Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-64
À Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. 477 ben, hogy a 6%-os kamatot biztosítani fogja. Ezek röviden a gazdasági okai annak, hogy ez a tervbevett bérbeadás az államra nézve rettenetes helyzetet teremtene. De ha közjogi oldalát nézzük ennek a dolognak, azt hiszem, egészen bátran állithatom, hogy a kormány nincs feljogosítva a szerződést megkötni és véglegesíteni. Ha normális időket élnénk és normális körülmények között volnánk, akkor lehetne erői a kérdésről disputálni, (Felkiáltások a középen : Ki van zárva ! Semmi körülmények között ! Mozgás.) azonban akkor, amikor ennek a nemzetgyűlésnek esetleg a legalitását is valamikor még kétségbevonhatják (Felkiáltások a ház minden oldalán : Nem lehet ! Soha !), nem szabad sohasem olyan szerződéssel megkötni a nemzet kezét, amely szerződésből esetleg nemzetközi bonyodalmak származhatnak. De a kormánynak magának is érdeke, hogy átháritsa a felelősséget a Nemzetgyűlésre, mert csakis a Nemzetgyűlés lehetne jogosítva ennek a szerződésnek megkötésére. Tisztelettel azt a kérést intézem a kormányhoz és nagyon kérem hazafiúi lelkem teljes aggodalmával, hogy szíveskedjék választ adni erre : igaz-e az, hogy egy franczia pénzcsoport egyezkedéseket folytat az államvasutak bérbeadása dolgában és ha igaz, hajlandó-e a kormány ezeket az iratokat a szerződés megkötése előtt a Nemzetgyűlésnek bemutatni. (Élénk helyeslés.) B. Szterényi József: Ez nagyon helyes! Elnök : Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti. Áttérünk a napirendre. Mielőtt ezt tennők, kijelentem pótlólag, hogy Sándor Pál képviselő ur sürgős interpellációjára, ha hozzá méltóztatnak járulni, 3 / 4 2-kor fogunk áttérni. (Helyeslés.) Ekként mondom ki a határozatot. Karafiáth Jenő: A házszabályok 215. §-ának c. pontja alapján szót kérek. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés ! Egy ízben már volt szerencsém a Nemzetgyűlés előtt szóvá tenni, hogy annak ellenére, hogy a házszabályok 203. §-a szerint a Nemzetgyűlés idejét határozatilag a Nemzetgyűlés állapítja meg és pedig akként, hogy az ülések délelőtt pontban tiz órakor kezdődnek meg, ehelyett az ülések rendesen 11 órakor kezdődnek. T. Nemzetgyűlés ! Ne méltóztassék ezt a felszólalásomat okvetetlenkedésnek tekinteni, de minthogy aktuálissá teszi az a kérdés, hogy Rubinek igen t. képviselőtársam tegnap egy indítványnyal lépett a Nemzetgyűlés elé, amely felett ma ugyancsak a 203. §. szerint vita nélkül fogunk határozni, nevezetesen arról, hogy az ülések egy órával meghosszabbíttassanak, —• sokkal helyesebbnek tartanám, ha az ipen t. elnök ur, akiről van szerencsém megállapítani, hogy mindig itt van pontosan tiz órakor, energikusan kezébe venné ezt a kérdést, még pedig akként, hogy ha szükséges, akár a 262. §. értelmében méltóztassék eljárni, akár a 264. §. harmadik bekezdésében biztosított pallosjogával méltóztassék élni. A Nemzetgyűlés tagjaira nézve nagyon fontos, hogy miként fogják beosztani az idejüket. Nagyon jól tudjuk, hogy mennyire túl vannak terhelve munkával, hiszen legutóbb Schlachta Margit képviselőtársunk meg is Emiltette, hogy szeretne módot találni arra nézve, hogy azokra, akik a törvényhozókat törvényhozási munkájukban indokolatlanul zavarják, a legnagyobb szigor alkalmaztassák. Belátom azt, hogy a nemzetgyűlési képviselőknek nagyon sok dolguk van, de amint megköveteljük minden köztisztviselőtől, azoktól, akik igazán nagy nyomorban szenvednek, hogy hivatalos óráikat 8-kor, illetve 9-kor pontosan kezdjék meg, a Nemzetgyűlés tagjaitól is megkívánhatjuk, hogy 10 órakor pontosan megjelenjenek. Viszont a Nemzetgyűlés tagjaitól sem lehet rossz néven venni, ha nagy elfoglaltságuk mellett ugy osztják be az idejüket, hogy amikor úgyis tudják, hogy 11 óra előtt nem kezdődik meg az ülés, nem jönnek ide előbb és nem őgyelegnek a folyosón. Én tehát arra kérem az igen t. elnök urat, méltóztassék a házszabályokban biztosított jogánál fogva — ismétlem, ha szükséges, a képviselői névsor felolvasásával is — odahatni, hogy az ülés pontosan megkezdődjék s akkor nem lesz szükség arra, hogy délutáni teendőink rovására az ülések egy órával meghosszabbíttassanak. (Helyeslés.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A képviselő ur egész helyesen hivatkozott a 262. §-ra. En mindennap pontosan rendelkezésére állok a Nemzetgyűlésnek (Ugy van ! Ugy van !) már tiz óra előtt, de konstatálom, hogy mikor én a Házban megjelenek, még egyetlen képviselő sincs itt. Ismételten szoktam kérdezni, hogy megnyithatom-e már az ülést. Mert ha én a 262. §-t alkalmaznám, akkor sokkal több időt venne igénybe annak a procedúrának a lebonyolítása, amely a 262. §-ban elő van irva, mint hogyha azt a háromnegyed órát kivárom. (Ugy van I) Konstatálni kívánom, hogy ez visszaélés. En nagyon tartózkodom attól, hogy Ítéletet mondjak a képviselő urak e mulasztása felett. A másik dolog az, hogy a házszabályok értelmében az elnöknek nincs jogában hivatalból konstatálni a határozatképtelenséget. Énreám is áll az, ami az angol parlament speaker-ére áll, hogy »a speaker hall, de nem lát«. Én nem látok, csak hallom azt, ami történik. Ha a Ház nem határozatképes, vagy nem tanácskozásképes, nem én vetem fel a határozatképtelenségnek vagy tanácskozásképtelenségnek konstatálását, hanem valamelyik képviselő. így volt ez a múltban is. En tehát ez irányban tehetetlen vagyok. De ahányszor a képviselő ur jónak látja felvetni a határozatképtelenséget vagy a tanácskozásképtelenséget, én mindenesetre kötelességenmek fogom tartam azt megállapítani és akkor a házszabályok 262. és 264. §-ai értelmében el is fogok járni. Ereky Károly (szólásra jelentkezik). Elnök : Mi címen kivan a képviselő ur szólni ?
