Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-66
A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. 549 olyan vívmányai az emberi tudásnak, amelyeknek mennél szélesebb körök számára való hozzáférhetővé tétele egyenesen kulturtörekvés és minden megnehezitése annak, hogy mennél szélesebb körök élhessenek a tudomány és a feltalálóképesség ezen produktumaival, tulajdonképen súlyos kárositása magának a kulturéletnek, — mondom, ennek a körülménynek tudatában, annak teljes átérzésével, nehéz szívvel bár, mégis kénytelen voltam elhatározni magamat arra, hogy a 200 milliós deficitnek lehetőleg rövid időn belül való eltüntetése érdekében a díjszabások ujabb emelésének terére lépjek. Mikor azonban ezt a díjszabásemelést engedélyeztem, azzal a tudattal és azzal a szándékkal tettem ezt, — és ez az ezen igazgatási ág élén álló vezérigazgatóság előtt is teljesen ismeretes, a vezérigazgatóság is azonosította magát felfogásommal, — hogy a mely pillanatban ennél a szolgálati ágnál a deficitet sikerült eltüntetnünk, az első plusz mindenesetre arra lesz fordítandó, hogy ezen emeléseket lehetőleg visszaszorítsuk és ott, ahol a mindennapi élet a leginkább teszi kivánatossá a mérséklést, a mai nagy emeléseket eltüntessük s így bizonyos körök számára ezen instrumentumok használatát ismét lehetővé tegyük. (Helyeslés bal/elöl.) Az előttem fekvő preliminárék szerint ebből a 200 millióból körülbelül 68 millió az, ami a telefondíjak címén befolyó bevételekből fedezendő volna. Miután ez a 68 millió csak egy harmadrésze a deficit megszüntetésére szükséges bevételi többletnek, ennek következtében elég messzemenően kellett itt a dijszabásemelést érvényesíteni, még pedig támaszkodva a szomszéd országoknak megelőző tapasztalataira, amennyiben Ausztria is, és a Németbirodalom is 100°/o-kal, sőt még ennél is magasabb tételekkel emelték már a folyó évben telefondíjszabásukat. Szó sincs róla, ez a telefondíjszabásemelés s azokat a kereseti osztályokat, amelyekre az interpelláló képviselő ur különösen is felhívta figyelmemet, nagyon érzékenyen érinti, és gondolkodtunk afelől, tanulmány tárgyává tettük, hogy ez a pausáló-rendszerü telefondijszabás nem volna-e helyettesíthető egy igazságosabb, progresszív, a ttlefon igénybevételéhez igazodó, tehát a felhívások száma szerint változó díjfizetés rendszerével? (HalljuJc! Halljuk!) Yannak szabadalmazott technikai berendezések, automatikus számolókkal, amelyek e rendszer bevezetését lehetővé teszik; ennek a rendszernek bevezetése lehetővé teszi, hogy minden tekintetben az igazságosságot legjobban közelítsük meg, mert kétségtelenül jogosult az a kérdés, hogy az a magánember, tisztviselő, tiszt vagy orvos, aki talán napjában háromszor hív fel valakit, miért fizessen ugyanannyit, mint akit háromsz/izszor kapcsolnak egy nap. Ez bizonyos igazságtalanság, amelynek kiküszöbölése épen ezekkoJ az Emiltett technikai eszközökkel lehetséges. Ennek a rendszernek a mi telefonhálózatunkba való bevezetése a minden tekintetben európai nivón álló, sőt sok vonatkozásban a háború előtt vezető magyar posta-, távírda- és telefonigazgatás részéről már a háború előtt elő volt készítve, de akkor a közbejött háború és annak mindenféle peripetiái során bekövetkezett hátrányos gazdasági szituáció a háború alatt és a forradalmak alatt kizárták ezt és most sem vagyunk abban a helyzetben, hogy ennek az ujabb technikai berendezkedésnek aplikálását a közelebbi jövőre kilátásba helyezhetnők. Ennek következtében, ha nem akarjuk a tarifaemelésnél szem előtt tartott célt, hogy t. i. a deficitet feltétlenül megszüntessük, teljesen elejteni, akkor csak egy fél munkára kínálkozik ezúttal lehetőség és gedig arra, amelyre tényleg elhatároztam magamat. Remélem, hogy ez a vázolt körülmények között az interpelláló t. képviselő urat és a t. Nemzetgyűlést ki is fogja elégíteni. A terv az, hogy addig is, mig a posta, távírda és távbeszélőnél elérhető díjbevételekben a most mutatkozó deficit meg nem szűnik, azzal érjük be, hogy azok a telefonállomások, amelyek már az emelés előtt be voltak kapcsolva a hálózatba, amelyeknek előfizetői közszolgálati alkalmazottak, tehát polgárok és katonák, úgyszintén orvosok, közjegyzők, ügyvédek, amennyiben beérik azzal, hogy csak őket lehet hívni, — ami hogy ugy fejezzem ki magamat, passzív telefonállomás — a régi díjakat, vagyis a ma érvényben álló díjszabás felét fizessék, ha pedig olyan módon kívánják a telefont használni, mint bárki más, akkor reájuk nézve is a normális telefondíjszabás érvényesüljönA szakemberek részéről elém terjesztett kalkulációk szerint, miután nem túlságos nagy ezeknek a köre, azáltal, hogy ezek az emberek megmaradnának a régi tarifánál, amennyiben, mint mondom, beérik az igénybevételnek ,ezzel a módjával — a többivel szemben pedig addig is, amig a díjszabás revíziója leszállító értelemben általában foganatba vehető lesz, ez az intézkedés e tekintetben nem helyezhető kilátásba — nem akadályozná meg azt, hogy ez a kétszázmilliós deficit eltűnjék, aminek bekövetkezésekor természetesen a díjszabásnak lehetőleg a régi alapokra való visszajuttatása lesz a posta adminisztrációjának legelső feladata és célja. Kérem ugy a t. interpelláló képviselő urat, mint a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) Következik a határozathozatal. Méltóztatnak tudomásul venni a kereskedelemügyi minister urnák Avarffy Elek képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációk. Szabóky Jenő jegyző: Herrmann Miksa!
