Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-62
424 A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. évi június hó 17-én, csütörtökön. Bátor vagyok rámutatni arra, bogy egy budapesti vendéglősnél 17-szer foglaltak hatósági, karhatalmi és egyéb rendőri közegek. Az illető vendéglősnek 19 és 20 zsák között volt a lisztkészlete és volt neki megfelelő mennyiségű zsirkészlete. A kérdés tizenhatszor került a közélelmezésügyi ministerium elé, amely mindannyiszor megállapította, hogy nincs áruhalmozás, mert az a mennyiség, amit lefoglaltak, az illető vendéglői üzemhez tartozik és nem több, mint amennyi az ő szükségletét képezi. És ennek ellenére tizenhetedszer is lefoglalták ezt a mennyiséget, mert a különböző szervek ä végrehajtás rendjén mind érdemeket akartak maguknak szerezni. Avagy, tisztelt igazságügyminister ur, egyik legnagyobb terménykereskedőnknél, aki normális időkben egyes cikkekben nem tiz, hanem 100 vagononkint kereskedik, lefoglaltak áruhalmozás címén hét zsák babot és egy zsák mákot. (Derültség.) Hát áruhalmozások ezek, tisztelt igazságügyminister ur? (Mozgás.) Nagy János (egri) : Yannak nagyobbak is ! B. Szterényi József : Bocsánatot kérek, nem arról beszélek, hogy nagyobbak is vannak, hanem szabályozást kivánok e tekintetben, mi az áru-" halmozás. Mert erre vonatkozólag maga az a bizottság, amelyet Emiltettem azt mondja (olvassa) : »Kénytelenek vagyunk azonban itt is rámutatni, hogy épen a legszolidabb legális kereskedelem hivatott arra, hogy a világvárosok élelmezésének biztosítása érdekében időnkint nagyobb készleteket is halmozzon fel, hogy tehát a raktári készletek nem jelentenek mindenkor büntetetendő árufelhalmozást.« Ezen az alapon, t. Nemzetgyűlés, tisztességes kereskedő nem fog vállalkozni arra, hogy raktárt tartson, raktár nélkül pedig kereskedelmet elképzelni nem lehet. Hogy egy példát emlitsek, itt van a borkereskedelem, amely időleges üzletág, amelyben némelykor hónapokig nincs üzlet, de amelyben nagy mennyiségeket kell felhalmozni, hogy tulajdonképeni üzlet lehessen. Hogy fog ez szabadulni az áruhalmozásnak ilyen defmiciója mellett a büntetéstől ? Ez bele fog esni ebbe a kategóriába. Fangler Béla: Nem közszükségleti cikk! B. Szterényi József : A bor nem közszükségleti cikk?! Tessék csak megkérdezni! Gaal Gaszton : Zalában is az ! (Derültség.) Drozdy Győző : Ezt egy zalaegerszegi ember mondja ! Vizet még nem is látott ! B. Szterényi József : És itt van, t. Nemzetgyűlés, az ármegállapításnak előbb Emiltett kérdése. Maga ez a bizottság a közélelmezésügyi minister úrhoz tett jelentésében az árakra nézve is megmondja nagyon helyesen a maga véleményét, tanulhatunk tőle a végrehajtás rendjén, amikor azt mondja (olvassa) : »Miután pedig a legtöbb élelmicikk ára most már nincs hivatalosan maximálva s miután az Országos Árvizsgáló Bizottság sem közöl a nyilvánossággal, a közönséggel a piaci cikkekre nézve ártájékoztató adatokat: e cikkek megengedhető árai körül bábeli zűrzavar van.« N«ni mi mondjuk azt, t. Nemzetgyűlés, hanem hivatalos hatósági tényezők, a legkülönbözőbb hivatali ágazatokból összeállítva, hogy ime, hogyan kerülünk ki ebből a bábeli zűrzavarból. (Egy hang jobbfel öl: A bot majd kisegíti) A kereskedő, a gyáros és a gazda hogyan kalkulálhasson, ha mindennap ki van téve annak, hogy az egyik hatóság magasnak, a másik alacsonynak minősiti az árat s ki -van téve a legsúlyosabb szabadságvesztés-büntetésnek, ma már a botbüntetésnek is. Más kereskedelem nem fog megmaradni ilyen alapon, — ismétlem — mint csak a tisztességtelen kereskedelem. Már most, t. Nemzetgyűlés, mi lesz a gazdával, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) ki a maga terményeit természetszerűleg felhalmozza arra az időre, amikor annak usance-szerti kereskedése, forgalmi ideje elkövetkezik? Hát az árufelhalmozás, t. Nemzetgyűlés ? . . . Sallay János: Az az áruhalmozó, aki csak vesz, gyűjt s nem hozza forgalomba az árut ! (Zaj a középen.) B. Szterényi József: Bocsánatot kérek, a gazda, aki termel és elad, ugyanolyan elbírálás alá esik a törvény szerint, mint a kereskedő, aki vesz és elad. (Ellenmondások jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, azért vetem fel a kérdést ; a t. képviselő ur nagyon jól definiál, de én örvendenék, ha magam is abban a helyzetben volnék, hogy ilyen pozitív módon, ilyen imperative tudnám definiálni ezeket a nehéz kérdéseket, amelyekkel nem csak egy nemzetgyűlési beszéd, hanem egész nagy világirodalom is foglalkozik. De, t. Nemzetgyűlés, legyen szabad ezzel kapcsolatban az igazságügyminister úrhoz egy kérdést intéznem. Nevezetesen nem rég •— pár hete annak — a cenzúra nem engedte meg a különböző hirnek a közlését; mert a cenzúra, ugyebár, nagyon kedves intézmény ? (Derültség középen.) Yasmegyéből pár hét előtt egy küldöttség járt itt a kormány tagjainál, a küldöttség tagjai vasmegyei köztisztviselők voltak és segítséget kértek az ellen, hogy immár nem tudnak papírpénzen vásárolni élelmicikket, mert az eladó : a kisgazda, nem bizván az állam pénzében, aranyat és ezüstöt követel és nem hajlandó másért eladni. Engedelmet kérek, t. Nemzetgyűlés, ez olyan tény, amely megdöbbentő, nemcsak azért, mert az állam pénzének a bonitása kétségbevonatik saját lakosai által, hanem azért is, mert ez a gazdasági élet teljes megbénítása. Büntetendő cselekmény lesz-e az, ha valaki nem fogadja el az állam pénzét, rendes pénzét, hanem ércpénzt követel. (Egy hang jobbfelöl: Természetesen!) T. Nemzetgyűlés, a javaslat szerint nem; a javaslat erről nem rendelkezik, semmiféle rendelkezést nem találok benne. De ha méltóztatik az egyik oldalon drákói szigorral helyesen mérni, akkor kérek az ellen a
