Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-66
A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. 553 munkásságot fejtett ki és mivel arról értesültem, — és ezeket az értesüléseket ugy a kisgazdapárt, mint a keresztény nemzeti párt tagjai közül is több képviselő megerősítette, — hogy ő igen jóravaló, tisztességes munkás ember, akinek nagyszámú családja van ; továbbá, hogy irodájában három ember van alkalmazva, akik, ha nem ő ne veztetnékki, nyilvánvalóan elvesztenék állásukat, és hogy ennek a három alkalmazottnak is nagyszámú családja van, annál is inkább, mert a helyettes közjegyzőnek természetes előmenetele az, hogy ha alkalom nyílik rá, ő neveztessék ki erre az állásra, amikor lejárt a pályázati határidő, amelynek tekintetében a szabályszerű alakiságokat megtartották az Emiltett tárgyi érdekek és okok hatása alatt őt neveztem ki. Miután ennek következtében az eljárás egészen szabályszerűen folyt le ; miután nem egyéni, alanyi benyomásnak és protekciónak eredménye volt a kinevezés : kérem, méltóztassék tudomásul venni válaszomat, amelynek értelmében ezt a formai részben és jogilag is helyes és hatályos kinevezést felülvizsgálat és revízió tárgyává nem is tehetem. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló kévpiselő urat illeti a szó. Frühwirth Mátyás: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Az igazságügyminister ur válaszával szemben két tényt akarok csak leszögezni : A Hivatalos Közlöny szerint ez a pályázat a múlt hónap 26-án járt le, a kinevezés pedig 25-éről van keltezve. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hogy lehet ez ?) Tény az, hogy a kamarához beérkezett pályázati kérvények nem kerültek fel az igazságügyministeriumhoz. Ezeket kívántam megállapítani az igazságügyminister ur válaszával szemben. t(Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Akkor nem lehet udomásul venni a választ.) Egyébként a választ tudomásul veszem. Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Ferdinandy Gyula igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Ez tisztára csak tévedésen alapulhat. A határidőket nem tudom és nem emlékszem rá, de minden bizonnyal utána fogok nézni a t. képviselő ur szíves ' felvilágosítása folytán. Kizártnak tartom, hogy ezek az adatok megfeleljenek a valóságnak. A dolog aképen történt, hogy amikor a pályázati határidő lejárt és a kérvények beérkeztek, — tagadhatatlan tény, hogy mindkét párt részéről nagyon sürgették a dolgot, — a ministeri tanácsos elreferálta az ügyet és az én kívánságomnak megfelelően természetesen akképen, hogy Kenessey Kálmán lett kinevezve. Ez az adat nyilvánvaló tévedésen alapszik és mindjárt utána is fogok nézni, hogyan áll ez a dolog. Minthogy teljes tudatában vagyok annak, hogy a kérdésben szabályszerűen, helyesen, kellő körültekintéssel és óvatossággal jártunk el, ismételve kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Hornyánszky Zoltán : Nincs érdemleges válasz ! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖT. Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ezt konstatálni ! Ez nem a képviselő ur dolga ! Hornyánszky Zoltán: Én nem veszem tudomásul. Elnök: Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés az igazságügyminister urnák Frühwirth Mátyás képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani ! (Megtörténik.) Többség. Kivannak ellenpróbát? (Nem!) Határozatképen kimondom, hogy a Nemzetgyűlés az igazságügyminister ur válaszát tudomásul veszi. Következik? Szabóky Jenő jegyző: Bodor György. Bodor György: T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz intézendő interpellációmat előterjeszteném, bátor vagyok röviden ismertetni azokat a dolgokat, amelyek mai inerpellációm megtételére késztetnek. A vallás- és közoktatásügyi ministeriumnál az alapítványi birtokok azon részére nézve, amelynek bérlet lejárt, március 12-re tüzetett ki versenytárgyalás. Ez a versenytárgyalás nem járt azzal az eredménnyel, amelyet annak el kellett volna érnie. Ez a birtok, melyre vonatkozólag interpellálok, Dunaföldvár község határában fekszik. Az ottlévő legszegényebb osztály, az u. n. rokkantak, hadiözvegyek, nincstelenek egy társulatba álltak össze, amely formában mindenáron bérbe akarták venni ezt a birtokot. A versenytárgyaláson résztvettek s a következő eredmény állt elő : Az első versenytárgyaláson a régi bérlő, aki benn volt a birtokban már huszonöt esztendő óta, 60,000 koronát ígért, a szövetkezet pedig 111,000 koronát. Azonban egy magántulajdonos is 133,000 koronát ígért be a bérletért. Most az következett, hogy én a szövetkezet érdekében a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz eimentem. Tárgyaltam a ministeriummal ebben az ügyben, hogy nem volna-e hajlandó a bérletet ennek a szövetkezetnek átengedni, annál is inkább, miután Magyarországon, — azt hiszem, senki sem vonja kétségbe, — az összes nemzetgyűlési képviselők akkor, amikor a választások előtt a programmbeszédjüket tartották, mindenhol azt Ígérgették, hogy a legközelebbi alkalommal első sorban a hadirokkantakat és a hadiözvegyeket, akik föl dini veléssel foglalkoznak, abba a helyzetbe juttatják, hogy ne kelljen alamizsnát koldulniok az országban, hanem a családjukkal együtt békés, nyugodt életet élhessenek. (Ugy van ! jobb felől.) Annak ellenére, hogy itt csupa ilyen egyén sze^ repel, — hiszen Írásban adtam át a névsort a vallás- és közoktatásügyi minist érnek — annak dacára, hogy ő nekem ígéretet tett arra nézve, hogy egyes ember nem fogja a bérletet megkapni, ha egy millió koronát is ad a bérletért, mégis mi történt ? ö megígérte, hogy a szövetkezet kapja meg a bérletet ; én a szövetkezet részéről megtettem azt a r. 70
