Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-63

45o À Nemzetgyűlés 63. ülése 1920, nem is precízen, megfelel azoknak, amiket én mondtam s annyiban nem felel meg, amennyiben ő nem az opcióért fizetett, mert az opciót külön szerezte meg a tulajdonostól, nem is lehetett máskép, hanem a telek vételára, a bérleti szerződés átruházása, főkép pedig a beruházások ésráz átadott felszerelési tárgyak megtérítése fejében fizette ezeket az összegeket. Bebizonyítottam tehát hogy ez egészen más dolog, mint amit a tisztelt képviselő ur az első alkalommal állított. Egészen más dologról volt itt szó. Nem arról volt szó, hogy svábhegyi villát vettem másfél millióért, hanem hogy egy németvölgyi háznak bérleti jogát ruháztam át és nem másfél millióról volt szó, hanem ha mindent összeszámítunk, 500,000 K-ról. Azokban az újságcikkekben azonban, amelyekből merítette a képviselő ur adatait, volt még valami, amit ő nem Emiltett fel, mert nem volt alkalmas annak az állitásnak támogatására, amiért az egész dolgot felhozta. T. i. benne van az újságcikkben, még pedig hitelesen igazolva, az a nem is állítás, hanem gondolom, valami okmánynak másolata, amiből kitűnik, hogy ezeknek a telekvételeknek és beruházásoknak eszközlésére, miután sajnos, megfelelő tőkével nem rendelkeztem, nekem kölcsönt kellett felvennem, amit be is tábláztattam nem a házra, mert hiszen az nem volt az enyém, hanem a telkekre. A kölcsön, ha jól emlékszem, 300 vagy 350 ezer korona volt, az összeget pontosan nem tudom. Az 500.000 K-ából kifizettem tehát 350.000 K-át, ugy hogy maradt 150.000 K, ennyire száll tehát le a másfél millió, ez lett az egész ügyből. Ismétlem, t. Nemzetgyűlés, az egész beállítás tiszta tendencia, hogy itt valami inkompatibilitás vagy inkorrektség történt, mert az utóörökös a város volt. Akárki volt az utóörökös, vagy meghal a tulajdonos az opció határideje előtt és akkor elveszik az általam értékesebbé tett házat, vagy nem hal meg és akkor élhet az opcióval. Nem látok tehát semmiféle inkorrektséget. Mégis kijelentem, t. Nemzetgyűlés, hogy hajlandó vagyok magamat ebben a tekintetben bármiféle zsűrinek alávetni és ha az meg fogja állapítani, hogy az én eljárásom csak egy hajszálnyúa is eltért a korrektségtől, rögtön lemondok nemzetgyűlési képviselői mandátumomról és visszavonulok a magyar közélettől. Ha kivan ezzel az eszközzel élni a képviselő ur, tessék ez iránt előterjesztést tenni és én alávetem magam. Amiket még felszólalása folyamán felemlített a képviselő ur, az pláne abszolúte nem is tartozik ide, egyáltalában nem szolgál annak bizonyítására, hogy nekem millióim volnának. Mint egy nagy ügyet Emiltette fel a képviselő ur, — mert ugy látszik, ezeket a fontosabbakat kereste ki azok közül, amiket nek% mint adatokat szolgáltattak — hogy a hentesipartestület a háború folyamán bizonyos hadi jótékonysági célokra illetékeket gyűjtött és azokat több részletben, összesen 30,000 K erejéig, az ipartestületi elnök az én kezemhez szolgáltatta át azzal, hogy azokat ilyen hadijótékonysági célokra, azaz hadbavonultak és hozzátartozóinak . évi június hó 18-án, pénteken. segélyezésére, de egyébként teljesen saját belátásom szerint szabadon használjam fel. Miután rendes hadisegélyezésekre akkoriban, épen az általam szervezett intézmény keretében, meglehetősen nagy összegek állottak rendelkezésre, én az illetővel való megállapodás alapján ugy intézkedtem, hogy ezeket a segélyösszegeket részben rögtöni segélyekképen a nálam jelentkezőknél nyugták ellenében adtam át, részben pedig, mondjuk az u. n. szemérmes szegények részére, akik rászorultak bizonyos segélyre, de nem voltak hajlandók elmenni valahova segélykérvénnyel, s aztán hivatalokon keresztül jutni a pénzhez, adtam belőle. Időközben a hentesipartestületben válság állott be, más elnökség jött, még pedig bizonyos harcok után az előző elnökkel szemben és a vele szemben emelt vádak között is az szerepelt, hogy ezt a 30.000 K-t* nem ugy használta fel, mint ahogy azt az ipartestület elhatározta, mert ők azt mondották, hogy ez az összeg nem általában hadsegélyezési célokra volt gyűjtve, hanem a hentesipartestület hadbavonult tagjainak és hozzátartozóinak segélyezésére, ennek következtében tehát azt állította, hogy ez az összeg nem megfelelőlképen használtatott fel. A régi elnök ugyan azt mondta, hogy ez nem felel meg a valóságnak és nekem utólag ezt okmányilag is igazolta, de én, amikor láttam, hogy erről vita folyik, a Népjóléti Központ utján rögtön visszautalványoztattam a 30.000 koronát, hogy efelett további vita ne legyen, amiért köszönőlevelet is kaptam az ipartestülettől. Miután pedig ez hírlapi támadás tárgyává tétetett, a többi támadásokkal egyidejűleg, amelyek akkoriban ugyanabban a lapban sorozatosan, hajszaszerüen jelentek meg ellenem, részletes jelentést tettem az akkori hivatal főnökömnek, a belügyminister urnák, okmányilag igazoltam mindezeket a dolgokat, ezek között felterjesztettem az elszámolásomat erről a 30.000 koronáról, még pedig ugy, hogy a főszámvevő vizsgálta át az egyes okmányok alapján. Felterjesztettem ugyanakkor a németvölgyi ház ügyét is. Gondolom, 4—5 ilyen cikk jelent meg akkoriban ebben a lapban és mindezekre vonatkozóan megtettem igazolójelentésemet avégből, hogy a belügyminister döntse el, mi történjék ebben az ügyben, mert méltóztatnak tudni, — és itt válaszolok arra is, hogy miért nem indítottam sajtópört — köztisztviselő maga nem indíthat hivatalos eljárására vonatkozó sajtópört, hanem a felettes hatóságának tesz jelentést és ez adja meg a felhatalmazást az ügyészségnek a sajtópör meginditására. Részemről minden megtörtént, a bejelentést megtettem, azonban hivatali főnököm nem tartotta szükségesnek, hogy az eljárás megindittassék. Ezzel fejeződött be az ügy. Ez már ősszel történt, a forradalom előtti időben, azután jött a forradalom, ugy hogy ezzel a dologgal tovább nem foglalkoztunk. A másik ügy, amit felEmiltett még képviselőtársam, azoknak a bizonyos kékfényü- kvarclámpáknak az ügye, amiről igazán nem tudok sokat