Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-63

A Nemzetgyűlés 63. ülése 1920. évi június hó 18-án, pénteken. 471 ezeknek a vállalatoknak vagy nem, engedelmeskedtek és a következés az volt, hogy minden 5-én és minden 20-án a sct.-marxi vásártéren a marhaárak állandóan emelkedtek s akkor két hétig ezeken az árakon szállították a vállalatok a marhát a hadseregnek. Hát itt méltóztatik látni a csodálatos összefüggéseket egyes közgazdasági vállalatok és az állam között, és ha az ember ilyenkor kezdi az igazgatósági tagságokban elhelyezkedett különféle alakulatokat vizsgálni, többnyire rájön arra, hogy hol van ezeknek a szövevényes manipulációknak a titka. Ez vezetett, mélyen t. Nemzetgyűlés, amikor először hoztam ide azt a kérdést, és amikor először emeltem szót a tisztviselői összeférhetlenség ellen, mert itt találja meg az ember azokat a titkos rugókat, amelyek sokszor teljesen érthetetlen körülményeket megmagyaráznak. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Felhozok még más adatokat is. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Ugyanaz a vállalat, amelyről az előbb szóltam, egy másik vállalattal, egy részvénytársasággal s még egy harmadik részvénytársasággal meg két altruisztikus intézményünkkel 1919 októberében létrehozott egy kereskedelmi együttműködést. Nem akarom — mondom — a vállalatokat megnevezni, mert — mint az előbb mondottam — nem akarok semmi néven nevezendő személyes élt kölcsönözni a felszólalásomnak. Hegyeshalmy Lajos: Mindenki tudja, kiró] van szó. Ez nem ér semmit ! Gaal Gaszton : Ez az egyesülés 1920 január haváig magánjellegű volt s csináltak üzleteket, amilyeneket tudtak. Eddig nincs is a dologban semmi kifogásolni való. Mikor azonban 1920-ban a tiszai kerületek felszabadultak az idegen megszállás alól, akkor azzal a valamennyiünk által helyesnek elismert indokolással, hogy nem szabad a láncosokat ráeresztem azokra a területekre, hogy ott felverjék a baromfinak, tojásnak és minden egyébnek az árát és méregdrágán hozzák fel Budapestre, egy kormány intézkedés zártterülefceket csinált azokból és megállapította egyúttal a kormány azt is, hogy melyek azok a vállalatok, amelyeknek azonban ott szabad bevásárolniuk. Ha nem csalódom, az egyedáruságot ez az öt tagbó] álló korporáció kapta meg, amely egy külön, ad hoc társulattá alakulván, fel volt jogosítva az egész bevásárlást foganatosítani a felszabaduló területeken. Ezt a jogot 1920 januárjában kapták meg. Nagyon jól tudjuk, hogy ugyanekkor indult meg Magyarországon a tojáskereskedelem és az egész tojásforgalomnak 75°/

0-a januártól április végéig, májusig bonyolitódik le. 1919 októberében a tojás ára Budapesten 1 50—1-60 K volt darabonként. 1920 februárjában ezek az árak felszöktek 3 koronára, ugyanekkor még egyéb viszonylatra is rámutatok. Ennek a vállalatnak az alakulása idején, tehát 1919 októberében a liba kilogrammja 50—60 korona volt, a sertésé 42—48 korona ; 1920 januárjában pedig a liba ára már 80—90 koronára szökött fel, a sertésé ugyancsak 80—90 koronára, sőt februárban a sertésárak élősúlyban már 110—130 koronára emelkedtek. A tojásra nézve —• hogy visszatérjek erre — a szállítási, illetve bevásárlási megbízást ez a vállalatcsoport kapta meg. Ez ott a Tisza mentén össze is vásárolta a tojást kb. 1 K 50 filléres áron, ugyanakkor azonban Magyarország le nem zárt területein is vásárolták a tojást 2'90—• 3'20 koronás árban. Mit jelent ez, mélyen t. Nemzetgyűlés? A tiszai felszabadult részeken vásárolt 1 K 50 filléres tojást, mivel itt időközben segitővásárlások következtében 2-90-től 3 K 20 fillérre ugrasztották fel a tojás árát, természetes, hogy a budapesti piacon ilyen alapon árusították a fogyasztóknak. Ha ez nem a mesterségesen előidézett árdrágításnak egyik legeklafcánsabb esete, amelyre viszont megint nem tudok ebben a törvényjavaslatban olyan szakaszt találni, amelyet rájuk lehetne húzni, akkor őszintén megvallom, nem tudom, mi az árdrágítás. De történt evvel a vállalattal, amely a kormánynak jóakaratát élvezi, még egyéb is. Ferdinandy Gyula igazságügyminister ; Ez nem szükséges közbeeső kereskedelem. Gaal Gaszton : De a kormány csinálta, a kormány bizta meg. Épen arról beszélek és oda akarok konkludálni, hogy az árdrágításnak mik a megakadályozó módjai. Ez a vállalat a tiszántúli tojás összegyűjtéséhez meglehetősen gyakorlatlan embereket alkalmazván, azok a tojást rosszul csomagolták, nedvesen pakkolták be és mikor feljöttek Budapestre, a hűtőházban helyezték el. A hűtőházban a tojás kezdett megromlani. Hegyeshalmy Lajos : Somogyban mért adták három koronáért ? Gaal Gaszton : Azért, mert annyiért vették ! Azt kérdem t. képviselőtársamtól, hogyha neki volna tojása eladó és bejönne valaki és azt mondaná, hogy adok darabonként 3 koronát, azt felelné-e rá, hogy csak 2 koronáért ad. Ilyen bolond termelőt még nem láttam. Hegyeshalmy Lajos : De oly bevásárlót sem, ki magasabb árt ad. Gaal Gaszton : Az a termelő nem azért akarta eladni, hogy később a zsidó kereskedő nyerjen rajta, ám a faluba ügynökök jönnek és egyik a másikra licitál. Hát hogy lehetne kívánni a falusi néptől, amely mindent méregdrága áron vásárol, hogy olcsóbban adjon valamit, mint ahogy azt a kereskedő megvenni hajlandó. A tojás — mondom — kezdett Budapesten a hűtőházban megromlani és akkor ez a mindenesetre igen favorizált társulat beadott egy kérvényt a kormányhoz, hogy legyen szabad neki ebből a már konstatáltan romlásnak indult tojásból nyolc vagont kiszállítania Svájcba. Barla-Szabó József : A tisztviselők kapták |