Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-65

508 A Nemzetgyűlés 65. ülése 1920. évi június hó 22-én, kedden. állam minden egyes részletére kiterjedő és finom elmeéllel felépített, bűnvádi perrendtartást meg nem bir. Ez nehézkes, hiszen a bűnperek óriási számát kell a birói tisztviselőknek elintézniök, ezért a mai eljárás a jelenlegi rendkívüli viszonyok között nyilvánvalóan késedelmeket idéz elő. Ennek következtében a bűnvádi eljárás egyszerűsítésére feltétlenül szükség van. A törvényjavaslat készen áll és amint a politikai viszonyok megengedik, a tisztelt Nemzetgyűlés elé fogom terjesztem. Ha ennyire belementem az igazságügyi kormányzat feladatainak ismertetésébe, beszámolok azokról az alkotmányjogi törekvésekről is, amelyeket célom megvalósítani. A Nemzetgyűlés az 1920. évi I. te. értelmében ezidőszerint önmaga egy testület keretébemalkot ja a törvényhozó hatalmat. Más államokban, mind monarchiákban, mind köztársaságokban be van hozva a kétkamarás rendszer. A nemzet alkotmányos élete a múltban is két kamarás rendszeren épült fel. Az a megGyőződésem, hogy ezért a Nemzetgyűlésnek hivatása és kötelessége már most, a Nemzetgyűlés munkásságának tartama alatt, a második kamarát is felállítani. A második kamarára vonatkozó törvényjavaslat teljesen készen áll, azonban nagyon természetesen szükséges, hogy ebben a kérdésben meghallgassuk a magyar közélet jelentékeny tényezőit. A javaslatot szakértekezlet elé kell vinnünk, hogy az esetleges helyesbítések, keresztül vihetőkké váljanak, nemkülönben, hogy az esetleges hiányok pótolhatók legyenek. Elengedhetetlen továbbá a választójog bizonyos korrektivuma is. A választási eljárásnak, nemkülönben a sajtójognak reformjára szintén szükség van. E tekintetben a munkálatok megindultak és azt hiszem, hogy a közel jövőben teljesen befejezést is nyernek. Griesswein Sándor igen t. képviselőtársam felszólalásában Emiltette a lakbéruzsorát és eziránt egy határozati javaslatot is terjesztett a Nemzetgyűlés elé. Sajnos, a lakáskérdés egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek a legnyomorúságosabb viszonyok között vannak és amelyek elintézésében tehetetlenséggel vagyunk kénytelenek számolni. Budapest lakosságának létszáma ezidőszerint egymilliókétszázezer ember és mindössze csak 80.000 lakás van rendelkezésre. Nagyon természetes, hogy itt az igények nyomatékosan, sürgősen jelentkeznek s ennek következtében azokat minél előbb ki kell elégíteni, de nem lehet. Ez az indoka annak, — mivel a lakásra, az otthonra az embernek feltétlen szüksége van — hogy meglehetősen nagy a nervozitás és a nyugtalanság ezen a téren, amelyet minél előbb le kell vezetni. Itt törvényhozási, illetve jogalkotási és közigazgatási intézkedésekre van szükség. En a Lakáshivatalt inkognitóban bejártam és ott résztvettem ezeken a tárgyalásokon, meghallgattam azokat a panaszokat, kinn a folyosókon is iparkodtam ellesni az egyes emberek jajszavait és panaszait, hogy tisztán és világosan lássam, hogy tulaj donképen mi a közvélemény kívánsága abban a tekintetben, és lássam, hol vannak a bajok, amelyeket esetleg közigazgatási, kormányzati utón orvosolni lehet. Es arra a megGyőződésre jutottam, hogy igenis, bizonyos sérelmeket, bizonyos bajokat feltétlenül lehet közigazgatási vagy kormányzati utón megoldani. Ez azonban csak a kérdés eltolása. Ez a kérdésnek nem végleges és nem gyökeres megoldása. Itt pedig a szociális feszültség oly nagy, hogy ezekben a kérdésekben feltétlenül egységes politikát kell felépíteni és azt következetesen végre kell hajtani. Mindezeknek a kérdéseknek megbeszélésére holnaputánra hivtam össze egy értekezletet, amelyen közigazgatási, birói és műszaki szakértelemmel rendelkező urakat, nemkülönben az érdekelteket is, a háztulajdonosokat, a lakókat, a nyomorúságos viszonyok között szenvedő vagonlakókat is részvételre kértem, hogy mindezek nek az uraknak közvetlen előadásából tényleg részletes információt szerezzek a bajokról és tájékozást, hogy milyen irányban lehetne a bajok orvoslása tekintetében a szükséges intézkedéseket megtenni. (Helyeslés.) Az általános vita alkalmával behatóan kiterjeszkedtem árrá, mily nehéz viszonyok között él a mai ügyészi és birói kar. A státusrendezést illetőleg egy törvényjavaslat készült, amely teljesen kész és amelyet legközelebb a t. Nemzetgyűlés elé fogok terjeszteni, (Helyeslés.) azzal a kérelemmel, hogy méltóztassék azt minél előbb letárgyalni, hogy ne csak szavakkal, hanem tényekkel is segítsük az igazságügyi szervezetnek olyannyira nyomorúságos viszonyok között élő tagjait (Helyeslés.) és ezáltal buzdítsuk őket továbbra is oly odaadó küzdelmes munkájuk teljesítésére. (Élénk helyeslés.) Kószó István: Mindig csak ígérünk, de nem adunk. Ferdinandy Gyula igazságügyminister : Ezek után bátor leszek visszatérni felszólalásom tulaj donképeni tárgyára és foglalkozni az egyes beszédek alkalmával elhangzott kívánalmakkal. így Szterényi József igen t. képviselőtársam az ő nagyarányú beszédében azt a kérdést intézte hozzám, hogy vájjon mit értünk a közszükségleti cikk fogalma alatt, miután a törvényjavaslat ezen a fogalmon épül fel, de magát a közszükségleti cikk fogalmát tulaj donképen nem határozza meg. A t. képviselő ur ezt a törvényjavaslat hiányául rótta fel, én azonban a közszükségleti cikk fogalmát szándékosan, megGyőződésemből eredőleg nem tartottam szükségesnek részletesen körvonalazni. Bátorkodom e tekintetben hivatkozni az osztrák jogra, ahol adva van magának a közszükségleti cikknek fogalma. Mivel azonban az élet rend! kivül szövevényes és a törvényhozónak nincs módjában, hogy az életben előálló összes esetekre vonatkozólag egy elvi meghatározást tehessen, az élet Ausztriában keresztültörte a törvényt s ennek következtében más cikkeket is közszükségleti cikkeknek minősített a bíróság, amely cikkek tulajdonképen a törvény elvi meghatározása következtében oda nem tartoznak.