Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

544 A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920, tetni, de nem léptették életbe május 19-e óta. így tehát nem lehetek abban a helyzetben, hogy tudomásul vegyem a válasznak ezt a részét. A másik kérdéssel épen igy vagyok. Én a külügyminister urat •— sajnos — nem értem ebben a tekintetben s még kevésbé értem, hogy ilyenfajta deklarációt tesz itt a Nemzetgyűlés előtt. A békeszerződés 207. és 208. §-a — sajnálom, hogy ma nincs nálam a szerződés szövege — egész világosan megállapítja, hogy Csehországnak nem szabad felemelnie annak a szénnek az árát, amelyre az entente kötelezi őt, nem egészen tiszta mondatokban, de kötelezi arra, hogy bizonyos árban köteles szenet szállítani. Csehország most megkerüli ezt a 207. és 208. §-t, és mig az előbbi felemelésnél a szenet csak 40%-kal terhelte meg, a többi árut pedig 70%-kal, most azon áruk tarifáját, amelyeket előzőleg 70%-kal terhelt meg, felemeli 100%-kal, mig a szénét, amelyet előbb csak 40%-kal emelt fel, most 159%-kal emeli fel. Mi más ez, mint kijátszása annak, hogy olyan áron adjon nekünk szenet, mint ahogy az a békeszerződés meghatározza ? Igenis hozzászámítja a fuvart. A cseh imperialista politikának legcsunyább oldala pedig az, hogy ő nem ad szenet, mi Németországból kell hogy vegyük a szenet, de a fuvardíjban behajtja magának a különbözetet, még azon a szénen is megnyeri ezt a 150%-ot, amely a cseh területen keresztül megy. Ez pedig igen jelentékeny összeg, amennyire fejből emlékszem, 60—69 korona métermázsánként. Hát ha Magyarország eláirt egy békeszerződést és azt akarják, hogy ezt a békeszerződést elfogadjuk, ennek első feltétele, . Friedrich István : Hogy ők is betartsák I Sándor Pál : . .. nemcsak hogy betartsák, hanem hogy meg ne kerüljék, már pedig megkerülik hitvány módon ugy, hogy nemcsak nem adnak szenet, hanem még az után a szén után is, amelyet Németországból szállítanak nekünk és amely méregdrága, megkapják a busás nyereséget. Friedrich István : Ez az entente módszere Î Sándor Pál : Ez semmi más, mint áruuzsora, amelyet Csehország velünk szemben el akar követni és amelyet semmi körülmények között nem szabad tűrnünk. Nézetem szerint a Nemzetgyűlésnek semmi körülmények között nem szabad ezt tudomásul vennie, mert különben elismerte, hogy a békeszerződés 207. és 208. pontja reánk nézve ugy alkalmazható, mint ahogy a t. kereskedelemügyi minister ur nekünk ezt elmondotta. (Mozgás a középen.) Méltóztassék elhinni, t. minister ur, a gyermekek csak azért félnek a mumustól, mert még nem látták. Nekünk a mai viszonyok között abszolúte nem kell félnünk attól, hogy reklamáljuk jogainkat és ebből nem szabad engednünk. De ha a minister ur más véleményen volna is, volt nekem itt egy más kérdésem is, amelyre a minister ur nem felelt, t. i. hogy hajlandó-e a minister ur retorziókkal élni más téren. Miért nem méltóztatott nekem erre felelni ? Tessék retorziókéi június hó 23-án, szerdán. kai élni, ha máskép nem tudunk segíteni magunkon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A minister urnák van elég hatalma, Magyarország jogai a retorziók telántetében a minister ur kezében vannak, méltóztassék ezekkel a retorziókkal élni, méltóztassék lesújtani ugy, ahogy tud, méltóztassék a cseh érdekeket ugy kezelni, mint ahogy a csehek a magyar érdekeket kezelik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Budavár

y László : Mutassuk meg a külföld előtt is, hogy életerősek vagyunk ! Sándor Pál : Ezek után még csak egyetlenegy megjegyzést akarok kockáztatni. A minister ur volt szíves kiragadni beszédemből az osztály működésére vonatkozó részt. Én beszédemben azt mondtam, hogy a magyar államvasutak élén mindig előkelő, elsőrangú emberek álltak, akik értettek a vasúthoz. Elmondtam, hogy a német vasutak után a magyar államvasút volt az, amely leggazdaságosabban, legszebben vezette az ügyeit. Elmondtam azt is, hogy ha pedig voltak hibák, ez rendesen azért történt, mert a ministeriumból ingerenciát gyakoroltak. Ezt én nem mondtam a jelenre vonatkozólag, nekem van szerencsém ismerni a vasúti osztály vezetőjét, tudom, hogy kivel van dolgom, tudom, hogy elsőrangú ember. A múltban azonban mindenkor, akármilyen eset volt — méltóztassék csak visszagondolni a múltban azokra a bizonyos panama-dolgokra — azt mindig a ministeriumban intézték el és nem a vasútnál. (Mozgás.) A ministerium volt az, amely a magyar államvasutakat bizonyos tekintetben mindenkor fel akarta használni politikailag, vagy fel is használta. Az nincs helyén, hogy a ministeriumban egy kis osztály vezesse ezt a nagy államvasutat. Én csak arra céloztam, hogy sokkal jobbnak és helyesebbnek tartanám, ha a magyar államvasút, mint egész külön üzlet, teljesen önállóan, felelős elnök által vezettetnék, a jelenlegi osztályról és annak vezetőiről azonban semmiféle szemrehányó szót nem akartam mondani. Méltóztassék ezt tudomásul venni. Sokkal jobban tisztelem és becsülöm azokat az urakat, akik ott vannak, semhogy ellenük bármit is mondhatnék. Szó sem fér hozzá, hogy ők semmiféle üzelmekre nem kaphatók. Hegyeshalmy Lajos: Akkor rendben van a dolog. Sándor Pál : Teljesen rendben. Ezek után ki kell jelentenem, hogy nagyon sajnálom, de részemről a minister ur válaszát tudomásul nem veszem. A Nemzetgyűlés cselekedjék akarata szerint és a választ vegye tudomásul, vagy nem, ugy, ahogy gondolja. Elnök : A minister ur kivan szólni. Emich Gusztáv kereskedelemügyi minister: Szükségesnek tartom, hogy a mélyen tisztelt interpelláló képviselő urnák a válaszára bizonyos megjegyzéseket tegyek. Kifogásolta, hogy válaszomban nem terjeszkedtem ki arra az egyenesen hozzám intézett kérdésre, hogy miért nem élünk retorzióval Cseh-Szlovákia irányában. Természetesen a retorzió alkalmazhatásának a kérdése avval függ össze,