Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-61
À Nemzetgyűlés 61. illése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. 403 akarták t. i. határoztatni a hollandi munkássággal, hogy mondják ki az egész világ munkássága sztrájkjának szükségességét június 15-ére és meg akarták bénítani egész Európában az összes ipari és szállitási munkák lehetőségét. Weiss Konrád: Kun Béláék. Simonyi-Semadam Sándor: Ezek a tételek és ezek a tények elvezetnek a bolsevistákhoz, mert tulaj donképen ez az egész akció Oroszországból indult ki. Weiss Konrád : Mindig ugyanaz a cég. Simonyi-Semadam Sándor: Ezen központi szervezet utján óriási . pénzeket költöttek arra, hogy a munkásságot rávegyék erre az óriási nagy horderejű határozatra. (Egy hang balfelől : Mögen Dovid !) Ez is fiaskót vallott, ebből sem lett semmi. Hozzányúltak azonban még ahhoz a régi és jól bevált eszközhöz is, hogy calumniare semper és valami mindig ragad. Közzétettek egy felhivást, melynek egy részét, az indokolást, gróf Apponyi Albert t. képviselő ur volt szives felolvasni. Újból visszatérek ehhez a ponthoz, mert tényekkel kell megállapítanunk, hogy mekkora falzum rejlik nemcsak a számokban, hanem egyebekben is. Beszélnek arról, hogy ez év elején 9000 férfi és nő volt Hajmáskéren. Hajmáskéren abszolúte nem is fér el ennyi és nem is volt. Állításuk szerint Csepelen 2400, Zalaegerszegen 2000, Egerben 3000, Ceglégen és a komáromi Homokhegy helységben lévő fogolytáborban-- 2000-en vannak. Egyet méltóztassanak tudomásul venni. Ez év elején nem volt semmiféle más fogolytábor és semmiféle más internálási tábor, mint a románok által használt csepeli fogolytábor, melybe az internálásokat még a románok eszközölték. Ugyanakkor megvolt a hajmáskéri internálási tábor, de amint a románok elvonultak és a magyarság vehette kezébe ezeket a kérdéseket, a csepeli fogolytábor megszűnt és átvitték azokat, akiket internálásra méltóknak tartottak, illetve akiknek internálását szükségesnek tartották a hajmáskéri fogolytáborba, ahol március 15-ikén, amikor elfoglaltam a ministerelnöki széket és mint belügyminister érdeklődtem eziránt és kimutatást kértem, akkor össze-vissza 1877 internált volt. És nem volt internálási tábor Zalaegerszegen, nem volt Egerben, nem volt Cegléden és egyáltalán nem volt Komárom-Homokhegyalján. Weiss Konrád: Zsidó fantázia! Simonyi-Semadam Sándor : Tehát egyáltalán nem létező fogolytáborokról beszéltek. T. Nemzetgyűlés ! A hajmáskéri internálási tábort áthelyeztük Zalaegerszegre. De ez sem volt még akkor használatban. A valóságban tehát volt a csepelszigeti, amelyet a románok használtak és volt a hajmáskéri internálási tábor, amelyet a magyar adminisztráció használt. Amint mondtam, a március 15-iki adatok szerint itt 1877-en voltak internálva, A mai helyzet hogy áll ? Mi nem titkolódzunk, mi egész őszintén megmondunk mindent (Helyeslés.) és azt tartottam, hogy az a legkorektebb eljárás, ha mi a külföld előtt is nyiltan feltárjuk a helyzetet. (Ugy van! Ugy van !) Ebből az indokolásból kifolyólag hivtam meg azonnal, amikor érdeklődésüket közölték velünk, az olaszokat és az angolokat, mert legegyszerűbb dolog, ha önmaguk személyesen Győződnek meg a tényekről. Ma a helyzet igy áll : Az internáltak szánia Zalaegerszegen, mert másutt sehol nincsenek, — méltóztassanak ezt jól tudomásul venni, hogy semmiféle internálási tábor másutt nincs, — az internáltak száma itt: 2411. (Felkiáltások balfelöl : Kevés !) Az egész ország területén rendőri felügyelet alatt állók száma 221, a kitiltottak száma 142, ezeknek egy része Zalaegerszegen van, mert az országból kiszállitani őket eddig még nem lehetett. Ebből méltóztatnak megítélni, mekkora falsum van ezekben a nagy számokban. Ereky Károly: Ijesztő kevés! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: A másik tétel szerint 5000 munkás volt halálra Ítélve. (Derültség.) Az eddigi kimutatások szerint 50-et sem ért el a halálra Ítéltek száma. De két zérust tettek hozzá és igy lett belőle 5000. Weiss Konrád: Hányat gyilkoltak meg ők? Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: És a között az 50 között is nagyon kevés volt a munkás. T. Nemzetgyűlés ! Ezt megállapítva konstatálnunk kell,- hogy tökéletesen falsumokkal és pedig nagyon nagy falsumokkal traktálták a külföldi munkásokat. Ezzel szemben az orvoslásnak egyetlen és helyes szere a felvilágosítás ; de ez nem oly könnyű dolog, mert a külföld tőlünk jó ideig abszolúte semmiféle autentikus hirt, semmiféle ténymegállapítást át nem vett. Ezért lehetett az, hogy a külföldön a legszéditőbb hazugságok terjedtek el. A legutóbbi időkben sikerült nekünk elérni azt, hogy autopsia alapján, egyrészt az -idejött idegenek és ezek relációi révén, másrészt a helyzet tényleges javulása folytán külföldi lapok elfogadtak tőlünk adatokat. Intézkedéseink e téren a következők voltak : Elsősorban is a belső intézkedéseink voltak elsőranguak és legfőbb hatásúak, mert méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy egy ország belső rendje és nyugalma a legnagyobb bizonyíték kifelé arra, hogy itt a törvényes garanciákat megkapják. Ehhez ragaszkodunk minden téren és e tekintetben elértünk mindent, amit elérni lehetett, mert egyetlenegy számottevő tényezőben sem volt kétség aziránt és nem volt semmiféle különbség abban a tekintetben, hogy a jogrendet, a törvényeket, a polgárok jogbiztonságát feltétlenül alkotmányos garanciákkal meg kell óvni.- Ezt sikerült is a legteljesebb mértékben elérni és ez intézkedéseknek hatása és eredménye máris jelentkezik. Hiszem és meg vagyok róla Győződve, hogy az ország népe és mindazok, 51*
