Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-66
'A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június hó 23-án, szerdán. 545 van-e szerződésbe ütköző cselekmény vagy sem. Mert ha a külügy minister és én magam is azt a felfogást valljuk, hogy szerződésbe ütköző cselekmény nincs, akkor eo ipso retorzióról nem beszélhetünk. A külügyminister felfogása szerint, amely felfogáshoz a magam részérő] hozzájárultam és amelyért a felelősséget vállalom, a békeszerződés 207. §-ának megszegéséről nem lehet beszélni, mert ez a díjszabásemelés teljesen egyenlő mértékben sújtja a csehországi intern és a más országokba menő tranzitó-forgalmat. Ez a mi zsebünknek fájhat ugyan, de nem sérti az egyenlő elbánás elvét, a mi felfogásunk szerint tehát nem szolgáltathat okot retorzióra. (Mozgás a szélsőbalon. Egy hang a szélsőbalon : Refakciák vannak-e !) Készséggel elismerem, teljesen igaza van az interpelláló képviselő urnák, hogy az az intézkedés, gazdasági életünket, pénzügyi helyzetünket és fizetési mérlegünket károsan befolyásolja, de, mint szerződés-megkerülés, csakis megbélyegzésben részesülhet, azonban közvetlen reklamációra — legalább a külügyminister és az én felfogásom szerint — nem nyújt alapot. Ebben méltóztassék magyarázatát lelni annak, hogy a retorzióról válaszomban nem szóltam. Minthogy azonban a retorzió kérdése felmerült, bátor vagyok általában arra a gazdasági helyzetre is ráutalni, amelyben mi Csehországgal vagyunk. A tisztelt interpelláló képviselő úrra bizom annak megitélését, hogy ilyen helyzetben gyakorlatilag lehetne-e részünkről retorzióról szó. A fegyverszünet megkötése utáni időben hónapokon keresztül Csehországba és Csehországból semmiféle forgalom nem volt, vasúti forgalomátadás nem volt. Csak a preletár-diktatúra eltörlése utáni időben kezdtek nagyon félénk kompenzációs megállapodások létesülni. Egészen a tavaszig másról nem is volt szó, mint a fővárosnak és a nagyobb városok ellátása érdekében indított tűzifa-ellátási akcióról. Ennek biztosítása érdekében még igen értékes nyersanyagokat is odaadtunk kompenzációképen. így olyan értékes anyaggal, amelynek kivitele ellen minden gazdasági érzékkel biró ember jobb belátása t.ltakozott volna, t. i. gyapjú ellenében kompenzá 1 cióképen jelentékeny tüzifamennyiség behozatalát biztosítottuk Csehországból, amit a faértékesitő hivatal Fodor Péter vezetése mellett intézett. Számokkal ezúttal nem szolgálhatok, de tudomással birok arról, hogy azok a kompenzációs formában lekötött tüzifaanyagok csak részben érkeztek meg és ezek is ugy, hogy a szobi állomáson — másutt Cseh-Szlovákiában vasúti forgalom egyáltalában nincs, amennyiben egy ilyen forgalmat vasúti forgalomnak nevezünk, — mondjuk, húsz vagon fával megrakott cseh vaggont csak abban az esetben adnak át a mi vasúti személyzetünknek, ha ugyanakkor húsz rakatlan magyar kocsit adunk át a cseheknek. A forgalmak ilyen karaktere mellett tudomásom szerint 25—30 vagon cukor is érkezett a legutóbbi két-három hónapban szintén, kompenzációs ügyletből kifolyólag, ugyanolyan módon lebonyolított vasúti forgaNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—-1921. lomban, mint amilyent a Szobnál átadott fát illetőleg voltam bátor jelezni. Egyébként ezzel a forgalommal van karakterizálva egyáltalában a gazdasági reláció Cseh-Szlovákiában. Sándor Pál : Lehet majd máskép is ! Emich Gusztáv : Bocsánatot kérek, a jövőt illetőleg a retorzió nem a gazdasági közeledésnek az útja, az az eszköze, melyre legalább a magam részéről egy gazdasági közeledést fel mernék építeni. Hogy a retorziót illetőleg első válaszomban nem adtam feleletet, annak oka, mert azon az állásponton voltam a külügyminister úrral egyetértésiben, hogy itt szerződésszegés, amely reklamáció és retorziónak tárgyát képezné, nem forog fenn. De bátorkodom a mélyen t. interpelláló képviselő urnák nagy gazdasági érzékére és tudására appellálni, hogy ilyen módon karakterizált gazdasági relációk mellett, melyekben ma Csehó-Szlovákiával vagyunk és ilyen vasúti forgalom mellett a retorzió mint* gazdasági eszköz célirányos-e. A tarifaemelést illetőleg kénytelen vagyok a mélyen t. interpelláló képviselő urnák emlékezetébe idézni, hogy október havában akkori hivatali elődömnél gazdasági érdekképviseletek jártak el, melyeknek, ugy tudom, az akkori minister urnái való eljárásáról Sándor Pál igen t. képviselőtársam is informálva volt. Ezek az érdekképviseletek az akkori ministertől a legutóbbi 200 százalékos díjszabásemelés hatálytalanítását kérték. (Mozgás.) Ez egy olyan tény, melyre nézve akkori főnökömtől, hivatali elődömtől, Hegyeshal my volt minister úrtól nyertem információt. Ha a képviselő UT nem is bir róla tudomással, mindenesetre volt ministeri elődöm erre nézve egészen pontosan emlékezik rá, hogy az a gazdasági érdekeltség annak idején ilyen irányú előterjesztéssel élt. Természetesen ma a helyzet az áruk teherbírása tekintetében lényegesen megváltozott és készségesen elismerem, hogy egyes áruknál a konzum szempontjából magas árak mellett ezt nem éreznék lényegesebben. Nekem arra kell tekintettel lennem, hogy a forgalom túlnyomó része a legutóbbi időben közszükségleti cikkekben állott, különösen gabonában, fában, amelyek többé-kevésbé jóléti institúciók utján, vagy közintézmények utján bocsáttattak a minden tekintetbe ínséggel szűkölködő fogyasztás rendelkezésére, ugy hogy tekintettel arra, hogy gabona, liszt, tűzifa voltak azok a cikkek, amelyek elsősorban mozogtak vasutvonalainkon, ez csak egy könyvelési dolog lett volna, mert annyit jelentett volna, hogy amennyivel többet vettünk volna be a tarifa révén, azt a fogyasztásnak átadott cikkek árához kalkulálták volna és lényegében semmit sem nyertünk volna ezzel. A másik dolog, ami a mélyen t. interpelláló ur figyelmembe ajánlott, az átmenő forgalomra vonatkozott, arra, hogy milyen súlyos mulasztás volt az, hogy nem ragadtuk meg az első alkalmat arra, hogy a mai határok közötti Magyarországon átmenő idegen transzportokat, legyen az akár csehországi szén vagy iparcikkek, akár ausztriai iparcikkek, III. KÖTET. 69
