Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

430 A Nemzetgyűlés 62. illése 1920. évi június hó 17-én, csütörtökön. vonva, de a lényeg megváltoztatása nélkül a következőképen hangzik (olvassa) : »Dr. Bárczy István főpolgármester 1917 augusztus 21-én előzetes adásvételi és egyben bérleti szerződést kötött Vesztróezy Jenő földbirtokossal. E szerződés tárgya a NémetvöJgyi-ut 49. szám alatt levő ház (udvarral és kerttel), amelyet örökségkép kapott a tényleges telekkönyvi tulajdonos, Vesztróezy Jenő, a korábbi birtokos tulajdonjogi, illetőleg utóöröklési korlátozásával, mely szerint Vesztróezy Jenő 40-ik életévének betöltéséig a tulajdonjogról rendelkezni jogositva nincs, továbbá, hogy amennyiben Vesztróezy Jenő negyvenedik életévének elérése előtt törvényes gyermekek hátrahagyása nélkül halna el, ugy ezen ingatlant, mint utóhagyományos, Budapest székesfőváros iskolai célokra szolgáló alapítványa kapja olyképen, hogy a jövedelem a magyar nyelv és magyar hazafiság iránti buzgóságukban kitűnő idegen anyanyelvű elemi vagy középiskolai növendékek gyámolitására fordittassék.« (Felkiáltások : Hallatlan !) Majd tovább megállapitja a cikkiró (olvassa) : »Vesztróezy Jenő még nem érte el negyvenedik évét és igy még nem rendelkezik az ingatlan tulajdonjogával. Ép ezért dr. Bárczy Istvánnak nem adhatta el és nem is adta el örökségét.« A különös jogügyletnek erkölcsi oldalára a következőket jegyzi meg a szerző (olvassa) : »A párisi, londoni, vagy berlini polgármester aligha merne városa egyik nemzeti célú iskolai alapjának károsodására üzleti számitást felépíteni.« (Zaj a Ház minden oldalán.) Fangler Béla: De még a zalaegerszegi sem ! Barla- Szabó József (olvassa) : »A jogi részre ' elég a budapesti I—ITT. kerületi járásbíróság 8195/1917. számú jogerős végzését idéznünk. (Halljuk ! Halljuk !) Amikor dr. Bárczy István a szerződés telekkönyvi biztosítását kérte, a bíróság ezt elutasította azzal, hogy az ingatlanra Budapest székesfőváros iskolai célokra szolgáló alapítványa javára utóöröklési jog van feljegyezve. Ezek szerint az indokolásból még a laikus is meg tudja állapítani, hogy a Vesztróezy ingatlanhoz dr. Bárczy Istvánnak semmi köze sincs, azt meg sem vehette s igy el sem adhatja, senkire át nem ruházhatja.« Ez az a bizonyos villa, t. Nemzetgyűlés, melyre Bárczy István volt polgármester mintegy 100.000 koronás vételárral szerzett vételi jogot. Ezt a vételt azonban 1924 előtt csak akkor lehetett volna véglegesíteni, ha a főváros javára bekebelezett utóöröklési jog telekkönyvileg töröltetett volna, amiről a későbbi Vesztróczy-Marics-féle szerződésben említés is tétetik. Az, hogy a főváros ennek az utóöröklési jognak bizonyos megváltási összeg ellenében való törlésébe beleegyezzék, a székesfőváros vezetősége elé tartozott, melynek feje Bárczy István volt. Weiss Konrád: Közbeeső öröklés! Barla-Szabó József: A vevő érdeke tehát, aki minél olcsóbb vételáron és megváltási áron akarja megszerezni a villát, összeütközésbe jut a fővárosnak, mint utóörökösnek érdekével. (Zaj a jobboldalon.) Es ime, ugy a vevőt, mint a fővárost egy és ugyanazon az ember, dr. Bárczy István volt főpolgármester ur képviseli, reprezentálja. Bárczy István volt polgármester ur azonban nem a körülmények véletlen összetalálkozása folytán jut ebbe az erkölcsileg összeférhetlen helyzetbe, hanem saját akarata folytán. (Halljuk ! Halljuk !) Mert, hogy mennyire üzleti számítás volt ez az egész eljárás, azt legjobban mutatja az, hogy Bárczy István képviselő ur a saját szomszédos, 100.000 koronába került ingatlanait 177.000 koronáért, ezt az opciót pedig a fenmaradó 323.000 koronáért adja el közéletünk egyik szomorúan obskúrus ügyének szereplője, Marich Jenő feleségének. Tiszteletteljes véleményem szerint Budapest székesfőváros polgármesterének saját anyagi haszna kedvéért nem lett volna szabad annyira megfeledkeznie közéleti kötelességeiről, hogy ilyen erkölcsileg összeférhetlen üzleteket csináljon és ha ezek után ellene morális kifogást tesznek, azt rágalomnak minősíteni, bizonyos fokú és irányú érzéketlenségre vall. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Miután azonban ez a jogügylet csak Marich vallomásából állapitható meg, talán a pénzügyminister ur illetékes hatóságai utján érdeklődhetnék az iránt, vájjon ez az opcióeladás képezte-e illetékkiszabás tárgyát vagy nem? Ezzel a múltkor köztünk felmerült és a villavételre vonatkozó differenciák lényegét megismertettem a t. Nemzetgyűléssel. Ami ezek után Bárczy István múltkori támadásának azt a részét illeti, hogy honnan veszem én magamnak a jogot arra, hogy őt elszámoltassam, erre nézve a következőkben vagyok bátor a t. Nemzetgyűlésnek felvilágosítást adni. (Halljuk ! Halljuk !) Közismert dolog, hogy Bárczy István képviselőtársunkat polgármesterségének utóbbi éveiben anyagi előnyökkel összekötött szabálytalanságok vádjával illették, nyílt kihívással, konkrét adatok és bizonyítékok felsorolásával igyekeztek elszámoltatni a volt polgármester urat. És most, amikor oly ember ajkáról hallja elröppenni a multak vádjait, aki ezekkel a dolgokkal szakszerűen nem foglalkozik, akkor felhasználja az alkalmat, hogy velem itt a Nemzetgyűlésen intézze el ezeket a kérdéseket, holott, ha rágalom volt az, amit én csak ismételtem, akkor az, mint sajtó utján elkövetett rágalom nem idetartozik és Bárczy István képviselőtársunknak nem velem szemben kell hangoztatni a vádak alaptalanságát. (Ugy van! Ugy van!) íme, egy sajtóközlemény : 1918 június 9-én a legelterjedtebb fővárosi napilapban másfélhasábos közlemény jelent meg vezető helyen közvetlenül a politikai rovat után »Elszámolási zavarok a városházán »címmel, amely 30.000 korona közpénzzel való el nem számolással vádolta meg nyilt kihívással Bárczy István volt főpolgármester urat. A cikk kivonatosan, de az