni fognak és velünk együtt fognak munkálkodni egy szebb, egy boldogabb élet megteremtésében. (Élénk helheslés.) A Marx-féle szocializmust a Budapesti Hirlap mai vezércikkében nagyon helyesen ugy jellemezte, hogy a Marx-féle szocializmus gondolata csak egy kritikai gondolat lehet, de sohasem tarthat számot arra, hogy egy alkotó, egy konstruáló, teremtő gondolat legyen. (Ugy van! Egy hang jobbról: Tavaly nem igy beszélt !) Erről az alapról a munkásságnak le kell térnie. De viszont a nemzetek sorsáért felelős tényezőknek, a nemzetek sorsát intéző tényezőknek meg kell ismerniük azt az igazságot, hogy csak a szociális igazság és az egyén szabadság harmóniája teremtheti meg azt az alapot, amellyel egy országot boldoggá-, naggyá és virágzóvá lehet tenni. (Ugy van!) Ehelyett az önérzetes megnyilatkoás helyett, amelyet mi a ministerElnök úrtól vártunk. . . Huszár Elemér: Én sohasem vártam! Gyömörey György : Azokat a dolgokat hallottuk, amiket már úgyis tudunk. Jóllehet ezt is szivesen vettük, ezt is szivesén hallottuk, de mégis mi önérzetes megnyilatkozást vártunk olyan irányban, amely felvilágosit mindenkit, hogy minket ez a bojkott nem félEmilt meg ; hog}- mi nem tartunk attói, hogy itt a megélhetésért fogunk aggódni ; hogy minket megalkuvóvá nem tesz ez a merénylet, mert, t. Nemzetgyűlés, én azt hiszem, mi mindnyájan egyetértünk és az ilyen merényletek csak még jobban» egybeforrasztanak abban a gondolatban, abban a célkitűzésben, abban a fenséges nagy akarásban, hogy ebben az országban csak egy minden izében, minden vonatkozásában keresztény és nemzeti politikának kell úrrá lennie. (ugy van ! Ugy van !) Karafiáth Jenő : Cselekvő politikának ! Gyömörey György : Vétót vártunk, t. Nemzetgyűlés ; tiltakozást várt a nemzet a kormánytól, vétót a világ összes népeihez és tiltakozást a világ összes kormányaihoz intézve, (ugy van !) követelve — és nem kérve — a megtorlást egy olyan állammal szemben, amelynek kormánya nem tudja vagy nem akarja megakadályozni a történelemben példátlanul álló hitvány merényletet egy sokat szenvedett ország, Magyarország ellen, hogy azt tönkretegye. Ehelyett a vétó helyett, t. Nemzetgyűlés, és e tiltakozás helyett egy semmitmondó kijelentést hallottunk a ministerelnök úrtól, hivatkozást minapi válaszára, azt t. i., hogy ezzel a kérdéssel ő nem szándékozik tovább foglalkozni, emellett ő nem immoral, legfeljebb Sándor Pál képviselőt megnyugtathatja abban az irányban, hogy a kereskedelemügyi minister a háborúra szóló kivételes intézkedésekre vonatkozó törvény alapján megkapta a felhatalmazást arra, hogy a szükséges rendelkezéseket az áruknak Ausztria felé való feltartását illetően megtehesse. Itt kell megemlítenem, t. Nemzetgyűlés, hogy óva intem a kormányt attól, hogy ezekben az intézkedésekben odáig menjen, hogy a Dunán a tranzitó árukat, még ha Ausztriának szól is, feltartóztassa. Mert nekünk a jogos, törvényes alapról egy pillanatra sem szabad letérnünk ; ebben van a mi erőnk, a mi igazságunk. T. Nemzetgyűlés ! Amit a ministerelnöktől hallottunk, nem elintézése a kérdésnek, de nem elintézése a kérdésnek az a sürgöny sem, (FelMáltások a középen : De nem ám !) amelyet a kormány az amsterdami titkárokhoz intézett. (Derültség és felkiáltások a középen : Gyalázat !) Ebben a sürgönyben a kormány mosakodik ; azt mondja, hogy mi nem vagyunk rablógyilkosok, hogy mi jó fiuk vagyunk, minket ne bántsanak ; de ha bántanak, akkor vállalják a felelősséget a történendőkért. Pallavicini György őrgróf : Szégyen ! Gyömörey György : T. Nemzetgyűlés ! Kinek felelnek ezek az amsterdami titkárok ? Kinek feleltek azok a szakszervezeti tikárok, akik Magyarországon, amikor hatalomra jutottak, mint népbiztosok halomra gyilkolták az ártatlan embereket, elpusztítottak minden értéket, akik tömegjólétet Ígértek és tömegnyomort teremtettek, akik szabadságot hirdettek és a legnagyobb terror volt a fegyverük ! Nem tudja a ministerelnök ur, hogy e mögött az amsterdami társaság mögött ugyanaz a banda áll,. . . Szabó József: A Conti-utca ! (Ugy van! Ugy van !) Gyömörey György : ... ugyanaz a társaság áll, amely Magyarországot ilyen rettenetesen súlyos helyzetbe hozta. Huszár Elemér: Még fog egy könyörgő sürgönyt intézni, szombatig marad S (Derültség.) Gyömörey György : Vájjon nem talált-e a kormány egy más fórumot széles e világon, csak a vörös Interne cionálénak képviselőit ? Azoktól vt'r ő emberiességet, azokkal akar ő mint egyenlő fél tárgyalni ? (Egy hang a középen : Szégyen !) Azzal a társasággal, amely nem restéi az újságokban olyan híreket költeni és irni a magyar nemzetről, amely hírekre és cikkekre megborzad az ember