Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-45
À Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. 33 életben, amelyek ma sokszor kényelmetlenné és elvisílhetetlenné teszik itt az életet. Az általános választói jog fővárosa egyúttal az általános igazságnak, kultúrának és gazdagságnak a fővárosa is lesz. Én azért üdvözlöm a belügyminister urat, hogy ezt a lépést minden póz és teketória nélkül egyszerűen megcsinálta. Bródy Ernő: Helyes ! Pető Sándor : Ugyancsak helyeslem a t. minister urnák azt a tényét, hogy az összeférhetlenségi kérdést is megoldotta. Nem csinálok titkot azon véleményemből, hogy e tekintetben kissé iúlrideg a törvényjavaslat. (Egy hang a baloldalon : Nem baj !) Nehogy félreértés legyen, kijelentem, hogy ha maga a hatóság, amely mégis magasabb perspektívából nézi az ilyen dolgokat, mint mi, jónak látja ezt a rideg összeférhetlenséget, ám legyen, én természetesen ennek útjába nem állok. (Helyeslés.) Hasonlóképen üdvözlöm a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely a virilizmust eltörli. Ez a mi demokrata csoportunknak születésétől fogva kivánsága volt s szatírája a sorsnak, . . . Szabó József : Hogy a kereszténykurzus megcsinálta ! Pető Sándor ; . . . hogy ezt nem mi csináljuk meg. Ez azonban engem abszolúte nem zavar abban, hogy ezért nyiltan ezt helyesnek elismerjem. Szabó József: Szóval mi is demokraták vagyunk. Pető Sándor : Előbb-utóbb az kell, hogy legyenek, méltóztassék elhinni. Bródy Ernő: Emberek vagyunk. Szabó József: Keresztény demokraták. Pető Sándor : Azonban, sajnos, vannak súlyos hibái is ennek a javaslatnak és pedig két igen lényeges és sarkalatos hibája. Az egyik hiba az, hogy belesett a belügyminister ur — ne vegye tőlem rossz néven az őszinte szót — a párturalmi tendenciába. Én legjobban szerettem volna és nekem legjobban tetszett volna — azt hiszem, a vármegyékben és a vidéki városokban is ugy van s ez a magyar históriai fejlődés, — ha a városi közigazgatásba és közgyűlésbe a politikai pártokat egyáltalába be nem visszük. Mert nem vezet az majd jóra, ha pártpolitikát csinálnak a főváros közgyűlésén, ahol mindennapi kenyérkérdéseket, aszfaltot, vízvezetéket, villany világítást, csatorna építéseket, illetékfelebbezéseket stb. intéznek el. Nem hiszem, hogy odafajuljon ez a dolog, de igazán nem kívánatos, hogy ezek a kérdések, a közigazgatás apró-cseprő mindennapi kérdései pártpolitikai szemüvegen át nézessenek. Erre Budapestnek nincsen szüksége. S dacára annak, hogy a törvény elég hibásan kényszerit bennünket arra — s épen ezt nem tartom helyesnek — hogy pártkeretek szerint helyezkedjünk el, mert hiszen csak a pártok által kiállított lajstromokra lehet szavazni, mégis remélem, hogy azért nem fog ott elfajulni a pártoskodás és inkább NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET a közigazgatási élet marad predomináló a városi közgyűlésen, ugy mint eddig volt. Azt mondtam az imént, hegy párturalixi szempontok vezették a belügyminister urat. Ernst Sándor : Hát a demokraták nem mint párt voltak ott ? Pető Sándor : Volt egy kis csoport, amely 30 40 tagból állott a 400 tagú testületben. Elismerem, hogy lehet afölött vitatkozni, hogy helyes-e, ha a városi közgyűlésen pártok helyezkednek el politikailag. Efelett lehet vitatkozni. Én nem tartom helyesnek. (Mozgás a baloldalon és a középen.) Épen azért azt hiszem, hogy párturalmi szempontok vezethették a belügyminister urat, amikor a saját javaslatával szemben, vagy talán a jogelődjének a javaslatával szemben, elfogadta a bizottságnak azt az álláspontját, hogy közigazgatási kerületenkint válasszanak, tehát nem választókerületek szerint, hanem közigazgatási kerületenkint, még pedig ugy, hogy minden kerület egyforma számú bizottsági tagot küldjön ki a közgyűlésre. Bocsánatot kérek, ezt a javaslatot én jogfosztásnak tekintem. Amikor ugyanennek a törvényjavaslatnak indokolásában a 3. oldalon azt méltóztatik mondani, hogy az arányos képviselettel főleg azt célozzák elérni, hogy a választók számerejéhez képest megfelelő képviselethez jusson minden kerület, akkor elsősorban nem tudom miért méltóztatott megakasztani a közigazgatási és politikai életnek azt a fejlődését Budapesten, amely szerint 22 választókerületre osztották fel Budapestet, amit meghagyott ez a kormány is, s miért tetszett visszamenni ahhoz a politikai és közigazgatási berendezkedéshez, amely 10 kerületet ismer, miért nem méltóztatott meghagyni a huszonkettőt, amikor egészen bizonyos, hogy az egyes kerületek nagy terjedelménél fogva előbb-utóbb közigazgatási tekintetben is feltétlenül több lesz a kerület. Taszler Béla : Nem közigazgatási szempont ez, hanem a történelmi tradíció szempontja. Pető Sándor : A tény az, hogy most 15.000 lakossal biró kerület majd ugyanannyi bizottsági tagot küld, mint a 80.000 lakossal biró közigazgatási kerület. Nem tudom, hogy miért méltóztatott ehhez a közigazgatási kerület szerint való beosztáshoz ragaszkodni ? Szerintem nem cselekedett helyesen a t. belügyminister ur ezzel, mert a helyes fejlődési iránnyal szembehelyezkedett, amikor a 22 kerületre történt felosztást ez esetben elhagyta. Megengedem, hogy nem lehet ceruzát, papirost meg léniát elővenni és igy kiszámítani az utolsó lélekig, hogy mennyi essék egy-egy kerületre, megengedem, hogy tradíciók is vannak, amelyeket a közgyűlés is honorált, pl. a belváros tekintetében, de az ilyen rideg igazságtalanság és a pontos kiszámítás között találhatnánk egy középutat. Hiszen az 1872-iki törvény is meghagyta a közigazgatási kerületek tekintetében, hogy azokban a bizottsági tagok számát lehetőleg a lakosság arányához képest állapítsák meg, de ne túlozva,
