Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

À Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. t kiadásokról szóló törvényjavaslatot és annak indokolását. Tisztelettel kérem, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasitani méltóztassék. Bemutatom továbbá a német illetékekről, továbbá az értékpapirforgalmi adóról és a játékkártya bélyegilleték felemeléséről szóló törvényjavaslatot és annak indokolását. Kérem, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottságnak kiadni méltóztassék. Elnök : A pénzügyminister ur benyújtott két törvényjavaslatot. Az egyik szól az 1920/21. költségvetési év első három hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról, a másik némely illetékek, továbbá az értékpapirforgalmi adó és a játékkártya-bélyegilleték felemeléséről. Mindkét törvényjavaslat indokolásával együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és jelentéstétel végett a Nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának fog kiadatni. (Helyeslés.) Barla- Szabó József képviselő ur a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással kért szót. Barla-Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! A t. Nemzetgyűlés szives elnézését kérem, hogy ezekben a szomorú napokban egy személyes ügyben szólalok fel, ez az ügy azonban közügy : a nemzeti közerkölcs ügye. Mindig élesen elitéltem a személyes ügyekkel való foglalkozást is még csak a látszatát is kerültem az ilyesminek, úgyhogy valóban távol állott tőlem, hogy május hó 19-iki emlékezetes közbeszólásommal személyeskedni akartam volna. Befejezettnek is tekintettem volna ezt az ügyet Bárczy Isfcván képviselő urnák egyszerű tiltakozására, annyival inkább, mert véleményem szerint az, amit én bibának kifogásoltam, az nem egyéni bűn, hanem annak a mérgező légkörnek a hatása, amelyben Bárczy István képviselő ur, úgyis mint polgármester, úgyis mint főpolgármester élte a közélet életét. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Sajnos azonban,Bárczy t. képviselő ur nagyon messzire ment és engem szigorú kötelesség elé állított, hogy bizonyítsak, amennyiben közönséges rágalomnak minősítette a személyével kapcsolatban a köztudatba belegyökeredző vádakat. E személyes megtámadtatásom folytán Bárczy István képviselő urnák a bizonyításra vonatkozó felszólításának engedelmeskedni tartozom, és kívánságának megfelelően a következőkben bátorkodom az összegyűjtött adatokat bemutatni. (Halljuk ! Halljuk ! jóbbfelől.) Hangsúlyozom, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy nem vagyok vádló és nem is akarok az lenni. Én csak kénytelen megismétlője, interpellálója vagyok a dr. Bárczy István volt polgármester ur egyéni és közéleti működése ellen felhozott konkrét vádaknak, melyeket dr. Bárczy István képviselőtársunk maga gyökereztetett bele a köztudatba azzal, hogy azok elhangzása idején velük szemben évi június hó 17-én, csütörtökön. 429 a maga igazságát a törvényes fórumon soha nem kereste. (Ugy van ! balfelől.) En a múltkor közbeszólásom alapjául egy milliós villavételt Emiltettem. A helyzetből hirtelen eredő válaszadásomkor akkor az üzletnek pontos részleteit nem tudtam az emlékezetembe idézni. Utólagosan és pontosan összeszedett emlékezetem azonban az 1918. év végének egyik szenzációjával, a burgonyadara-panamával kapcsolatos ujságközleményékhez vezetett, amelyekben említés történt arról, hogy a bűnügy egyik letartóztatottja, Maries Jenő volt ministeri tanácsos, svábhegyi, helyesebben németvölgyi-uti villáját milliós összegért vette meg Bárczy István képviselőtársunktól. A múltkor tévesen ugy Emiltettem a dolgot, hogy ezt a villát Bárczy István vette. MegGyőződtem róla, hogy ebben a milliós üzletben Bárczy István eladó volt és nem vevő. A lapban említett milliós vételár tudomásom szerint ratifikálva nyilvánosan nem lett, igy tehát teljes jóhiszeműséggel állíthattam azt, hogy a volt főpolgármester urnák általa is sokat hangoztatott szűk viszonyokból kiindult közéleti pályája milliós befejezéssel végződött. ( Ugy van ! balfeőll.) Mégis iparkodtam közelebbről megismerni az igazságot és az igazság tökéletes megállapítása érdekében érdeklődtem a burgonyadara ügyének részletei iránt. Megállapítottam, hogy csakugyan tétetett annak idején egy feljelentés, mely szerint a Bárczy nevével kapcsolatos némelvölgyi-uti villát a burgonyaügy letartóztatott ministeri tanácsosa, Maries Jenő 1,600.000 koronáért vásárolta. A vizsgálatot vezető rendőrtanácsos szükségesnek tartotta a villa vásárlására vonatkozólag kihallgatni Maries Jenőt, aki a következőket vallotta : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A németvölgyi-uti 49. számú villa bérlőjével, Bárczy István volt főpolgármester úrral tárgyalásba bocsátkoztunk a villa megszerzése tekintetében, melynek eredményeként a kérdéses villát övező két telekrészt, -valamint az 1924-ig csak bérben bírható villára vonatkozó vásárlási jogot Bárczy István jogosítottól előzetes 50.000 koronával való lefoglal ózás után a befektetések és a vásárlási jog átruházásáért — ideértve 1400 négyszögöl teleknek 1924-ig való használati jogát is — kifizettünk még 450.000 koronát.« E vallomás szerint tehát a villa nem is Bárczy István t. képviselőtársunk tulajdona volt ; igy ő ennek csak a vásárlási jogát adta el, még pedig a vallomás szerint a villa vásárlási jogáért és a két telekrészért félmillió koronát kapott Maries Jenőéktől. Ez összegből 177.000 korona esett a két telekrészre, 323.000 korona pedig a csak bérben bírható villa vásárlási jogára. Azonban kié volt tulaj donképen ez a villa, hogyan rendelkezhetett ennek vásárlási jogával Bárczy István képviselőtársunk? (Halljuk! Halljuk!) A feleletet erre megadja az a hírlapi közlemény, amely 1918 szeptember 8-án igen komoly formában az akkor legelterjedtebb magyar napi; lap vezető részében jelent meg, s amely össze-