Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. 551 állás leírásával nem az a szándékom, bogy az általam termelt szén ára magasabb áron legyen megállapítva, hanem igenis az, hogy az ország, a nemzet érdekét szivén viselő, lelkiismeretes szakemberek foglaljanak helyet olyan intézményben, mely intézmény hivatva van az árfelhajtás, áruuzsora letörésére.« Ezt egy régi bányász mondja, akinek semmiféle, sem politikai, sem egyéb iskolázottsága nincs, csak becsületes ember és bányászember. (Éljenzés.) »A fent felsorolt tényállás pedig azt látszik igazolni, hogy bizonyos hatósági jogkörrel felruházott intézmények vagy alkalmazottai nem hogy az áruuzsora letörésében munkálkodnának, hanem ellenkezőleg a nemzet rovására az árfelhajtást elősegítik.« Ugyancsak Brát ur mondja, hogy (olvassa) •; »a keresztény irányzattal, a keresztény eszmékkel, az ország talpraállitására irányuló törekvéssel megGyőződésem szerint nem férhet össze az sem, hogy az Árvizsgáló Bizottság ármegállapitó rendeletének megjelenése előtt összeköttetéseik és befolyásaik révén a zsidó bejárók hetekkel előbb tudomást szereznek a megállapított vagy megállapítandó árakról, melyről a rendelet megjelenésének jóval előtte zsidó szomszédaimtól részletesen értesültem.« Emberem azután beadott egy panaszt a bányahatóságnál; nem iudom volt-e annak valami eredménye. Tényleg azonban ugy állanak a viszonyok, hogy Brát, amikor megkezdte az ő bányászkodását, csinálta legszerényebb eszközökkel, asszonnyal, gyerekekkel ott dolgozott, mindenki lebeszélte, hogy abba az üzletbe ne fogjon bele, mert ez még a háború legelején volt. De amikor már megérezték a konjunktúrát, akkor azután gombamódra keletkeztek, ezek a kisbányák. Sajátságos pechje ennek az embernek az, hogy ő igen kedvezőtlen helyen dolgozik, vékony szénréteggel küzködik, amelyről minden szakember tudja, hogy roppant megnehezíti a bányászkodást, mert aránytalanul sok meddő anyagot kell kiszállítani. Mindennek dacára Brát kap 48 koronát és azt mondja, hogy a 7—8 koronás nyerességgel teljesen meg van elégedve. Ezzel szemben Winter Hermann ur bányájánál 12 korona, Zimmermann Adolfnál 65 korona, Salamonovits és Társainál 75 korona, Waldmann és Társai 76 korona, — most egy nagy áresés : Bódy Testvérek 58 korona és a Brát János 48 korona. (Felkiáltások : Ez a kereszténykurzus !) Méltóztassanak megengedni annak konstatálását, hogy itt valami nincs rendben. Ez az ember csak vizsgálatot kér, — az igaz, hogy olyan vizsgálatot, amelynél ő is jelen lehessen — mert ő azt állítja és én elhiszem neki, hogy őnála jobban a kisbányák viszonyait senki sem ismeri. Ez azonban nemcsak borsodmegyei kisbányaügy, hanem szoros összefüggésben áll a szénárak kialakulásának kérdésével is. (Ugy van !) En nem tudok egyetérteni Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak azon gondolatmenetével, hogy amikor a külföldi szenet csak 240 koronáért tudjuk itt eladni, a mi szenünk ára pedig 60 K, hogy akkor a miénknek az árát emelni kell. Én azt hiszem, hogy azt a küszöböt, amely köztünk és a külföld között sajnosán fennáll, így nem lehet lerombolni és nekünk minden eszközzel oda kell hatnunk, hogy ahol még aránylag véve olcsóbban termelünk, ezt meg is tartsuk, (Helyeslés balfelől.) mert elvégre a fogyasztóközönségre is tekintettel kell lenni és az árfelhajtások, hiába, megbénítják egész közgazdasági életünket. (Igaz! Ugy van!) De van azután ennek a kérdésnek még egy másik oldala is, amelyet egészen röviden érinteni akarok. Én Brát-tól megkérdeztem, hogy munkásait ugy fizeti-e mint a többi. Azt mondta, hogy legalább is ugy ; a kommunizmus alatt soha semmiféle baja nem volt a munkásaival; a munkásai ma is ott vannak, megelégedéssel dolgoznak. Kern lehet tehát azt mondani, hogy ő a munkásokon akarja behozni a maga hasznát. Weiss Konrád : Csakhogy ezeket nem látogatják a szakszervezeti titkárok! Herrmann Miksa : Ellenben ő azt mondja: pazarolni azután a pénzt már nem tudom, mert én ezzel a hasznommal és ezzel a termelési költségemmel beérem. Itt azután valóságos szociális és termelési veszedelem állott be, mert ezek az urak, akik ilyen óriási módon keresnek, métermázsánként 40 K-t is, és akiknek »messzebbmenő becsvágyuk« van, Bráténál kockáztatnak még valamit — ők a maguk kicsiny kerületében megtehetik — és a munkásokat az összes nagybányákból odaédesgetik. Persze itt csak pár emberről van szó, de ez azután az egész kerületben a nagybányáknál is elégületlenséget szít. Ok tehát ottan olyan eszközökkel dolgoznak, amelyek igaz, egy-két munkásnak előnyére vannak, de az egész munkástársadalomnak semmi esetre sem, mert ha széntermelés nincs, akkor azt nemcsak a burzsoázia sínyli meg, hanem visszahatásban azok a munkások, akik a szénre mind iparfentartásra utalva vannak. (Ugy van!) Szívesen hoztam szóba ennek következtében az én Brát barátom dolgát ós tisztelettel kérdem elsősorban a kereskedelemügyi minister úrtól és csak bizonyos következményképen a pénzügyminister úrtól is : hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur intézkedni aziránt, hogy a szén termelési és eladási ára elsősorban az úgynevezett kisbányáknál, pártatlan szakértők bevonásával, lehetőleg a bányahatóság közreműködésével vizsgálat illetve revízió alá vétessék? Es minthogy a bányahatóságot is Emiltettem, az pedig nem a kereskedelemügyi minister ur, hanem a penzügyminister ur fennhatósága alatt áll, kérdezem ;