Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

554 A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. kockáztatást, hogy megajánlottam a legmagasabb összeget, a 133.000 koronát, amit az az idegen ember ajánlott. Tizenkét ajánlattevő volt akkor erre a birtokra vonatkozólag, azonban — hogy, bogy nem — a vallás- és közoktatásügyi ministernek a titkárja közbenjárván, ez a jóakarat meghiúsult, A titkárral én tárgyaltam j ó mindenféle nehézséget akart görditeni ennek a bérletnek a szövetkezet részéről való bérbe ve vese elé. En mindenre garanciát Ígértem és mondtam, hogy ennek a szövetkezetnek van egy igazgatósága, amely elég garancia lesz, hogy e birtok bérletét minden tekintetben biztositsa. ö is Ígéretet tett. Végeredményben mégis mi történt? Uj versenytárgyalást tűztek ki. Most, kérem, nyitott kártyát dobtak oda a versenytárgyaláson ; most már az a volt bérlő, aki csak 160.000 koronát igért először, tisztán látta, hogy mennyit kell Ígérnie, hogy a bérlet az övé maradjon, — holott 25 esztendő óta alig 20.000 koronáért birta e birtokot és több milliót szerzett e birtokon. Most mi történik ? Az összes versenytárgyalásoknál mindenki elmaradt, csak a szövetkezet meg a bérlő maradt meg. Igaz, hogy én, amint hazamentem, hallottam, hogy a bérlő olyan kijelentéseket tett, hogy bármit csinál a szövetkezet, neki akkora befolyása van, hogy a bérletet senki más nem fogja megkapni, csak ő. (Egy lying jobbfelől : Igaza is volt !) Midőn ide feljöttem, elmentem a vallás- és közoktatásügyi ministerhez és kértem, hogy ne tűzzön ki uj versenytárgyalást, mert az az igazsággal nem fér össze, mert amit mi hirdettünk, abban adjunk példát, és adjunk módot és alkalmat arra, hogy amit Ígértünk, azt be is tarthassuk. Mert ez egy állami birtok, amely már a bérlet összegénél fogva olyan horribilis árat ért el, hogy itt nem lehetett még feltételezni sem, hogy jóakarat volt abban, hogy minél több bért akartak elérni. Ekkor a minister azt mondotta, hogy ha még nincs kitűzve a versenytárgyalás,' akkor odaadom a szövetkezetnek ; menjek el holnap a hivatalába és meg fogjuk tárgyalni. Másnap szerencsém volt a hivatalába elmenni. Azt mondta, hogy menjek a titkárhoz, tárgyaljam meg azzal a dolgot és akkor az el van intézve. Igen, csakhogy a titkár más véleményen volt, mert az elkezdett nekem magyarázni, azt mondta : kérem, képviselő ur, nem lehet a régi bérlőt kitenni, mert az egy régi ember, jó ember, finom ember, maximális áron adta a gabonáját mindig a feleknek. Hiszen, kérem, ez kötelessége volt, mindenkinek maximális áron kellett adni, még a legszegényebb embernek is, (Felkiáltások jobbfelől : Ez nem érdem !) nem lehet tehát rámondani, hogy ezzel valami különösen jó, üdvös, keresztény dolgot művelt, (ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Nem akarok gyanúsítani, de tudom, hogy nagyon sokszor lejártak arra a birtokra, az épületeknek meg a birtoknak körülnézésére, de látni, hogy huszonegy esztendő alatt oda jutottak az épületek, hogy roskadozófélben vannak. Mikor a titkár átment a ministerhez, megállapították, hogy kitűzik versenytárgyalásra. Ki is tűzték s a versenytárgyaláson a szövetkezet igért 140.000 koronát. Ezt csak azért mondom el, hogy lássák a Nemzetgyűlés tagjai, hogy a legmesszebbmenő határig elmentek azért, mert nem akarták kihasználni azt, hogy ők szegények és ingyen kapjanak földet, hanem a legmagasabb bérösszeget Ígérték be. De akkor már a versenytárgyalás nyitott kártya volt, mert az a bérlő, aid 160.000 koronát igért az első versenytárgyalásnál, most igért 155.000 koronát. Nem kutatom, hogy jutott erre a gondolatra, csak azt nem tudom megérteni, felfogni, hogy az a vallás- és közoktatásügyi minister, aki a kerületekben kortesuton járván, azt hirdette, hogy a kisgazdapárt 20.000 koronáért akart egy hold földet adni a nincsteleneknek és 3000 koronáért egy métermázsa búzát, ki akarja éheztetni a szegény munkásnépet. (Igaz / Ugy van ! jobbfelől.) Azt kérdezem, hogy az a minister, aki így beszél és kijelenti azt, hogy az ő pártja azt akarja, hogy a földreformjavaslat utján a szegénj^ek ingyen jussanak hozzá a földhöz, (Felkiáltások balfelől: Nem mondta !) keresztény erkölcstant követ-e akkor, amikor látja, kezében az összeírás, amelyen 600 olyan ember iratkozott össze, akik teljesen nincstelenek, akik a háborúban a legsúlyosabb áldozatot hozták azáltal, hogy ki a kezét, ki a lábát otthagyta, olyan özveg3rek, akiknek a férjei ott martirhaiáit haltak, mikor ott van a határukban a legkedvezőbb alkalom, még akkor se adják oda nekik a bérletet ! (Felkiáltások jobbfelől : Keresztény kurzus !) Most mi történt ? Ez késztetett arra, hogy az interpellációmat beterjesztettem. Azt mondta a minister ur, hogy most ugy határoz, hogy felét nekiadja a szövetkezetnek, felét pedig a régi bérlőnek. (Mozgás jobbfelől.) Uraim, álljunk meg egy kissé, itt már kell az embernek valamit gondolni, hogy valami van a háttérben. (Felkiáltások jobbfelől : Hogy hivják a régi bérlőt ?) Ismertetni akarom ezt a birtokot. Van rajta egy halastó és nádas, van azután egy szőlő. Most ugy akarják elosztani, hogy a halastó, amelyet nem kell vetni, szántam és aratni, meg a nádas, amely magától nő, legyen a bérlőé a szőlővel együtt, a halastó körül a földet és a homokbuckákat pedig odaadják a szövetkezetnek, Mert, azt mondja nagykegyesen a minister ur, hogy azoknak úgyis föld kell, minek nekik a tó. (Derültség.) Köszönöm szépen, ha valakinek a csontot adják, a húst meg másnak. Ez is keresztény kurzus ? Ez ellenkezik a józan felfogással. Azt hiszem, a Nemzetgyűlés minden tagja velem érez, amikor határozottan ki kell jelentenem, hogy ez igy nem megy. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Igazságot követelek annak a népnek, amelyet képviselek, mert ha ígéretet tettünk, akkor azt, mikor alkalom van rá, tartsuk be. Nem akarom tovább untatni a t. Nemzetgyűlést, miután az idő már előrehaladt, hanem a következő interpellációt vagyok bátor intézni