Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-65

A Nemzetgyűlés 65. ütése 1920. évi június hó 22-én, kedden. , 509 A közszükségleti cikk fogalmának meghatározása történhetik elvileg és történhetik taxació utján. Amint az osztrák példa mutatja, az elvi meghatározás nem helyes, nem célszerű. A taxació sem, mert hiszen vannak bizonyos, a társadalom nagyobb rétegeit érdeklő cikkek, amelyek egyes viszonylatokban közszükségleti cikkek, más életkörülmények között pedig nem azok ; mindig tekintettel kell tehát lenni az illető félre, annak életviszonyaira, életkörülményeire is. Különben is kiforrott birói joggyakorlat van, amely az élettel számol és amely igenis, teljesen elegendő és jogos bázis arra, hogy ezen az alapon a biróság a jövőben is sikeresen eljárhasson. Schlachta Margit és Csukás Endre igen t. képviselőtársaim felemlítették, hogy egy másik hiánya a törvénynek az, hogy tulaj donképen a közvetett árdrágítás eseteit nem minősiti, jelesül, megtörténik, hogy valaki más tárgyat ad el, mint amit vett, vagy hamis mérleget használ, avagy egyébként kevesebbet szolgáltat ki, mint amennyit az illető vevő tényleg várna. Ez természetesen szintén az árdrágításnak egy nem közvetett, hanem közvetlen cselekménye, ( ugy van ! hálj elől.) de ez a büntetőtörvénykönyv értelmében kodifikálva van, mert ez csalás, (ugy van ! balfelől.) a csalás összes eseteit pedig jogszabályokba foglalni nem lehet. A csalás egy nyereségvágyból eredendő bűncselekmény, amely ma meglehetősen nagy mérvben burjánzik és a közerkölcsiség ebben a tekintetben annyira alászállt, hogy a közerkölcsiség védelméről szóló törvény, amely kivételes bflntetésnemet állapit meg, t. i. o botbüntetést, azt hiszem, ennek alkalmazása elegendő hatással lesz ezekben az esetekben is. Ugyancsak Csukás Endre igen t. képviselőtársam és Gaal Gaszton t. barátom is Emiltette, hogy van a törvénynek egy másik hiánya, amit tényleg el kell ismernem, ez pedig az, hogy a javaslat a munkabéruzsorát nem állapítja meg, már pedig ezen a téren is meglehetősen nagy a visszás esetek száma. Ëpen azért proponálni fogom, hogy az, aki akár mint munkaadó, akár mint munkavállaló a másik fél szorult helyzetét kihasználja és ezzel kapcsolatban oly ellenszolgáltatást köt ki vagy fogad el, amely saját szolgáltatása értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja, mint munkabéruzsorás, ezen törvény keretében megfelelő megtorlásban részesittessék. (Általános helyeslés.) Bernolák Nándor igen t. képviselőtársam nagyon-szakszerű előadásában ismertette a törvényjavaslatot és több kívánalmat terjesztett elő. Mindenekelőttt kifogásolta azt, hogy a törvényjavaslat 3. §-ában vagyoni elégtétel címén tulaj donképen nem egy uj büntetési nem van megállapítva, mert hisz ez lényegében nem egyéb, mint pénzbüntetés. Ennek következtében legcélszerűbb volna kimondani azt, hogy a pénzbüntetésnek nincs maximuma és akkor tulaj donképen benne van a vagyoni elégtétel fogalma. En a magam részéről ezt nem tartom hiánynak, mert hiszen a pénzbüntetés msximuma az 1878 : V. te.-ben, amely egész büntetőjogunk alapja, — ebből nőttek és sarjadzottak ki mindazok a törvények, amelyek egész büntetőjogunkat szabályozzák és rendezik — tulaj donképen meg van állapítva. Másodsorban a vagyoni elégtétel egy fokozottabb nuance, amely igenis azért szükséges erkölcsi szempontból itt, mert hiszen olyan nagy vagyonra tettek szert a láncosok, melyet abban az esetben, ha az illetőt vétkesnek mondja ki a biróság a bűncselekmény elkövetésében, feltétlenül el kell kobozni, illetőleg arra a vagyonra kell, hogy rátegye az állam a kezét. Ez tehát egy ujabb büntetési nem, minden bizonnyal csakis bűntettnél alkalmazható, de alkalmazható ezen bűntettnél — amint a törvényjavaslat 1. §-a kifejezetten mondja — a többi mellékbüntetés is, mert azt mondja a szakasz, hogy az árdrágító visszaélés bűntettét követi el és a jelen szakasz rendelkezése szerint büntetendő, tehát »a jelen szakasz rendelkezései szerint«, melynek első pontja kifejezetten kimondja, hogy egyéb mellékbüntetésekkel is büntetendő. Ennek következtében az az aggodalom, hogy itt nincs kifejezve az, hogy az árdrágító visszaélés bűntettének esetében milyen mellékbüntetéseket lehet megállapítani, nem helytálló, mert — amint Emiltettem — a mellékbüntetések kifejezetten magában a törvény szövegében benne vannak. Fennáll azonban az az aggodalom, hogy tulaj donképen kontradikcio van a törvényjavaslat 6. §-ában, amelyre Bernolák Nándor t. képviselőtársam igen helyesen rámutatott, hogy a bűncselekmény három év alatt évül el, ez a törvénynek hatálya, mig a követelés ugyanannyi idő alatt évül el, mint a bűncselekményre vonatkozó bűnvádi eljárás megindítása, és igy bekövetkezhetik az, hogy a bűnvádi eljárás már nem indítható meg, mig a magánjogi követelés megindítására vonatkozó jogalap megvan ezen törvényjavaslat 6. §-a alapján. Épen azért oly irányban fogok a részletes tárgyalás alkalmával javaslatot előterjeszteni, amelynek értelmében a követelés három év alatt évül el, t. i. ugyanazon határidő alatt, mint aminő határidő alatt elévül maga a bűncselekmény. A 11. §-ban méltóztatott felhívni figyelmemet arra, hogy miután ez a szakasz visszaható erővel ruházza fel a törvényjavaslatot, itt bíróságaink a néptörvény rendelkezései alapján fognak majd. ítélni addig, amig ebből a törvényi avaslatból tötvény lesz és lehetővé válik a törvény alkalmazása. Én rajta vagyok, hogy a néptörvény ne legyen alkalmazható, mert még abban az időben, amikor itt a Károlyi-éra igazán virágzott, én mint főiskolai professzor, a katedrán hirdettem, hogy néptörvény alkotmányj oglilag nincs és nem létezik, mert az, nem más, mint egy ministertanácsi^ határozat erőszakkal ráütve a törvény jellege. Ezek a törvények tehát egyáltalában nem lehettek és lehetnek joghatályosak és kötelezők a magyar állam polgáraira nézve. Épen azért, hogy itt elő ne állhasson