Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-62
A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. szervezetnek tagja, nem következtethető az, hogy az illető hazafiatlan is. (Mozgás.) Nagy János (egri) : Igaz, de ne legyen marxista! (Helyeslés a baloldalon). B. Szterényi József: Előbb a termelés tényezői közül kiemeltem az anyagokat és a munkásosztályt, most legyen szabad reámutatnom a termelés felvételének egy másik nagy akadályára, amely legalább oly jelentős, mint az előbb Emiltett kettő s ez : a tőke kérdése. A drágaság rendkivüliségénél és óriási arányainál fogva teljesen megváltoztak a tőkeviszonyok is, és pedig oly mértékben, hogy arról általában nincs is fogalmunk. Csak néhány példával fogom illusztrálni az eltérést a háború előtti és a mai tőkeszükségletek között. Kiragadok ismét néhány különböző ipari csoportbeli ágazatot, hogy méltóztassék a gazdasági élet, a termelő munka különböző ágainak tőkeszükségletébe betekinteni, megjegyezve azt — ami különben természetes is, • — hogy adataimat teljesen szakemberektől veszem és szakemberek kritikája után idézem. Egy bőrgyár teljes üzeméhez — egy egészen közepes bőrgyárhoz, amely napi 50 darab nyersbőr feldolgozására van berendezve, mely mennyiségnek teljes feldolgozása legalább kétheti periódust jelent — azelőtt â 1 /^ millió korona évi tőkére volt szükség a teljes üzemhez, ma 18 millió koronára. Egy zsiradékárugyárnak az üzeméhez, amely évi 50 vagon készáru termelésére van berendezve, azelőtt mindössze 350.000 korona kellett, ma 8 millió korona. Egynapi egyvagonnyi termelésű ólomcsőgyárhoz ezelőtt kellett évi 700.000 korona, ma 10 millió korona. Egy kenderárugyárnak — gazdasági kötéláru, stb. — amely napi egy vagon nyerskendert dolgoz fel, kellett azelőtt l 1 /* millió korona, ma kell 15 millió korona. Egy közepes pamutfonó- és szövőgyárnak, amelynek 30.000 orsója és 600 szövőszéke van, tehát amelyet középtipusunak szoktak nevezni, ezelőtt kellett maximum 11 millió korona, ma kell évenként 300 millió korona. Miért emlitem fel, t. Nemzetgyűlés, ezeket az adatokat ? Azért, hogy bebizonyítsam, hogy ma már nem oly könnyű megindítani az üzemeket. Oly óriási tőkeszükségletekkel állunk szemben, amelyek egyrészt a tőkekoncentrációt teszik szükségessé, másrészt külföldi tőkének segítségül hívását. Éneikül egyáltalán nem leszünk képesek — bármennyire elhárítjuk az egyéb akadályokat a termelés útjából — komolyan megindítani a termelést, mert hiányozni fog a hozzá szükséges tőke. Épen ezért — mint már annyiszor tettem — kérő szóval fordulok a nemzethez : kérem a tőkeellenes irányzat abbahagyását. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ellenkezőleg, tőkebarát irányzatba kell átcsapnunk, a tőke visszaéléseit el kell ugyan távolitanunk, ki kell küszöbölnünk, de keresnünk kell a mód?vi június hó 17-én, csütörtökön. 427 ját annak, hogy helyreállítsuk az ország iránti bizalmat, hogy külföldi tőkét sikerüljön megszereznünk és ezzel gazdasági életünket rendeznünk. T. Nemzetgyűlés! Hogy mit tesznek más államok ipari tekintetben, arra nézve legyen szabad egy példát felhoznom : az újonnan keletkezett lengyel állam példáját, ahol 1919 május 9-én külön törvényt hoztak a háború által tönkretett textilipar ujjáteremtése, fellendítése dolgában, húsz millió angol fontot, vagyis 16 milliárd koronát bocsátva három év alatt a lengyel textilipar rendelkezésére, hogy rekonstruálhassa és három évre kellő anyaggal elláthassa r magát. És ha valaki azt hiszi, hogy mert a földmivelésnek nálunk annyira praedomináló a helyzete, iparra nem lesz szükségünk a jövőben, súlyos tévedésben van. ÇUgy van! bal felöl.) Ha valutánkat helyre akarjuk állítani és gazdasági életünket fenn akarjuk tartani, sokkal nagyobb szükségünk lesz nagyiparra, mint volt a múltban, ennélfogva meg kell tennünk mindent arra, hogy iparunkat növeljük, termelésünket fokozzuk. (Helyeslés balfelöl.) Csak ez az útja annak, hogy árszabályozást is elérhessünk, amire nézve most nem akarom idézetekkel fárasztani a t. Nemzetgyűlést, csak utalok arra, hogy a közélelmezési ministerium illetékes bizottsága reámutat arra a kölcsönhatásra is, amellyel egyik cikknek árcsökkenése a többire is van, amikor felemlíti azt, hogy annak, hogy burgonyával elég olcsón lehetett ellátni Budapestet, azt volt a következménye, hogy minden hatósági beavatkozás nélkül 15 és 20 százalékos árcsökkenés éretett el a liszt és a cukor árában is. Ha tehát mi tudjuk az ipari termelést növelni, a termelés fokozásával a keresletet a kínálattal összhangzásba hozni, akkor az árak csökkenését természetes utón mozdítjuk elő, természetes utón provokáljuk. Ezért, eltekintve minden egyéb érdektől, a termelés növelése a legfontosabb. Legyen szabad még röviden a forgalom szabadságáról beszélnem. Az a kényszeráralakulás, amelyet a mezőgazdaság joggal panaszol, háborús szülemény, háborús kinövés, amelyre megGyőződésem szerint ma már semmi néven nevezendő szükség nincs. A mezőgazdaság ezen a téren drágán fizette meg a háború árát. Objektíve el kell ismerni, hogy a mezőgazdaság igenis ezen a téren nagyon magas árakat fizetett az ország közélelmezéseért, sokkal magasabb árakat, mint bármely más termelési ág. Ézt el kell ismerni. De vájjon javult-e a helyzet valamivel azóta, hogy a háborút befejeztük, azóta, hogy a hét egyiptomi csapás, mindegyikét átszenvedtük? Most, amikor semmi ok sincs rá, — az általam előbb már Emiltett szociális szempont kivételével, amely a legfontosabb közszükségleti cikkeknek a fixfizetésü alkalmazottak és a munkások szá54*