Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-63

A Nemzetgyűlés 64. ülése 1920. évi június hó 21-én, hétfőn. 469 mészárosokra vagy nem tudom Idkre áthárítani ; de méltóztassék megér gedni, bogy ezt, mint a gazdákkal szemben fennálló szemrehányást, teljes tisztelettel áthárítsam egy másik kereseti ágra. Nem szólt azonban a mélyen t. nemzetgyűlési képviselő ur egy más dologról, amit rendkívül fontosnak tartok, — és itt megint az állam keze játszik közbe — hogy hogyan alakul és mikép viszonylik a gabona és a liszt ára egymáshoz. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A háború előtt — mondjuk átlagban -— a búza ára volt méter mázsánként 20 korona. Ugyanakkor a legprímább darás nullás liszt ára 41—42 korona volt, tehát a búza ára és a darás liszt ára között egy 20—21 koronás spácium volt, vagyis körülbelül 100 %-kal volt drágább a darás, a legfinomabb dercés liszt, mint amilyen a búza ára volt. Ha nézzük, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, a viszonyokat ma, amikor lisztet az állam és a kormány kegyelméből kap a fogyasztó és viszont az állam kegyelméből kap gabnájáért ellenértéket a termelő, akkor látjuk, hogy ma a következő szituáció : 200 korona volt az ősszel a búza, most valami prémiummal — amit ugylátszik, a spekuláns gazdák kedvéért találtak ki — 300 koronát kap a gazda ugyanazért a búzáért. Es amikor 300 korona a búza, akkor — ha az előbbi normativumot húzom rá •— a dercés liszt árának 600 és egy-két koronának, vagyis körülbelül a duplájának szabadna lennie. Ezzel szemben nem is a dercés lisztnek, hanem a közönséges főzőlisztnek hatóságilag megállapított ára ma kilónként 14% korona, tehát 1450 korona métermázsánként, vagyis a spácium a búza és a főzőliszt között őrületes arányban emelkedett, kormánybefolyás, kormányinté7,kedés alatt, szemben azzal az állapottal, amely a háború előtt volt. De ha más oldalról vizsgálom is ezt a kérdést és nézem a kormány mostani intézkedéseit, akkor is egy csodálatos helyzet áll elő a vámmalmoknak és a nagy műmalmoknak munkaeredménye, illetve a munkaeredmény díjazása tekintetében. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Tudjuk azt, hogy a vámmalmok azelőtt 10%-ért őrlettek, ma pedig — az ujabb rendelkezések szerint — 15%-ért őrletnek, tehát ha én, mint kisgazda, el viszek a malomba egy métermázsa gabonát, ezt nekem 15 kiló gabona levonásáért megőrletik a vidéki vámmalmok, vagyis fizetek az őrlésért 15 kilogramm búzát, ami, ha 300 koronával számítom métermázsáját, 45 korona munkadíjat jelent. Ezért kapok főzőlisztet, kenyérlisztet és korpát, összesen 85 kilót (Felkiáltások jobb/elől : Anynyit se !), vagyis még ennyit sem egészen, mert 2—3% porzás is van, (Igaz ! ugy van !) visszakapok tehát, mondjuk, csak 80 kilót, (ugy van!) Ez a művelet nekem kerül 45 korona áru búzámba. Ezzel szemben ha ezt a gabonát az állam veszi át tőlem 300 koronáért és a budapesti nagy műmalmokban feldolgoztatja, — amelyek tökéletesebb technikai berendezésük folytán tudvalevőleg olcsóbban kellene hogy dolgozzanak, mint a vámmalmok (Igaz ! ugy van !) — akkor ugyanez a manipuláció körülbeiül 700—800 koronába kerül métermázsánként. Nem tudok itt preciz adatot mondani, mert nem volt alkalmam ezt szakértővel egész precízen kiszámítani, de azt hiszem, hogy nem nagyon messze járok az igazságtól, amikor 700—800 koronában állapítom meg azt, ami a másik művelet mellett mindössze 345 koronába kerül, az egy métermázsa búzának árával együtt. (Igaz ! ügy van !) Hát, t. Nemzetgyűlés, ez nem árdrágítás? (Igaz ! ugy van !) balfelöl.) Ez nem olyan mû velet-e, amely alkalmas arra, hogy mesterséges befolyással emelje az áruk árát a fogyasztók rovására? ( ugy van !) Ennek ódiumát azonfelül még mi gazdák vagyunk kénytelenek viselni, akikről világszerte elhíresztelik, hogy mi itt árdrágítók vagyunk, mert ilyen és olyan drágán adjuk a gabonát. Nem egy mesterséges befolyás, egy közbeeső tényező munkájának túlságos javadalmazásából állanak-e elő ezek a differenciák? (Igaz ! ugy van ! Felkiáltások jóbbfelől : Itt is alkalmazni kell a bothüntetést !) De, mélyen t. Nemzetgyűlés, más dolgokra is leszek bátor még beszédem folyamán rámutatni, amelyek szintén ilyen mesterséges befolyás következtében emelik egyes nélkülözhetetlen élelmiszerek árait. Méltóztassék csak azt a körülményt figyelembe venni, hogy ma a vidéken mi gazdák 35 koronánál drágábban az élőmarhát eladni képtelenek vagyunk. A legprímább marháért adnak ma 35 korona körüli árat és a selejtesebb marha ára 28—30 korona között mozog. Ugyanekkor, ha bemegyek egy budapesti vendéglőbe és meg akarok ebédelni, a pecsenyéért ugyanakkora árat fizetek, mint fizettem 3 hónappal ezelőtt, amikor a marha ára vidéken 80—90 korona körül járt. (ugy van ! ugy van !) Én mindig szeretem a dolgok lényegét és okait vizsgálni és ezért tudakozódtam, utána jártam, hogy mi történik itt, hol van az a kéz, amely ezeket a dolgokat intézi. így a következőket sikerült megtudnom. A budapesti marhavásárt monopolizálja egypár nagy vágó, azután valami vásárpénztárriak nevezett nem tudom miféle közintézmény, ugy hogy a gazda vagy a kereskedő, aki marháját ide felhozza a vásárra, nem közvetlenül a mészárosnak adja el, hanem megveszi ez az egypár nagyvágó (ugy van ! ugy van !) és a mészárosok szükségletét egynegyed, fél, vagy háromnegyed marhánként ezek a nagy vágók látják el, ők adják a mészárosoknak a húst. Usetty Ferenc : Azért kapnak a fővárosi tanácsnokok 50—60.000 koronát. (Mozgás.) Gaal Gaszton : Már most mit csinálnak a nagyvágók ? Abból az élőmarha-készletből, amelyet ide a gazdák vagy a kereskedők felhoznak, néhány darabot megvesznek 60 koronájával, a felhozatal egész zömét pedig 30—35 koronájával veszik meg. (ugy van ! ugy van ! a baloldalon és a közéfen.)