Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-63

468 A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. konstatálni, kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy ennek az országnak egyik legnagyobb árdrágítója az állam. Karafiáth Jenő : Telefon ! Posta ! Gaal Gaszton : T. Nemzetgyűlés ! Arról nem beszélek, hogy a telefont, a postát mennyire emelik ; végtére ez is inkább pénzügyi kérdés talán és aki nem birja meg, az nem fogja használni. De én megengedhetetlennek tartom a termelés eszközeinek, amelyek nélkül termelés egyáltalában fenn nem tartható, spekulativ és államfinanciális szempontból való olyan kihasználását, hogy egyes, a termeléshez nélkülözhetetlen cikkekkel maga az állam csináljon üzletet,(Ugy van! Ugy van! halfelöl.) különösen akkor, amikor az állam másfelől azt a termelőt, akin keresztül ő üzleteket csinál, limitált árakkal és maximálásokkal akadályozza abban, hogy költségeit átháríthassa s szorítja arra, hogy neki esetleg a termelési költségeknél is olcsóbban adja át azokat a termeivényeket, amelyeket produkál. (ugy van ! ugy van ! bal felől.) Csak pár példára utalok, t. Nemzetgyűlés. Itt van a benzin kérdése. Tudjuk azt nagyon jól, hogy a mai modern gazdálkodásban benzin nélkül gazdálkodni egyáltalán lehetetlen. Gépeink legnagyobb részének, ugy a takarmánykéezitő gépeknek, tehát a kisebb gépeknek, de különösen a szántógépeknek, amelyek a termelés szempontjából elsőrangú fontosságúak, munkaképessége tisztán attól függ, hogy kapunk-e benzint, kapunk-e szenet olyan árban, amely viszonyban van a tőlünk elvett produktumok hatóságilag megszabott áraival. Én kénytelen vagyok konstatálni, hogy sem benzint, sem szenet a mezőgazdaság ma nem kap olyan árban, amily áron az a mezőgazdaságban produktiv munkára felhasználható lenne és a benzin-motoros szántógépek, talán még a szénnel hajtott szántógépeknek is százai az ősszel munka nélkül fognak állani és nem leszünk képesek az őszi munkálatokat elvégezni . Es ha azt keresem, hogy mi ennek az oka, hogy tulaj donképen miért nem jutunk hozzá, akkor kénytelen vagyok konstatálni, hogy épen maga az állam az, amely tehetetlen bürokratikus berendezkedésével ezeknek a cikkeknek rentábilis áron való megszerzését lehetetlenné teszi. (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) Csak pár példát hozok fel. A folyó évben módja lett volna a magyar államnak direkt Galíciából behozni negyven vagon benzint 19% koronás egységáron. (Mozgás a jobboldalon.) Fel vol b a kormánynak ajánlva, de visszautasították. Ugyanakkor fel volt még ajánlva petróleum és gázolaj is. Mind a három cikk nélkülözhetetlen a mezőgazdasági és talán az ipari termelés szempontjából is. Az állam nem fogadta el ezt az ajánlatot, holott 19 és fél koronáért ajánlották a benzint, 13 koronáért a petróleumot és '9 koronáért a gázolajat. Azt mondották azok a közegek, alak ebben hivatva lettek volna intézkedni, hogy az államnak tiz százalékkal olcsóbb ajánlata van ezekre a cikkekre, s ennélfogva az üzlet nem jött létre. Vett azután az állam benzint — ugy hallom — 27 koronáért kilogrammonként. Ez a 27 koronás benzin, mire mi, gazdák, megkapjuk, 46 koronába kerül künn, mint hatóságilag kiutalt benzin. (Mozgás jobbfelől.) Bocsánatot kérek, ez nem árdrágítás ? (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) kS nem az árdrá gitásnak az a fajtája, amely a termelést teszi lehetetlenné ? Ha ez nem árdrágítás, akkor nem tudom, hogy mi az árdrágítás, és hogy mi az árdrágításnak az a veszedelmes fajtája, amely a termelést s illetőleg a közélelmezést teszi azután problematikussá ? Csukás Endre ; A legveszedelmesebb fajtája ! Gaal Gaszton : Nem akarok sokáig immorálni ennél a kérdésnél, csak arra kérem a t. kormányt azzal a tisztelettel és bizalommal, amellyel különben iránta viseltetem, hogy ennek a bürokratikus rendszernek, az államfinanciális szempontok ilyen merev kihasználásának vessen egyszer véget. Ha tőlünk termelést, pláne többtermelést kíván, akkor méltóztassék gondoskodni arról, hogy mi azokhoz a nélkülözhetetlen termelési eszközökhöz, amelyek nélkül termelés elképzelhetetlen, tisztességes áron hozzájussunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Vagy tessék nekünk ezeket a cikkeket rendelkezésre adni olyan áron, amelyet a mi termelésünk megbír, vagy pedig tessék abbahagyni a gazdákkal szemben elfoglalt egyoldalú rendszert, a ma Ifimálásokat és rekvirá Iá sokat, tessék bennünket a szabadverbeny útjára engedni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Biztosítom róla a mélyen t. kormányt, hogy sokkal többet és sokkal rentabilisabban fogunk termelni, mint a mostani félrenclszabályszerü rendszerek mellett, amelyek megvannak. (Zaj.) Méltóztassanak még megengedni, hogy Szterényi József képviselő urnák tegnap általam végig figyelemmel hallgatott, igazán nagy értékű és nagyérdekü felszólalására is tegyek egy pár észrevételt, nevezetesen beszédének azokra a részeire, amelyekben arról beszélt, hogy kik csinálják tulajdonképen az árdrágítást s ahol a gazdákat is azok közé sorozta, akik az árdrágitásnak szintén okozói. Nevezetesen felhozta ő a nyersbőrárakat, azt, hogy a nyersbőrárak aránylag sokkal többet emelkedtek, mint amilyen arányban a cipő és a bőrkészítmények ára. emelkedett volna. (Ellenmondások jobbfelől.)'-Ennek a számszerüségébe nem akarok most belebocsátkozni, bár meg tudnám azt is cáfolni, hiszen adataim vannak, — véletlenül ugyan nincsenek nálam — csak egyre- vagyok bátor most felhívni a mélyen t. nemzetgyűlési tag ur figyelmét. Hogyha a gazdák árdrágításáról beszél, egy kicsit furcsának találom azt, hogy a bőrt hozza elő, mert hiszen a gazda tulaj donképen nem bőrt ad el, hanem éló marhát. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Amelyik gazda a maga üzletének rentabilitását bőrre akarja felépíteni (Derültség.) annak a gazdasága már abban a pillanatban meghalt, annak vége van. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A bőrrel való manipulációt — ha,már ezt szemrei hányáskép fel kell hozni — méltóztassék talán a