Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

428 A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. évi június hó 17-én, csütörtöhön. mára mérsékelt áron valő forgalomba bocsátában áll — miért tartatik még mindig fenn a forgalomnak az a korlátozása, amelyek szomorú gazdasági következményeit a hirhedtté vált központok révén eléggé volt alkalmunk érezni ? • Ma valósággal tobzódik a központok rendszere. (Ugy van ! a középen.) Ma más néven csak ujabb ós ujabb központokat teremt a kormány nap-nap után. Méltóztassék megengedni, hogy ezt néhány példával illusztráljam. Valóságos közgazdasági reakció az, amiben benne vagyunk, a privilégiumok rendszerének valóságos tobzódása, ami, mig egyrészről megkárosítja száz- és százmilliónyi összegekkel a magyar mezőgazdaságot, addig más oldalon a fogyasztást mesterségesen, szinte merném mondani hivatalosan olyan mértékben drágitja, hogy a legsúlyosabban kell elitélnem azoknak eljárását, akik ezt a rendszert inaugurálták. T. Nemzetgyűlés ! Tegnap Pallavicini t. barátom a gyapotkérdést érintette . . . Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister (közbeszól). B. Szterényi József: Én nem is fogok önnek kormánypárti beszédet mondani ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Nem is kérek! B. Szterényi József : En a magam gusztusa szerint és a magam tudása szerint beszélek! Elnök : Kérem, a képviselő urat csak arra figyelmeztetem, hogy Va2 órakor át kell térnünk az interpellációra és a Háznak egy kis szünetet is kellene adnom, szíveskedjék tehát beszédét kissé rövidebbre venni. (Felkiáltások jobbfelöl : Ugy van! Ideje már!) Sándor Pál : Nagyon érdekesen beszél ; érdekesebben már nem lehet beszélni ! (Felkiáltások balfelöl : Értékes beszéd, meghallgatjuk f

) B. Szterényi József : Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy hosszú parlamenti pályámon még nem szolgáltam rá arra, hogy beszédem irányát, tartalmát kifogásolni lehessen abból a szempontból, hogy kizárólag a közérdek nézőpontjából beszélek. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Én azt hiszem, hogy egyetlen egy képviselőről sem lehet e teremben mást, feltételezni (Helyeslés.) és nem a képviselő ur az az egyedüli egyéniség, aki a köz érdekében beszél. (Ugy van! Ugy van!) Nekem kötelességem kifejezésre juttatni azt, amivel a Ház tárgyalásait megkönnyíteni. A képviselő ur — elismerem, igen érdekesen — a Ház figyelmét igény beveheti, de kötelességem arra figyelmeztetni, hogy 1

I^2 órakor egy másik képviselőnek nyílik meg a joga szólni és a Háznak egy kis szünetet is kell adnom. (Felkiáltások balfelöl : Ugy van ! Ugy van ! Éljen az elnök ! — Felkiáltások jobbfelöl: Ez csendes obsirukeió!) B. Szterényi József : Igen t. Nemzetgyűlés ! Természetesen meghajlok az elnökig figyelmeztetés előtt, kötelességem is, és rövidre fogom szabni mondanivalóimat, elhagyva oly részleteket, melyeket már jeleztem, A gyapjú tekintetében a régi központok száz és százmilliónyi kárt okozott rendszerét most a kormány öt uj gyapjuközpont létesítésével tetézi. Milyen érdek szól a hadsereg gyapjúval való ellátásán kivül amellett, hogy a gyapjú ne tétessék szabadkereskedelem tárgyává, amikor a kormánynak a kiviteli engedélyek utján úgyis joga és módja van teljes védelmet biztosítani? Mi szól a paprikaforgalom korlátozása mellett, miért kell a paprikatermelők nagy osztályát megnyomorítani központtal, hogy azok se fejthessék ki szabadon a maguk tevékenységét? Miért kell a petróleum- és benzinellátás tekintetében a gazdáktól ismét óriási áldozatokat igénybevenni anélkül, hogy erre bárminő szükség volna, hiszen a kormánynak módjában van a behozatali engedélyek révén ismét korlátozólag ós szabályozólag fellépni ? Miért kell központokat teremteni csak a drágítás érdekében és mi szükség volt legújabban a fémek központi kezelésére ? Egyetlen cikk, amelyben nyersanyag jött be külföldről, amellyel termelésünket felvehettük ! Nem, t. Nemzetgyűlés, a szabadkereskedelem hangoztatása mellett uj központokat teremtettünk ! Ennek következménye az, amit Sándor Pál t. barátom múltkor a szénbeszerzésnél felemlített : a privilégiumok rendszere, hogy ott, ahol 2—3°/o a normális jutalék, 10% jutalékot fizet az állam a gazda rovására a szétosztásnál. Más példát is hozhatok fel a t. Nemzetgyűlésnek. A mezőgazdasági gépek vásárlása kapcsán, ami állami tőkével, állami eszközökkel végeztetik. (Zaj a középen.) Bocsánatot kérek, fennáll a szerződés, amely szerint az összes költségek megtérítése mellett 16% jutalék biztosíttatik az altruisztikus vállalatnak. (Mozgás.) Igen, mert ha csak 100 millióba kerülnek azok a mezőgazdasági gépek, ez esetben máris 16 milliót fizet az állam jutalék címén az / összes költségek megtérítése mellett. (Zaj.) Es így vagyunk az egész vonalon. Szabadkereskedelem az egyedüli biztosíték arra, hogy a magyar mezőgazdaság és fogyasztás olcsóbban jusson a szükségletéhez. A szabadkereskedelem rendszere az egyedüli ut arra, hogy korlátozólag hasson az árfelhajtásra, nivellálja az árukínálatot az áru keresletével és mindenki, aki központokat bármi néven létesít, eszközt szolgáltat ahhoz, hogy az árdrágítás intézményesen meghonosittassék. (Igaz ! Ugy van ! a középen. Egy hang : Azt mondták, hogy a központokat mind eltörlik és ma is fennállnak ! A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Yan szerencsém benyújtani az 1920/21-iki költségvetési év első három hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami