Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-66
20. évi június hó 23-án, szerdán. 546 A Nemzetgyűlés 66. ülése 19Í melyek Románia felé mennek, jugoszláviai és romániai eredetű gabonanemüek, amelyek Ausztriának, Csehországnak mennek, ezekre nézve nem applikálunk egy lényegesen magasabb tarifát az átmenő forgalomban. Erre vonatkozólag szintén csak arra kívánok emlékeztetni, hogy méltóztassanak a mai határokat megállapító térképet figyelembe venni és azt a körülményt is, hogy pl. az internacionális személyforgalmi vonalak is hogyan vannak ellenünk megállapítva. Meg fogja látni az igen t. képviselő ur, hogy olyan lehetősége van annak, hogy a magyar államterület elkerülésével is lehessen a délkeleti és északnyugati területek között a forgalmat lebonyolítani, hogy ennek következtében én egyenesen egyik legnagyobb nehézségnek tartom az ily módon való tarifaemelést. Csak olyan tarifaemelést csinálhatunk, amely magunkra és másra nézve is áll és amely nem vágja el az útját annak, hogy területünket az átmenő forgalom elkerülje. A Nemzetgyűlés nem az a hely, ahol szakvitát lehetne folytatni a ministernek egyik vagy másik képviselőtársával olyan kérdésről, amelynek detail-jához szakember is sok pro vagy kontrával szólhat hozzá. En çsak ezeket a körülményeket kívántam az igen t. képviselő urnák figyelmébe ajánlani és kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. * Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Nem óhajtok vitatkozni a minister úrral arról, amit volt szives elmondani. Azonban amikor arra alludál, hogy nekünk a tarifákat nem szabad felemelni az átmeneti forgalomban, illetve csak óvatosan szabad felemelni, . . . Emich Gusztáv kereskedelemügyi minister: Körültekintéssel ! Sándor Pál ;... szóval óvatosan és körültekintéssel kell ezt megcsinálni, ez oly tétel, t. Nemzetgyűlés, amit rögtön meg is cáfolhatok. Az osztrák államvasutak — az utolsó emelést és leszállítást veszem tekintetbe — eddig 40°/o~kal emelték fel a fuvardíjaikat. Ez a 4000°/o azonban, miután ezt mindig egymásután emelték fel, megfelel 1660°/o-nak. A Máv szintén felemelte tarifáit különbözőképen az egyiket és a másikat, de ha a legnagyobbat vesszük, 350°/<rkal emelte fel. Ez kitesz 500%-os emelést. Méltóztassék elképzelni, hogyha az a vonat Magyarországon egyenesen megy keresztül Szerbiába és ha ott fel van emelve a tarifa, miért ne emelhetnők fel mi is a tarifánkat erre a rövid útra sokkal magasabbra, mintsem hogy a másik utón azt az óriási nagy kerülőt kelljen az árunak megtenni. Itt az óvatosság, nézetem szerint, csak annyiban indokolt, amennyiben össze kell hasonlítani a tarifákat és meg kell ezeket közelíteni ; és ha körülbelül ugyanabban az árban szállítunk, akkor senki sem lesz bolond hosszú útra küldeni az áruját, ha ugyanazt megkapja rövid utón is. Meg vagyok Győződve róla, — előre megmondom a minister urnák — hogy mi a tarifapolitikánkat megint ugy fogjuk intézni, hogy alul maradunk és ingyen dolgozunk más államok számára. Méltóztassanak elhinni, ez nem jó politika. En dicsérem az óvatosságot, dicsérem a bölcsességet, de ha nekem importálni kell szenet külföldről, hogy az én országomban bonyolítsam le másnak áruforgalmát, ha én nekem ezt a szenet őrültdrágán kell megfizetnem csak azért, mert ezeket az árukat tranzitálják, akkor szivesebben lemondok erről a tranzité-forgalomról, mert nem tudnám az országot ebbe belevinni. Bocsánatot kérek, hogy ezzel a rövid megjegyzéssel a Nemzetgyűlés idejét igénybe vettem. A minister ur válaszát tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a nemzetgyűlés a kereskedelemügyi minister urnák Sándor Pál képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Határozatképen kimondom, hogy a Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik a kereskedelemügyi minister ur válasza Frühwirth Mátyás képviselő ur interpellációjára. Emich Gusztáv kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Frühwirth Mátyás Nemzetgyűlési képviselő ur a következő kérdéseket intézte hozzám (olvassa) : »Yan-e tudomása a kereskedelmi minister urnák arról, hogy a Népruházati központ 36 millió értékű árujából 12 millió korona értékű árut a budapesti ruhakereskedők kaptak meg, ahelyett, hogy az összes árukat a különböző jótékonykodó és beszerzési csoportoknak juttatták volna? Hajlandó-e a minister ué azonnal beszüntettetni a budapesti ruhakereskedőknek kiutalt ruhák, szövetek kiadását?« Ide vonatkozólag a következőket vogyok bátor előadni. A Ruházati Cikkeket Beszerző Részvénytársaság, amely még a háború előtt alapított Népruházati Bizottságnak volt a commercialis szerve, 1919 október hó 1-én 126,200,000 korona értékű áruval rendelkezett. Hivatali elődeim ezt az árukészletetet olyan módon osztották fel, hogy abból elsősorban a nemzeti hadseregnek gyors és jó felruházásához szükséges anyagok választattak ki, körülbelül 35 milliónyi értékben. Ilyen módon lehetővé vált, hogy néhány héten belül, akkor igen fogyatékosan ruházott katonáink kifogástalan alsó- ós felső-ruhához jutottak. Azonkívül 16 millió korona értékűt kapott a vidéki gazdatársadalom, különösen a románok által megszállott térületeken, amikor azok felszabadultak, a »Hangya Szövetkezet« utján. A Házi Ipari Szövetség kapott 500.000 korona értékűt. Az Ipari Érdekképviseletek 7 millió korona értékűt; ezek kiosztását a kisipari biztos intézte és irányította. Budapest főváros és Újpest városa 1,300.000 K. A Máv. ruházati
