Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-63
A Nemzetgyűlés 63. ülése 1920. mondani. Ez a dolog nagyon fel van fújva, legalább is, ahogy a képviselő ux itt előadta. Másfelől természetesen itt is oly adatok vannak, amelyek a valóságnak nem felelnek meg. Három kvarclámpa ügyet Emiltettek fel, hogy egy fővárosi alkalmazottnak a feleségét kezelték vele, azután a Nemzeti Szinháznak egy művésznőjéről volt szó s végül arról, hogy egyet a Lipót-körutra, valami elegáns lakásba vittek. Kijelentem, hogy ebben a dologban csak egyetlen egy esetre emlékszem, Persze ezek nem voltak olyan fontos ügyek, hogy az ember azokat pontosan megjegyezze. Kijelentem, hogy csak egyetlenegy esetről tudok, amikor egy régi és érdemes fővárosi tisztviselőnknek súlyosan beteg feleségét kezelték ezzel a kvarclámpával. A kezelőorvosa kért engedélyt rá, de azt sem tudom biztosan, én adtam-e meg neki az engedélyt vagy a tanács, csak arra emlékszem, hogy az ügy szóba került. A műszerüzemben raktáron voltak ilyen kvarclámpák és arról volt szó, hogy egy régi fővárosi alkalmazottnak súlyosan beteg, évek óta izületi gyulladásban fekvő feleségének gyógykezelésére alkalmazzák. Ebben nem találtam semmi kifogásolnivalót, mert nem áll az, hogy emiatt nem kaphattam volna kvarclámpát a kórházak. Már akkor, amikor ezt először szóvátették, megállapítottam, hogy az egész idő alatt, amig ez a kvarc-lámpa használatban volt, a műszerüzemben állandóan volt raktáron kvarclámpa, mert meglehetősen előrelátóan, mint egyéb cikkekben, ebben is megfelelő mennyiség volt mindig raktáron. De tegyük fel azt az esetet, hogy itt valaki azt tartja, hogy ez talán nem volt helyes eljárás, hogy ez nagyszabású visszaélés lenne ; de hogy ezzel bizonyítani lehetne azt, amit itt a képviselő urnák bizonyítani kell, azt sehogy sem tudom megértem. Ünnepélyesen kijelentem, hogy ezen a téren semmi más dologról nem tudok, soha nem hallottam sem arról, hogy egy Lipót-köruti lakásba, sem pedig hogy a Nemzeti Színház művésznője részére kértek volna ilyen kvarclámpát, bár nincs kizárva .. . hiába nevet a képviselő ur, nincs kizárva, mert ha például a népjóléti ministert megkérdezik, hogy valamelyik állami kórházból adtak-e egy kvarclámpát valakinek használatra, fogja-e azt tudni ? Hát kell-e egy polgármesternek azt tudnia, hogy a műszerüzemből ki visz el kvarclámpát és hová viszi el ? Csak azt mondhatom, hogy ehhez nekem semmi közöm nem volt és máig sem tudok róla. Tehát nem igaz, hogy kvarclámpát kiutaltam volna valamelyik művésznőnek vagy ama bizonyos Lipót-köruti lakásba. Ezek azok a dolgok, amelyekkel a képviselő ur be akarja bizonyitani, hogy nekem millióim van. nak, amelyekkel el kell számolnom. Én nyugodtan mondhattam, hogy bizonyítsa be ezt a képviselő ur, nyugodtan mondhattam^ hogy nem igaz, hogy nekem millióim volnának. En vártam, hogy bizonyítani fog ; de közel sem járt ahhoz, hogy bizonyítson, mert az egyetlen komoly dolognál, a néévi június hó 18-án, pénteken. 451 met völgyi ház dolgánál elhallgatta azt a részt, mely az újságban benne volt, hogy több mint 300.000-koronát kellett kifizetni abból az 500.000 koronából, amely az én kezeimhez jutott, nem számítva egyéb költségeimet, amelyek ezzel jártak. Ez maradt tehát az én milliómból, t. Nemzetgyűlés. Én nem akarom a képviselő ur példáját követni, hogy ezek után azzal fejezzem be a beszédemet, hogy valami gorombaságot mondjak neki. Azt tartottam mindig, hogyha valaki tévedett, sohasem szégyen e tévedést beismernie. A nemzetgyűlési képviselő ur tévedett, mert nem tudom, honnan hallhatta ezt is. Megengedem, hogy ezek az ujságközlemények keltették benne azt az impreszsziót ; de ez még mindig nem bizonyíték, ő könynyelmüleg idevágta a Nemz etgyülés szine elé, hogy nekem millióim vannak amelyekről el kell számolni. Ha megGyőződött, hogy ennek semmi pozitív alapja nincs, akkor nem szégyen, hogy azt mondja : »Kérem, uraim, tévedtem és kérem a dolgot meg nem történtnek tekinteni«. Azonban könnyelműen odavágni egy gyanúsítást, egy vádat egy emberrel szemben, aki 30 évig működött a közpályán, akinek érdemeit még az ellenségei is beismerték, nem férfias eljárás. Holnap lesz 14 éve, hogy polgármester lettem s mondhatom, ezen idő alatt volt olyan hatalmam, mint kevés embernek, nag3 7 obb talán, mint ma az egész kormánynak (Élénk derültség.) s e hatalommal sohasem éltem másként, mint becsületesen, mint annak a feladatnak az érdekében, amelynek az élére állíttattam. Egész idő alatt soha semmiféle kitüntetést nem fogadtam el ; pedig méltóztassék elhinni, hogy Magyarországon lehet kitüntetéseket kapni, ha az ember politikai vagy más szolgálatokat tesz, de én soha semmiféle kitüntetést nem fogadtam el a 14 év alatt s elhagytam a városházát oly szegényen, mint ahogy odajöttem. Ezzel szemben az ember legalább azt megkövetelheti, hogy méltatlan gyanúsítással ne találkozzék. 8 kérem a Nemzetgyűlés tisztelt tagjait, hogy ha a jövőben ilyen vádat hallanak, ne méltóztassanak azoknak könnyen hitelt adni, legalább is addig nem, amig nem adnak módot nekem arra, hogy felvilágosításaimat megadhassam. (Helyeslés a közéjen.) Elnök : Drozdy Győző képviselő ur megtámadtatás címén a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással szót kért ; én a szót megadtam. Drozdy Győző : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A tegnapi ülés folyamán Szmrecsányi képviselő ur felszólalása alkalmával nem voltam itt a Házban s igy nem állott módomban rögtön reflektálni azon kitételeire, amelyek személyemmel vannak kapcsolatban. Szmrecsányi képviselő ur felszólalásában rátért az én megzsaroltatásom ügyére is beszámolt arról, hogy az ő privát egyesületi vizsgálatuk alkalmával az a Zahár Zoltán nevű tanító, aki engem 4000 koronáig egy spicli nevében megzsarolt, azt mondta volna, hogy ez az állitásom koholt. 57*
