Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

436 A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. Ereky Károly: Éljen a keresztény internationale, szemben a zsidó Israelite Alliance-szal ! Szabó Sándor: A nemzetköziségre jó lesz vigyázni. Elég volt már a nemzetköziségből ! Szmrecsányi György : Tessék figyelembe venni, hogy az Ébredő Magyarok száma ma néhány híján másfél millióra rug és ha tovább is igy fog emelkedni, remélem, hogy az egész keresztény nemzeti társadalmat egyesiteni fogja kereteiben. Minden társadalmi rétegben vannak szervezetek, egyesület alakult az országban hatvan helyen. Azt természetesnek tartom és nem csodálkoztam egy percig sem azon, hogy amikor ennek a hatalmas társadalmi mozgalomnak ilyen nemzetientartó és nemzetvédelmi szerepe van, ugy idehaza, mint odakinn megindul a leginfámisabb aknamunka. Azt azonban már nem tartom természetes*Hilognak, hogy anélkül, hogy bárki is informálta volna magát előzőleg, itt a Nemzetgyűlésben és a sajtóban is a jogrend védelmének ürügye alatt támadásokat intéz az egyesület ellen, amelyek, amint rögtön, be fogom bizonyítani, egyáltalában nem állják meg helyüket. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A Nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén a múlt héten Huszár Károly t. képviselő ur és Rubinek Gyula földmivelésügyi minister ur intéztek támadást az Ébredő Magyarok Egyesülete ellen, Rubinek minister ur pláne még Drozdy képviselő úrra is hivatkozott, mint klasszikus tanura. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Amikor én ezekről a támadásokról értesültem, amikor ezeket itt hallottam, kötelességemnek tartottam a támadásokat azonnal visszautasítani és ha méltóztatnak emlékezni, kifejtettem azt az álláspontomat, hogyha az Ébredő Magyarok Egyesülete alapszabályszerü céljaival ellentétbe kerülne, vagy terrorisztikus lépésekre ragadtatná magát ott és akkor, ahol és amikor nincs helye, akkor, én bízom a vezetőségben, bízom a választmány hazafiságában és józanságában, hogy amennyiben nem birunk urai lenni a helyzetnek és nem tudjuk kézben tartani az egyesületet, hogy ne kompromittáltassék, magunk fogjuk a tisztelt kormánynak proponálni az egyesület feloszlatását. Még aznap este összehívtam a választmányt és eléje terjesztettem ezeket a vádpontokat, amelyeket egyébként a választmány tagjai már a hírlapokból is ismertek. És, t. Nemzetgyűlés, megállapítottuk akkor azt, és nyilatkozatot is adtunk ki, amelyet valószínűleg minden képviselőtársam elolvasott, tehát ismer és igy bővebb ismertetését mellőzöm, amelyben tiltakoztunk az ellen, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete vezetőségének tudassanak be azok az esetleges éretlen, verekedések és pofozkodások, amelyek történtek, . . . Weiss Konrád : Zsidók provolkáják ! Szmrecsányi György : ... mert konstatálom, hogy ezelatt a cégér alatt még csak súlyos testi sértés sem történt ; csak egy pár pofon csattant el. (Mozgás.) De ez csak természetes dolog és komoly embernek magyarázni nem kell, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének, mint olyannak, a választél?* június hó 17-én, csütörtökön. mánynak, a vezetőségnek vagy a kerületi vezetőségének ehhez a világon semminemű köze nem volt. (Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Amikor ezek a dolgok mutatkoztak, már az elmúlt esztendőben, az egyesületnek már akkori vezetősége — amelyben abban az időben még nem foglaltam helyet — állást foglalt ez ellen. Hivatkozom itt és bemutatom az egyesület hivatalos lapját, amely megjelent 1919 december 7-ikén és a következőket mondja (olvassa) : »Az utcai rikkancsverésekhez, kávéházi botrányokhoz az egyesület tagjainak semmi közük nincs. Akiket a zsidó uralom meghajszolt, megkínzott, halálraítélt és kivégeztetni akart, azokról józan fejjel senki sem tételezheti fel, hogy ezekre a választ holmi kis utcai verekedésekben fogják megadni.« (Ugy van 1 Ugy van! a baloldalon.) Azután folytatja a hivatalos jelentés a következőképen (olvassa) : »A jövő programmja rövid : Kiépíteni a keresztény magyar társadalmat. Az egyesület szelíd eszközökkel harcol, de ha kell, megmutatja az öklét is a magyarság belső ellenségeinek. Az Ébredő Magyarok Egyesülete nem politikai párt, semmi köze nincs a politikához. Társadalmi, kulturális és gazdasági harcot folytat és rövidesen jelenteni fogja, hogy feladatának becsülettel tett eleget.« Tehát már akkor, 1919 decemberében jónak látta az egyesület, hogy ezek ellen a vádak ellen, amelyek akkor még csak szórványosan jelentkeztek, ilyen határozott hangon lépjen fel és azokat visszautasítsa. Konstatálnom kell, hogy ezen a múlt választmányi ülésen a válaszományi tagok majdnem teljes számban együtt voltak, a határozat pedig egyhangúlag hozatott, tehát semmiféle nézeteltérés vagy különbség ott nem volt. Elrendeltetett a vizsgálat ugy Budapestre, az itteni incidensekre vonatkozólag, mint pedig elrendeltetett a vidéken, különösen arra az esetre, amire most rá fogok térni, amit Drozdy képviselő ur jónak látott itt a Ház szine elé hozni. Rubinek földmivelésügyi minister ur, amikor a jogrend védelméről szólt, hivatkozott arra, hogy Drozdy képviselő urat az Ébredő Magyarok egyik egyesületének elnöke meg akarta zsarolni. Drozdy pedig bejelentette, hogy először 10.000 koronát kértek tőle, majd megalkudtak vele 4.000-ben . . . Gaal Gaszton : Olcsóbban is adták ! Szmrecsányi György : ... és amikor aztán átadta nekik a 4000 koronát, biztosították arról, hogy nem fog sem az orgoványi, sem a bugaci erdőben pihenni. T. Ház ! Nagyon természetes dolog, hogy erre a választmány azonnal elrendelte a vizsgálatot. A vizsgálat pedig a következő eredménnyel járt. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt még arra rátérnék, a történeti hűség kedvéért meg kell emlékeznem arról, hogy a választmányi ülést megelőzőleg itt a Házban megkértem Drozdy képviselő urat, legyen szives és informáljon engem részletesen, hogy tulajdonképen