Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-66
À Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. 547 csoportja részére kiutaltatott 6 és félmillió korona ; a Déli Vasút, egyéb vasutak és hajózás 1,000.000 korona; posta és távirda 2,000.000 korona, államrendőrség 1 és félmillió korona ; bányák és egyéb ipari munkások 11,250.000 K; kórházak 1,000.000 korona; egyéb jótékony intézmények 2 ós félmillió korona; menekültek 280.000 korona; megyei, alispáni hivatalok és községek 5 millió korona; egyházak, szerzetesrendek és ezek intézményei 9,957.000 korona ; hadi rokkantak 500.000 korona és a kereskedelem összesen 10.300,000 korona értékűt; vagyis a 126.200,000 korona értékű áruból mintegy 10,000.000 korona értékűt kapott a kereskedelem. Hivatali elődömnek ezt az intézkedését, hogy t. i. 10 milliónyi mennyiséget mégis juttatott a kereskedelemnek, — a magam részéről helyesnek kell minősítenem, azért, mert az ország lakosságának igen jelentékeny része nincs szövetkezetekbe tömörülve, tehát azoknak is módot kellett adni, hogy bizonyos ruházati 'cikkekhez hozzájuthassanak. Amennyire helyes ez, annyira — az interpelláló képviselő ur felfogásával teljesen egyezően — meg kell bélyegeznem azon egyes kereskedők magatartását, akik itt állami segítséggel anyaghoz jutva és abból a boltjukat berendezve, e körülményt arra használták fel. (Felkiáltások balfelöl: Uzsorára!) hogy árdrágítást kövessenek el, amilyen esetek a képviselő urnák tudomására is jutottak. Ezt annál inkább meg kell bélyegezni, mert a kereskedelem maga segített e tekintetben a kormányzatnak relativ garanciákat nyújtani arra nézve, hogy az igy kiosztott anyag megfelelő módon, az árdrágítás lehető kizárásával, tisztességes árakon kerüljön forgalomba. Mert ez a 10,000.000 K értékű áru sem egyes cégeknek adatott át, hanem a Baross-szövetség és más kereskedelmi érdekképviseletek képviselőinek bevonásával egy szétosztó bizottság alakult, amely az egyes cégek jelentőségét és vevőkörének nagyságát nézve juttatott ebből a 10 milliót valamivel meghaladó értékű árumennyiségből az egyes kereskedőknek. így tehát ugy a kormányzat részéről, mint a kereskedők érdekképviseletei részéről megvolt az igyekezet arra, hogy ezt olymódon és olyan kautélák mellett juttassa a kereskedő utján a szövetkezetekbe nem tömörült fogyasztók részére ruházati anyagokban, amennyire az emberi belátás mellett lehetett. Annál sajnálatosabb azonban, hogy itt mégis fordultak elő esetek, hogy egyes cégek a beléjük helyezett bizalommal visszaéltek. Természetesen a már Emiltett további kérdésére az interpelláló képviselő urnák, hogy »hajlandó-e a minister azonnal beszüntetni a budapesti ruhakereskedőknek kiutalt ruhák, szövetek kiadását«, meg kell jegyeznem, hogy nincs is már készlet. Maga a ruházati cikkeket beszerző részvénytársaság felszámolás alatt van, az összes anyagok ki lettek utalva és pedig, azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés intencióit is teljesen fedő altruisztikus és keresztény nemzeti szempontoknak szem előtt tartásával. Tehát ezen kérdésre is adott válasz foglaltatik abban, amikor arra utaltam, hogy készletek, amelyek szétosztásra várnak, nincsenek. Interpellációjában az interpelláló képviselő ur még egy másik kérdésre is kiterjeszkedett, hogy »van-e tudomása a ministernek arról, hogy az 55 háborús központ felszámolását a kereskedelemügyi ministeriumban egy tisztviselő végzi és végül hajlandó-e a minister arról gondoskodni, hogy a központok likvidálása gyorsabb ütemben végeztessék és a központok anyagkiutalási jegyzékét a Nemzetgyűlésnél bemutatni?« Idevonatkozólag is rektifikációval kell kezdenem, amennyiben itt 55 központról méltóztatik beszélni. Fel kell tételeznem, hogy itt bizonyos tekintetben összevonás törtónt. A háborús központok azon kategóriái, amelyek magánjog alapján a kereskedelmi törvény szerint eljáró institúciók voltak a háborús gazdaság alátámasztására és a kereskedelmi törvény alapján alakuló és annak alapján keletkezett szervek voltak, azok csak a kereskedelmi törvénynek megfelelő formák között likvidálhatók. Ezeknek a likvidálása nagyrészben be is van fejezve, csak kettő-három van olyan, amelyeknek a felszámolása ki van mondva, de befejezve még nincsen. Csak egy-kettő van tehát olyan, amelyekre vonatkozhatik az interpelláló képviselő ur megjegyzése és kérdése. A másik kategória voltak azok a központok, amelyek közhasználati kifejezéssel háborús központok néven jelentkeznek, azok a proletárdiktatúra alatt létezett gazdasági szervek, különböző üzemközpontok és anyaghivatalok, amelyekre nézve a magyar kormánynak, a jogrend helyreállítása utáni első magyar kormánynak egyik legelső rendelete volt az, amely azzal a deklarációval kezdődött, hogy a magyar kormány a jogrend helyreállítása után egyáltalán nem tekinti magát a proletárdiktatúra jogutódának, ennek következtében azért semmiféle kötelezettséget nem vállal, annak kötelezettségeit magára nézve fennállóknak nem tekinti. Ebből a konstrukcióból természetesen az is folyt, hogy ezek a proletárdiktatúra alatt keletkezett anyaghivatalok, valamennyien mint vagyontömegek, csődtömegek kezeltettek, amelyekre nézve külön felszámoló bizottságok alakíttattak, és pedig egyegy pénzügyministeri tisztviselő elnöklése alatt, avégből, hogy ezeket a vagyontömegeket olyan módon számoltassák fel, hogy ahol követelések vannak hasonló természetű anyaghivatalokkal szemben, azok kölcsönösen vagy elszámoltassanak, vagy ahol aktívum van, az érvényesítessék, a passzívumok pedig hasonló módon számoltassanak el, vagyis önállóan, mint csődtömegek ügyei bonyolittatnak le ezek a dolgok és az államháztartást semmiképen*nem érintő módon 69*
