Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-66

A Nemzetgyűlés 66. ülése 1920. évi június íió 23-án, szerdán. 543 tént, sőt fentartottuk a bolsevikieknek azt az igazságtalan intézkedését is, hogy ka az utipodgyász - elvész, kilónként csak 20 koronát térítenek meg. Ez még továbbra is fennáll az igazság arculcsapásával. Nálunk tehát a Magyar Államvasutaknál semmi sem történik. Németországban, Ausztriábrn egyik intézkedés történik a másik után. íme a napokban látott napvilágot az osztrák vasúti tarifa, amelyben máris ellensúlyozták a cseh tarifát, ugyanis a szenet 20%-kal olcsóbban viszik az osztrák vasutak* az élelmiszereket 13—39%-kal olcsóbban, mig a többi árukat, amelyek eltűrik a tarifaemelést, lényegesen drágábban szállitják, ugy hogy azt, amit elvesztettek az egyik oldalon, megkapták a másik oldalon. Nálunk, ha arról van szó, hogy budgetünket megjavítsuk egy vagy másfél milliárddal, akkor azt kell hallanom a tisztelt kereskedelemügyi minister úrtól, hogy munkában van az egész dolog. Május 19-ikén interpelláltam. Május 19-ike óta lett \clna idő arra, hogy annak a szegény pénzügyministernek, aki nálunk a bizottságban mindig sir amiatt, hogy nem tud bevételekre szert tenni és azt mondta, hogy ő igenis figyelmeztette a kollegáját és sürgette ezt a tarifaemelést és mégsem tud célt érni, végre megadjuk az eszközöket és ime ott tartunk ma is, hogy csak kilátásba helyezzük a tarifaemelést. Annál inkább csodálkozom, tisztelt minister ur, hogy ezt a dolgot ennyire elhúzzák, mert ezt én összefüggésbe hoztam interpellacióm alkalmával az állami hivatalnokok lakásdíjával, amelyet 50%-kal emeltek ugyan, de ez az 50% nem tesz ki annyit, amennyivel a 30%-os emelés folytán fizetett lakbéreik tényleg emelkedtek. Azt mondtam hogy mennyi könnyet lehetett volna letöilöni azzal, ha mi az államvasutak tarifáit felemeltük volna nem mondom tiz, de öt hónappal ezelőtt. Interpellációmban egészen tisztán megmondtam hogy a cseh tarifák körülbelül nyolcszor olyan magasak, mint a magyar tarifák és hogy ha nálunk csak 100 százalékkal emeltük vclia fel a fuvardíjakat, ez a 100 % kitesz egy évben 250 millió koronar, ha tehát ezt nyolcszorosán vesszük, az egy és fé milliárd, amit a minister ur nem vont kétségbe, miután interpellációm ebbeli részét nem kifogásolja. Ha tehát mi képesek lettünk volna arra, hogy ezen bevételek az állampénztárba pl. öt hónapon keresztül befolyjanak és ezzel a pénzzel nem tettünk volna semmi egyebet, csak ezeken a szegény tisztviselőkön segítettünk volna annyira, amennyire lehet, akkor is üdvös dolgot cselekedtünk volna. Ezt tagadni nem lehet. De kérdem, milyen nehézségek vannak itt a tarifaemelés tekintetében. Ha a minister ur egészen - uj tanfát akar kidolgoztatni, kiadhatott volna egy ideiglenes tarifát, ugy ahogy c-inálbák legutoljára, amikor felemelték, ugy ahogy csinálták legutóbb felemelték 40%-kal a szén árát és 70%-kal a többi árut ugy Ausztriában, Boszniában, mint Magyarországon ideiglenesen meg lehetető volna ezt tenni már 5 hónappal ezelőtt, de ebben az irányban sem-. mih sem tenni és azt mondani, hogy tanulmány alatt vap, vagy készen van, — nem lehet. Tessék életbeléptetni ezeket a tarifákat. Múltkori interpellációimnak az veit az oka, hogy tudomásomra jutott, hogy akkor a t. rnkhter úrtól az államvasutak részéről kértek taiifaemelést. Á mrister ur akkor ebbe a felfogásba nem akart belemenni, örömmel hallom, hogy ma már a t. minister ur hajlandó ezt a felfogást edogadni. Nem látom azonban annak a lehetőségét, hogy abban a srvár helyzetben, amelyben mi vagyunk, mi Csehország, Ausztria, Románia és Szerbia részére, ahol át kell engednünk a forgalmat, olcsóbb fuvardíjakkal szolgáljunk, vagyis, hogy mi szubvencionáljuk a szerbeket, cseheket és mindazokat az államokat, amelyekbe az országunkon keresztül megy az áru, s hogy olcsóbb áron, a régi tételeken alul, vigyük az országon keresztül ezeket az árukat. Ez olyan eljárás, amely az én szegény fejembe nem megy. Meglehet, hogy ezt más megértheti, de én nem tudom megérteni és csak azt látom mindig, hogy ellentét van a Nemzetgyűlés felfogásában, amikor egyrészt szeretne a pénzügyi helyzeten segiteni, másfelől pedig könnyelműen vesszük azt, hogy ilyen nagy bevételektől elesünk. Végre, t. Nemzetgyűlés, itt van az utolsó ideje annak, hogy Magyarország pénzügyeit ma valamiképen rendezzük. Friedrich István : Igaza van ! Sándor Pál : Itt van az ideje annak, hogy megtaláljuk a módját, hogy általában hogyan és miképen exisztálhassunk, mert addig, amig a pénzügyeinket valahogyan rendbe nem hozzuk, ebben az országban nem lehet rend. Ép oly kevéssé lehet rend akkor, ha nem adjuk meg az állam munkásainak azt a kenyeret, amelyre okvetlen szükségük van. Ezzel nekünk meg kell barátkoznunk és minden áron bele kell mennünk ennek a kérdésnek megoldásába. Mahunka Imre: Még pedig azonnal! Sándor Pál : És itt a praktikus kérdéseket előtérbe kell helyezni. A többi kérdésekre van idő, de azt a financiális kérdést, hogy honnan vesszük a bevételeket, különösen ugy, hogy ne terheljük meg túlságosan az állam polgárait, elhanyagolnunk nem szabad. Nem fogadhatom el a minister ur nyilatkozatát, hogy nem szabad ezzel megterhelni az állam polgárait. A mai árak mellett, amelyek nem olyan magasak mint voltak, de mégis oly magasak, hogy a fuvardíjak felemelése olyan sokat nem tenne ki, amennyit az az áru nem bir el, az áruk árainak fluktuálása sokkal nagyobb, mint amennyit a fuvardíj általában kitehet. Ennélfogva tehát ezt könnyen megreszkirozhatjuk. Én szemébe nézek annak, hogy a t. minister ur milyen tarifákat fog idehozni és fentartom magamnak, hogy ismételten hozzászóljak a kérdéshez. A magyar államvasutak tekintetében tehát — sajnos — meg kell állapitanom, hogy a ministeriumot és a t. minister urat mulasztás terheli, mert ezeket a tarifákat életbe kellett volna lép-