Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

34 À Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. hogy ne legyenek túlkicsiny és tújicgy kerületek. Megmondta az 1872-iki törvény, hogy 20 és 30 közt változzék a lakosság számához képest a szabadon választandó bizottsági tagok száma kerületenként. Itt is meg kellett volna közeliteni az igazságot, mert mégsem járja, hogy amikor tz arányos kisebbségi képviseletet méltóztatik behozni a materiális igazság érdekében, hogy a polgárok minden csoportja a maga erejéhez és számához képest jusson képviselethez, akkor itt a VI. kerület, a VII. kerület, sőt a VIII. kerület, amely pedig jól viselte magát, a IX. kerület is, amely szintén jól viselte magát.az önök politikáját illetőleg, kedvezőtlenül járjon (Mozgás és zaj.) és ne legyen arányos képviselete ! Dömötör Mihály belügyminister : Az a képviselőválasztásra vonatkozott ! (Felkiáltások a haloldalon : Magasabb szempontból kell !) Taszler Béla : Nemzeti politikai szempontból ! Bródy Ernő : Mi is azt akarjuk ! Pető Sándor: A fővárosi közgyűlésen sohsem volt hiba a nemzeti politika, tekintetében. Méltóztassék visszagondolni annak, aki figyelemmel kisérte a főváros közgyűlését. (Felkiáltások balfelől : Hát hol volt a hiba ? A tanácsban ?) Tehát, t. Nemzetgyűlés, én nagyon kérem, hogy ha, amint mondják, nem pártpolitika és amivel szemben én azt mondom, hogy igenis pártpolitika az, hogy a VI., VII. és VIII. kerület ellen ez a politikai injuriaelkövettetik, akkor méltóztassanak itt valamiképen megállapítani az osztó igazságot, s akkor teljesen kvittek leszünk. (Zaj.) Ha méltóztatnak egy aránylagos számcsoportot felállitani, vagy méltóztatnak a belügyministerre bizni, hogy minden választás előtt állapitsa meg az arányszámokat, avagy méltóztatnak ugy megalkotni a dolgot, mint 1872-ben, hogy a főváros közgyűlésére volt ez bizva és soha ebből baj nem támadt a kerületek között, a kicsi kerületek sohasem panaszkodtak, hogy a nagyobb kerületek elnyomják őket, mert mindig több képviselőt kaptak, mint a lakosság arányszáma szerint dukált volna, — mondom, ha ezen módozatok bármelyikét méltóztatnak választani, ahhoz szivesén hozzájárulok, de ha ez a rideg igazságtalanság megmarad, ez csak gyújtóanyag lesz, t. belügyminister ur ! A fővárosi törvény reformja úgyis kell, hogy előbb-utóbb bekövetkezzék. Ahelyett, hogy ez a törvény rövid életű legyen, jobb volna mindjárt jó munkát csinálni, semmint ilyen igazságtalanságot, amelybe belenyugodni különösen a nagyobb kerületek sohasem fognak, mert nincs az a matematikai professzor, aki engem meg tud győzni arról, hogy igazság van abban, hogy akkor, amikor arányagos, a kisebbségek érdekeit is felkaroló és egyenlő választói jogot akarnak az embereknek adni, akkor 89.000 embernek ugyanannyi bizottsági tagsági hely járjon, mint 15.000 embernek. Vass József: A választókerületek egyenjogúságáról van szó ! Pető Sándor : Ez kérem a jelszavakkal való játék, amely lényegében tulaj donképen pluralitás volna. Mihelyt azt mondom, hogy 89.000 ember csak annyi bizottsági tagot, vagy annyi képviselőt választhat, mint 15.000 ember, ez még lehet a múlt tradíciójával indokolni, de ha uj törvényt csinálok, ha szervezek, akkor erre azt mondani, hogy ez történelmi fejlődés — holott a főváros történetében ez soha nem fordult elő, mert a kerületeknek sohasem volt egyenlő számú képviselőjük, mert a virilistákról nem is beszélve, a képviselők száma is mindig változott — ez nagy és súlyos hibája a belügyminister ur javaslatának s én a végső olvasásnál csak akkor tudnám elfogadni e javaslatot, ha ez a hiba kiküszöböltetnék. (Felkiáltások baljelől : Pedig nem fog !) Hát mi megpróbálunk küzdeni ellene. Budaváry László: Kerületi érdekképviseletekről van itt szó, nem arányszámokról! (Ugy van ! balfelöl!. Pető Sándor : T. Ház ! Azt hiszem, természetesnek méltóztatnak találni, hogy súlyos kifogásom van a törvényjavaslat 23. §-a ellen is, amely a belügyminister urnák meglehetős könnyen és szinte ellenőrzés nélkül — mert mindössze csak annyi az ellenőrzés, hegy köteles bejelenteni a Házban — jogot ad a törvényhatósági közgyűlés feloszlatására. (Helyeslés balfelől.) Amikor ezen rendelkezés helyességét elbiráljuk, ismét arra kell kérnem a t. Nemzetgyűlést, hogy attól a pár szomorú esztendőtől, ami 1918 óta lefolyt, eltekinteni méltóztassék, mert súlyos igazságtalanság volna a főváros közönségével és közgyűlésével szemben, ha azt a két képet, amely 1918 előtt és 1918 után volt, összezavarnók. Tegnap Bródy Ernő barátom hasonló irányú felszólalására azt méltóztatott a belügyminister urnák közbeszólni, hogy elfelejtjük, hogy mi történt a legutóbbi években. Sajnos, ezek olyan dolgok, amelyeket elfelejteni ebben az életben nem lehet. (Igaz ! Ugy van 1) Nem is fogjuk elfelejtem, de én arra kérem az igen t. belügyminister urat, aki mégis, — addig legalább, amig mai állásában van és azon túl is — magasabb perspektívából kell hogy nézzen ilyen kérdéseket, hogy az utóbbi években történtekéit ne méltóztassék a főváros adminisztrációjára és a főváros közgyűlésére és közönségére tolni a felelősséget és ebből a megbízhatatlanság jellegét bekövetkeztetni. Bátor leszek megállapítani, hogy a közgyűlés múlt politikája abszolúte nem indokolja ezen óvintézkedés életbeléptetését. Ha volt valami hibája a főváros közgyűlésének, akkor épen sokszor a politikai gerinctelenség volt, amelyet mi néhányan a demokrata-csoportban sokszor kíméletlenül ostoroztunk. Alig volt olyan kormány, amely hódolatot ne kapott volna a főváros közgyűlésétől, és előre megnyugtatom a belügyminister urat, hogy teljesen függetlenül attól, hogy az uj törvény alapján a választások milyen eredménnyel fognak végződni, a bizalmi és politikai kérdésben ne féljen a főváros közgyűlésétől. Miért ? Mert a főváros közgyűlésén nem szeretnek az emberek politizálni, (Felkiáltások a baloldalon és a középen : Nem is kell !) ott közigaz-