Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. visszaélés ellen is megfelelő eszközöket, mert ez ugyanolyan visszaélés, mint az árfelhajtás. T. Nemzetgyűlés í Végeztem a negyedik kérdésemmel is és reátörhetek immár utolsó kérdésemre, arra, hogy miképen lehet tehát ezen a súlyos helyzeten segiteni? Segiteni lehet szerintem elsősorban a munka és a termelés révén, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) amire ugy a t. minister ur, mint az előadó ur is beszédében rámutatott. Segiteni lehet a forgalom szabadsága által, — a kereskedelmi forgalom szabadságát értem. (Mozgás balfelöl.) Összes pontozatain, — egynek kivételével, amelyre most térek reá, — junktimban vannak egymással, mert gazdasági kérdések megoldása kiragadott részletekkel nem lehetséges, az csak a komplexumok egészével történhetik a kölcsönhatások természeténél fogva. A harmadik feltétel a nemzetközi forgalom megkönnyítése, és végül a negyedik a jogbiztonság helyreállítása. A munka és termelés tekintetében nem akarok a mezőgazdasági munkára kiterjeszkedni, hanem azon oknál fogva, hogy a mezőgazdasági cikkek magas árai mindig azzal okoltatnak meg, hogy az ipari termékek árai drágák, előtérbe állítom annak a szükségét, hogy az iparcikkeket kell olcsóbbá tenni s e tekintetben abból indulok ki, hogy ennek következménye lesz a mezőgazdasági cikkek árának a csökkenése. (Helyeslés jobb felöl.) Mag ötös tanács, a versaillesi békekonferencia ötös tanácsa az ipari termelés kérdéséről azt mondja (olvassa): »Ami külön az ipart illeti, minden kormánynak kötelessége lakosságával megértetni, hogy a termelés csökkenése közvetlenül az áremelkedést eredményezi s hogy csak növekedő termelés képes a problémát megoldani«. Hogy milyen minimális nálunk az ipari termelés, azt ebben a teremben már annyiszor hangoztatták egyes szónokok, hogy feleslegesnek tartom erre külön kitérni. Csak a tényt állapitom meg, hogy az ipari termelés nálunk még teljesen minimális s levezetem annak indokait is. Minimális azért, mert ez szén-, anyag-, munkás- és tőkekérdés. S itt kapcsolódom bele abba, amit Ernst Sándor t. képviselőtársam a gazdasági tanácsra vonatkozó indítványa kapcsán Emiltett a szenet illetőleg, hogy t. i. igenis, a rendelkezésre álló szénmennyiség kevés arra, hogy az egész vonalon felvehesse a munkát az indusztria, de elegendő lenne ahhoz különösen akkor, ha egy másik irányban, amelyre rátérek, segitő eszközt venne igénybe, hogy üzemcsoportositások révén a termelés megindulhasson. Mert ha nem indithatom meg a termelést pl. Budapestnek három nagy bőrgyárában együttesen, van elég szén arra, hogy egy nagy bőrüzemet megindíthassak; ha nem indithatom meg valamennyi 65—70 gépgyárát és vasművét Budapestnek, van elég szén arra, hogy megindítsam NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921, — III. KÖTET, évi június hó 17-én, csütörtökön. 425 10-ét vagy 12-ét s üzemgazdaságosan felvehessem a termelést olyképen, hogy kártalanítsam azután azokat, akiknek üzemét nem állithatom be. Itt igenis teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, itt van az a programm, amelyet fel kell állítani, hogy minő sorrendben fogunk hozzá a munkához, ebben rejlik az, — komoly munkával csak akarni kell és én egész egyéni reputációmmal felelek azért — bogy az ipari munkát fel lehet venni, ha azok a tényezők megvannak, amelyekre leszek bátor még rámutatni. (Mozgás jobbfelöl.) Fel kellett volna venni a munkát, t. képviselőtársán, de más tényezők is vannak, amelyek hozzá szükségesek. En annak idején egy gazdasági problémát dobtam a nyilvánosságba és kezdtem megvalósítani — sokkal messzebb menő céllal, mint amely akkor érintve volt a háború utolsó részében — ez a kényszertársulások intézménye. Kerekes Mihály : Okos dolog volt! B. Szterényi József: Nein ok nélkül, t. Nemzetgyűlés, mert előre láttam a bekövetkezendő eseményeket, hogy csak ugy lesz lehetséges megtartanunk és megmentenünk a szükséges termelést, ha csoportosítjuk az üzemeket és csak a gazdaságos üzemeket használjuk ki, és ha a típusok gyártására való korlátozással egyúttal korlátozzuk a termelésnek azt a túltengését is, amely drágítással jár és a koncentrációval olcsóbbá tesszük az üzemet is. Mert ami ma történik a termelésben, ahol 20—30 gyár csak részleges üzemben van, az valóságos pocséklása az anyagi erőknek és az anyagoknak, mert mint a King-féle árszabályozásról szóló törvény megállapiijí, aránytalanul magasabb egy olyan üzem költsége, amely csak harmadára vagy negyedére van redukálva, mint azé az üzemé, amely a maga egészében teljes mértékben dolgozik. (Igaz! Ugy van!) Nekem a kényszertársulással — és ez az egyedüli eszköz ma is, amely célhoz vezet — messzemenő terveim voltak, igy a kényszerkartelek terve, állami részesedéssel, mert ha pénzügyileg ki akarunk bontakozni, akkor be kell vonnunk a termelést az állami jövedelmek körébe olyképen, hogy a magántevékenj'ség meg ne bénuljon, hogy az teljes mértékben érvényesülhessen, de jövedelmeiben az állam osztozzék. Gaal Gaszton : A gazdáknál már megcsinálták ! B. Szterényi József : Nem kérek belőle ! (Derültség.) T. Nemzetgyűlés î A szénnel kapcsolatban említek egy más tényezőt is, t. i. a tőzeget. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországnak tőzegben való óriási gazdagsága úgyszólván teljesen kihasználatlanul áll. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások : Kitűnő szénpótló !) Szomorú dolog, hogy amikor az ország széngazdagságának 40—45°/o-át elrabolták, semmi néven nevezendő kezdeményezést most nem lá54