Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-64

478 A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. Ereky Károly : Személyes megtámadtatás visszautasítása címén. Elnök : Ereky képviselő ur a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással kért szót. A képAiselő urat illeti meg a szó. Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Bocsánatot kell kérnem, hogy a Nemzetgyűlés drága idejét néhány percre, de igazán csak néhány percre igénybe veszem. A pénteki ülésről szóló naplóban tudniillik olvasom, hogy távollétemben Rupert képviselő ur milyen kijelentéseket tett. Azt mondta, hogy Erekyt olyan jó értelemben vett |politikai bohémnek tartom, aki maga is előre tudja, hogy szavait nem veszik majd olyan súlyosan. En igazán nem rosszakarattal szólalok fel, csupán azért, mert viszont hallottam, hogy aki nem védekezik, azt azután meg lehet támadni pár hét múlva azért, mert nem védekezett, tehát magára nézve elismerte azt, amit állítottak. Epen Barla-Szabó József képviselő ur mutatott erre iskolapéldát. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem viselkedtem a Nemzetgyűlésen ugy, hogy engem itt valaki politikai bohémnak minősithetne (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon és a középen.) és a leghatározottabban, bár udvariasan, vissza kell utasítanom ezt a kijelentést. A másik dolog, amelyre ugyancsak pár percre kérem a Nemzetgyűlés figyelmét, az, hogy Rupert képviselő ur rólam azt a kijelentést tette, hogy egész életemben a zsidók szolgálatában állottam, Reám nézve, aki meglehetősen exponált kereszténypárti képviselő vagyok, ez a kijelentés olyanformán hangzik, hogy ez politikai orgyilkosság ; egyszerűen azt jelenti, hogy én minden konjunktúrához alkalmazkodom és most kereszténypárti képviselő vagyok, mert ilyen a hangulat. Ez ellen a rágalom ellen — mert hiszen ez már az — a legenergikusabban kell tiltakoznom. Engedjék meg, hogy bemutathassam, hogy egész életemben konzekventer zsidóellenes politikát csináltam. Erre vonatkozóan csak az 1911. év január 5-én irt egyik cikkemből olvasok fel. Ebben a következőket irom (olvassa) ; »A földmivelő osztály ma a lipótvárosi zsidóság házimunkása, a nagy uradalom ép ugy, mint a kisgazdaság nem ura terményeinek, mert ma a szabadságtéri börzepalotából és az ügynökök kávéházaiból mennek ki hirek, hogy mennyi pénzt kaphat a gazda állatjaiért és gabonájáért. Ezt 1911-ben irtam és amikor láttam, hogy a magyar közgazdasági élet mennyire a zsidók kezében van, akkor állítottam fel a földbirtokosoknak úgynevezett Allatértékesitő Szövetkezetét, melynek az volt a célja, hogy a gazdatársadalom önmaga legyen hivatott arra, hogy vágóállatjait értékesítse és egyáltalában nincs szüksége közvetítő kereskedelemre és miután akkor állandóan husdrágaságról beszéltek, a közvetítő kereskedelem kikapcsolásával a gazdatársadalom maga intézze az ügyeket. Egy felhivást intéztünk a gazdákhoz, melyet velem együtt vagy 50 nagygazda irt alá, köztük báró Bánffy Albert, gróf Béldy Kálmán, Chotek Rezső, Cziráky György, Dégenfeld Gusztáv, Dessewfry Aurél, báró Hornig Károly veszprémi püspök, gróf Lónyay Gábor, gróf Majláth István, gróf Majláth György, őrgróf Pallavicim Ede, gróf Pappenheim Szigfrid, gróf Pálffy Béla, a Széchenyi grófok, a Solymossy bárók, a Serényi grófok, gróf Zichy Gyula, gróf Zselénszky Róbert. Ebből a névsorból is méltóztatnak látni, hogy én már akkor alapítottam egy vállalatot, mely zsidómentes volt, mert azt tisztára keresztény földbirtokosok alapították. Már most azzal vádolni engem, hogy én zsidó érdekeket szolgáltam, azért is lehetetlen, mert amikor ez a vállalat megalapította a nagytétényi sertéshizlalót és hozzá az államnak és két banknak, a Hitelbanknak és a Kereskedelmi Banknak a pénzével ez a vállalat megalakult, ez 1914-ben történt februárban. Júniusban be kellett vonulnom a háborúba, minthogy tartalékos tiszt voltam és vagyok. Bevonultam és mire két esztendő múlva viszszajöttem a frontszolgálatból, megindultak a hátmögötti támadások, melyet egy szabadkőműves lapból fel fogok olvasni. Ezt irja a Pénzvilág, ez a szabadkőműves lap 1915-ben (olvassa) : »Lássa, mi nem háborodtunk fel azon, hogy a kitűnő heccmseter Ereky Károlyt ügyvezető igazgatónak tették meg a sertéshizlaló és husipari részvénytársaságnál. Ott az állam is érdekelve van és ilyen derék férfiakat csak illik elhelyezni.« Hogy mennyire nem voltam a zsidók szolgálatában, azt bizonyít] hogy ezt a nagytétényi sertéshizlalót is a föidmivelésügyi ministerium is alapította, és tessék megkérdezni Rubinek minister urat, aki szintén bent volt az igazgatóságban, hogy vájjon zsidó vállalat volt-e Sertéshizlaló és Husipari Részvénytársaság. Amikor visszajöttem a frontról, abban az arányban, amint zsidó direktortársam ott megerősödött, abban az arányban jöttem én ki a vállalatból és egy év leforgása alatt már kümi is voltam onnan. Rólam valakinek azt megállapítani, igen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy egész életemben a zsidók szolgálatában álltam, határozottan rágalom, és én igazán nem azért, hogy a kákán is csomót keressek, hanem saját reputációm érdekében kérem ennek szives tudomásulvételét és annak elbírálását, vájjon Rupert képviselő ur milyen jogon és címen használt ellenem ily rágalmakat. Sapienti sat. (Helyeslés balfelől.) Rupert Rezső : Szót kérek ! Elnök : Milyen címen kivan szólni a képviselő ur ? Rupert Rezső: A 215. §. alapján személyes megtámadtatás címén. Elnök : A képviselő urat a szó megilleti. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés ! Ereky igen t. képviselőtársam rossz néven veszi, hogy azt mondtam róla egy stilisztikai auxeizssel, hogy egész életében a zsidók szolgálatában állt. ö azonban nem akarja elismerni, hogy én hasonlóképen rossz néven vehetem tőle azt, hogy az én pártomat