Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-61
20. évi június hó 16-án, szerdán. 404 A Nemzetgyűlés 61. Ülése 19k akiket illet, meg fogják érteni, hogy ma az erőnk és megbecsültetésünk a külföld előtt attól függ, hogy itt egységet, rendet, belső békét tudunk-e produkálni és tudunk-e felmutatni vagy sem, (Ugy van! Ugy van!) és a kormánynak minden munkája és minden erőlködése oda irányul, hogy ez tényleg meg is valósuljon. A második intézkedés volt a külföld értesítése. A külügyminister részéről ebben az irányban minden megtörtént; a külföldi meghatalmazottakat állandóan értesitettük átiratokban ; ő maga is állandóan értesítette a külügyi képviseleteink, kintlevő megbizottaink utján a külkormányokat és e tekintetben igazán semmi késedelem, semmi mulasztás nem terheli a kormányt. Ennek eredményét is látjuk, mert hiszen a külföldi lapoknak jó része meglehetősen megváltozott hangulatban ir ma már a magyar viszonyokról. Ezek a munkák nem olyanok, amelyek egy befejezési stádiumhoz érhetnek. Állandóan kell ezzel foglalkozni. Állandó kötelességének tartja a kormány ugy a külhatalmakat, mint a külföldi sajtót értesíteni a mi helyzetünkről, a mi intézkedéseinkről, és meg vagyok Győződve róla, hogy azok a rendeletek, amelyeket a kormány kiadott, s amelyeket különösen a honvédelmi minister ur a maga részéről is a legnagyobb energiával forszírozni és végrehajtani igért, meg fogják hozni a maguk üdvös gyümölcseit. Tovább bizonyos kérdésekben nem mehettünk. T. i., a meghívások kérdésében, őszintén megvallom, egy kissé froissirozva lettünk. Méltóztassanak emlékezni arra, hogy mikor az olaszokat meghívtuk, akkor nagyon kellemetlen meglepetésben volt részünk. Mi azt hittük, hogy objektiv szemlélők jönnek és objektive fogják itt vizsgálni a dolgokat és megelégszenek tények konstatálásával. Sajnos, csalódtunk és kénytelenek voltunk az egész megvizsgálási akciót tovább lehetetlenné tenni, mert kitettük volna magunkat annak, hogy a vendégeink utján valósággal önmagunk segítjük elő a lazítást és a bolsevizmus terjesztését. Az angolok részéről egészen másképen folyt le a meglátogatás. Az angolok, amint elvártuk tőlük és hittük előre, teljes objektivitással megnézték a dolgokat és konstatálták azt, hogy a mi viszonyaink között és a mi helyzetünkben, mikor még a polgári lakosság, a szabad lakosság sincs kellőleg ellátva, ruházattal és élelmiszerrel, hogy ahhoz mérten az internálási táborok és fogházak tökéletesen megfelelően és normálisan vannak ellátva, és relative ezen külső viszonyokhoz képest semmiféle panasz nem emelhető. Megállapították azt, amint az ő közléseikből a külföldi lapokban értesültünk, hogy nem terheli és nem terhelheti sem a kormányt, sem semmiféle felelős tényezőt semmiféle mulasztás, mert mindent megtesznek és törekszenek megtenni arra, hogy az úgynevezett fehér terror, amelyről ők odakünn állandóan beszélnek, ne létezzék és, amemryiben kihágások és egyéni vállalkozások voltak, azok megszűnjenek. Ezt az eredményt az angoloknál elértük. Most nem tudunk tovább menni annyiban, mert nem áll módunkban pl. a hollandi titkár urakat meghívni, mert nem hiszem, hogy azoknak a meghívása jó eredménnyel járhatna. (Ugy van!) Nem hiszem azért, mert hiszen az ő működésük szálai egyenesen és határozottan a bolsevizmushoz vezetnek. ( Ugy van !) Már pedig attól igazán tartózkodnunk kell, hogy bolsevista elemeket ide meghivjunk, mert azoknak az objektivitása, megbízhatósága ilyen szempontból miránk n\5zve megnyugtató nem lehet. (Ugy van!) Á cenzúra szempontjából — méltóztassanak megengedni, hogy igen röviden erre is kitérjek, bár nem képezi az interpelláció tárgyát,— tökéletesen osztom Apponyi Albert gróf képviselő ur nézetét, ugyanaz a kormány nézete is. Hogy a cenzúrát fenn kell tartanunk, sajnos, ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni, hiszen nekem van a legtöbb bajom vele, amikor látok néha olyan cenzúrázást, melyet igazán nem tudok megérteni. ( Ugy van ! Egy hang jobbról : Rettenetes !) A minap is megtörtént, hogy magának a Népszavának egy cikkét, amelyben igazán nem volt semmi, cenzúrázták s én magam tegnap ráírtam, hogy óhajtom ezen cikk megjelenését. Kritizálnak bennünket. Rendben van. Hiszen minden közéleti tényezőnek tűrnie kell a kritikát. Gaal Gaszton : Okosabb embereket kell odatenni ! Friedrich István : Ministerek beszédeit cenzúrázzák. (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Igen, ministerek beszédeit kicenzurázzák ! Friedrich István: Rubinek intervjuját kihagyták ! (Zaj. Elnök csenget.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a cenzúra nem egy emberből, hanem emberek sokaságából áll. Gaal Gaszton : Nagyon fiatal emberek ! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : És azt is méltóztassék koneedálnL, hogy cenzornak lenni sem nem gyönyörűség, sem nem könnyű munka. Kovács J. István : Szabadítsuk meg őket tőle ! (Derültség.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök:.Ha az ország érdeke megengedné, ez volna a legjobb és legüdvösebb dolog; de méltóztassék azt tekinteni, — amint tegnapi válaszomban kifejtettem, — hogy feltétlenül szükséges külügyi és hadügyi érdekekből, de főleg bolsevista érdekek meggátlása szempontjából, hogy a cenzúrát fentartsuk. Ehhez a Nemzetgyűlés is hozzájárult és azt hiszem, hogy ezzel a kérdés el van intézve.
